...amik kimaradtak...
Valahol természetes, hogy azok (a játékok) hiányoznak legjobban, amik nem voltak meg nekünk. Azt nem tudom pontosan miért van ez, de így van, talán a végtelenül mohó gyermeki fantázia hízlalja monumentálissá az elérhetetlen dolgokat? Így volt ez már a C16 esetében is, szerencsére (vagy sajnos) nekünk voltak könyveink, újságjaink, tehát tudtunk játékok létezéséről, olvastunk róluk és persze hogy vágytunk rájuk - még úgy is, hogy sikerült klubból szerezni, illetve géphez örökölni is elég sokat. De ilyen a gyermeki éhség, hiába van bármennyi, még több kell, és még jobbak: remélem, most fény derül a nagy vágyakozások létjogosultságára.
Treasure Island
A
A játékot már ismertem képről, ugyanis valamelyik
Akkor sok mindent nem tudtam, például azt hittem, a játék csak Plus 4-re van, de ahogy elnézem, jól sejtettem, mert alapkiszereltségű C16-on nem is fut (32K-nak írják az adatbázisban), azazhogy egy bővített C16-on, vagy eleve egy Plus 4-en indul csak el. Azért vicces, hogy már 8-bites gépeken is előfordult az, ami a '90-es években állandóan visszatérő téma volt: kevés a memória egy játékhoz...
Na de hogy a játékról is szóljak, témája a mindig nagyon népszerű kalózoskodás, kardozás, kincsek keresése, térkép - nyilvánvaló, hogy engem is vonzott akkoriban a virtuális kincsvadászat eme akciódús formája. Mivel a játékot működés közben láttam, ezért egészen más élmény volt, mint a könyv esetében - itt ugyanis nem kellett elképzelnem a játékmenetet, és ez a valóságos tapasztalat egyből kívánnivalóvá tette.
A játékmenetet mostmár legszívesebben a
Úgy látszik, hogy ez már megválaszolhatatlan kérdés marad, melyszerint a régi, C16-os játékok nagy része tényleg annyira kellemetlenül irányíthatatlan volt, vagy csak az utóbbi évtizedek gémerkedése és az évről évre finomodó játékmenetek, irányítások képezték át az embert? Nem tudom, de az biztos, hogy ez a játék ma már játszhatatlan. Mint említettem, a kalózokkal nem lehet vívni, hanem a kardot csak hozzájuk vágni lehet - az ellenfelek részéről a kard elhajítása akkor következik be, ha eléggé közel megyünk hozzájuk. Természetesen a repülő kard elöl (rajzfilmes módon) el kell szaladnunk - amivel nem lenne baj, de ha ez pont annyit kíván, mint hogy kifutunk a képernyőről - nem kapjuk meg az eldobott kardot.
Azaz vannak ellenfelek, amiket nem lehet ilyen módon kiiktatni. A másik eset sem jobb: valamelyik kalóz nem dob kardot, értelemszerűen őket csak egy már eleve a szigeten eldobott kardok által tudjuk jobblétre szenderíteni. Másrészt ha meghalunk kard által, az esemény után visszakerülünk az előző képernyőre, amivel nem megyünk sokra. Sejtésem szerint létezhet valamiféle sorrendiség a bolyongás során, ami egy ilyen játék esetében inkább tökön rúgja a szabadságot és élvezhetőséget - szerintem én már ennek kiderítésére nem leszek kellően motiválva (azaz nem játszom végig). A youtube végigjátszás videóból viszont kiderül (SPOILER!), hogy a kincsesláda megszerzése után üldözőbe vesz minket egy falábú kalózfőnök, nekünk pedig visszafelé kell menekülnünk előle a sziget útvesztőjében, és megtalálni a kikötőben álló hajót.
Remélem, nem vettem el mindenki kedvét ettől a játéktól, amely azért komolyan foglalkoztatott engem (akár csak gondolatban) annak idején - de azt is érzem, ezzel a megemlékezéssel sikerült az őt megillető helyére tennem. Most én is elégedetten felállnék, mint a srác, akit akkor láttam a játékot végigjátszani - de most nem az iskolába megyünk vissza a számítógépes bemutatóról, hanem továbblépünk a többi megoldatlan rejtély irányába.
Saboteur
A játék címe nem a ruhamegmunkáló szakember szúrófegyverét jelenti (szabótőr), hanem egy nindzsa munkakörű ügynök főszereplésével játszható akciójátékot. A játék helikopteres bevezető képe egy izgalmas, kémkedős akciójátékot sejtetett! (Bár volt, hogy játékos könyvben lévő képen valamiféle óriás dongónak néztük a helikoptert.)
De úgy látszik, egy 7-8 éves srác fantáziájának ez elég volt - pedig a képet elnézve most sem derül ki semmi lényeges (a HUD például nem is kivehető). A könyv nem tett említést arról, hogy a C16 verzió egészen más, leginkább (jóindulattal) egy lecsupaszított
Namost a játék ugyan teljesít két nagyon fontos feltételt ahhoz, hogy szuper játék lehessen, viszont sajnos többet nem, ezért még a puritán BASIC-szerűsége se menti meg a silányságától. A két aduász, az ún. commodore-tégla mintázatú falak, valamint a létrák sajnos ilyen körítéssel nem sokat érnek. Hiába vannak kutyák, ellenfelek, felvehető tárgyak, az egész nem túl érdekes. A létrákról nem tudunk leugrani, a harc elég primitív, akárcsak az ugrás. Véleményem szerint a gép elbírt volna egy komolyabb konverziót is - elvégre ez nem a Mikrovilág begépelős rovatának készült. Oda egyébként elment volna!
A C64-es korszakban már sikerült megszerezni a 64-es verziót, és valószínűnek tartom, hogy a Plus4 verzió ugyanolyan (már amennyire ez lehetséges), mint ahogy azt is, ha egy Plus 4-en látom élőben futni annak idején, akkor csak tovább erősítette volna bennem azt a tévhitet, hogy a jobb játékok csak több memóriájú gépeken játszhatók. Pedig ez nincs így, de hogy magyarázzuk ezt meg egy gyereknek, mikor a felnőttek még ma se mindig hiszik ezt el?
Atlantis
Az
Azt se tudom (és bevallom, nem is néztem utána), hogy a játéknak mi köze van az Atlantisz legendához, de végülis elérték a céljukat vele - gyermeki képzelgésem lángját tovább szította ez a misztikus adalék, a főszereplő kacsa és a vicces, rajzfilmszerűen megrajzolt cápák egy szuper játék tévképzetét építette ki elmémben. Persze ezek is csak azért, mert a könyvben szereplő képen ennyi volt kivehető, ezt meg is osztom:
Persze a kép mellett lévő szöveg nagyon nem foghatott meg annak idején (most elolvasva kiderült az Atlantiszi témával való kapcsolat is), mert egyáltalán nem emlékeztem rá. A játékot kipróbálva természetesen óriási meglepetés ért, hogy a kacsa egyébként búvár, és nem ugrálni kell a szakadékok fölött, hanem a víz alatt vagyunk, tehát leereszkedni.
A játéknak egyébként egy viszonylag normálisan bekalibrált pontszámosztó rendszere van, bár én mindenre lőttem, ami mozgott és ez hiba volt. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy akkor nem lett volna csalódás, mert egy szimpla lövöldözős tömegtermék, grafikailag a kacsa fordulása néz ki csak említést érdemlően (és persze az idétlen arcú cápák). Nagyon tanulságos volt megnézni 30 év után, a gyermeki tévképzetek lebontása érdekében mindenképp, de senki se csodálkozzon, ha nem lesz róla egy negyvenezer karakteres exkluzív leírás az oldalon.
Summer Events & Winter Events
Mivel versenyszerűen sem nem sportoltam soha, ezért ilyen irányú sikereim nem voltak, de annál büszkébb voltam a virtuális sportteljesítményeimre, amiket viszont mások nem tartottak sokra (most bezzeg kapnám az állami támogatást!). Igaz, a C16-os korszakban ez azért még nem volt annyira lehetséges, mint a C64-es érában, éppen ezért lett vonzó a nyári és téli olimpiai játékokat feldolgozó
A két könyvben körülbelül 10-12 oldalt áldoztak a két játéknak összesen, ami persze feltűnő volt - utólag nem igazán tudom megállapítani, hogy ez minek szólt - gyermeki sejtésem szerint olyan játékokról írnak csak ennyit (a bácsik), ami kiemelkedően jó játékélményt okoz: ennek megfelelően elhittem, hogy ezek a játékok biztosan jók is.
Valószínűleg viszont arról az öngerjesztő folyamatról lehetett inkább szó, ami a világban uralkodik régóta sport címén, és népszerűségéből kifolyólag sok embert érdekelt, potenciális vásárlókat jelentve a számítógépek világában is.
A két játék konverzió, azazhogy a technikai hiányosságokból fakadó tényezőket leszámítva lényegében megegyezik a PC-s, Amigás, de főleg a C64-es változattal. A téli változatban a fontosabb sportágak ugyanúgy megtalálhatóak, mint a nyári változatban, a Biathlon (sílövészet), Slalom (szlalom), Ski Jump (síugrás), Speed Skating (gyorskorcsolya), Bobsled (bob), Down Hill (hegyoldali lesiklás) a téliben, míg a nyári versenyszámok között a Butterfly (pillangóúszás), Pole Vault (rúdugrás), Javelin (gerelyhajítás), Skeet Shooting (agyaggalamb lövészet), Platform Diving (toronyugrás), Cycling (bicikli), Weight Lifting (súlyemelés) szerepel. Az irányítás természetesen itt is megegyezik a jól bevált joystick gyilkolási szisztémával, hamár sport, legyen fárasztó. A grafikára sem lehet panaszkodni, a fejlesztőknek sikerült kihozni a maximumot ezen a téren, én például a Biatlon nagy rajongója voltam C64-en, és egyáltalán nem vettem észre nagy különbséget a két játék között játékélményben.
Akkoriban az sem volt teljesen világos, hogy a játék csak a Plus 4 tulajdonosok számára játszható, vagy fut-e C16-on is, de a sok versenyszám azt sejteti, hogy nem. A cikk írása közben beugrott, hogy egy hekkelésnek köszönhetően a Ski jump műsorszám külön megvolt nekünk, bár irányítani nem tudtuk, mindig lezuhantunk a lejtő végén. Ezekért a bevillanásokért érdemes leírni ezeket.
Magician's Curse
A
Egyébként meg igen, de azért messze áll az gigantikustól, viszont eléggé összetett ahhoz, hogy primitívnek nevezzem. Grafikailag és irányítás ügyében sem teljesen borzasztó, még hangulatos is (a maga és a gép módján persze), a lombkoronákból hirtelen kinövő veszélyes almák, és a hibbantan mozgó denevérek egyszerre teszik nevetségessé és 8-bitesen hihetővé azt, hogy a készítőknek azért voltak komoly szándékaik is.
Minjárt az elején, miután megtaláltam az első házhoz való kulcsot, véletlenül mérget ittam, és a közelben sehol sem leltem ellenméregre - a játékmenet így hamar véget ért, tehát kezdeti tanácsként annyit mondanék, hogy ezt az amúgy sem túl okos tevékenységnek tűnő mozzanatot mellőzzük, és akkor a siker garantált (legalábbis tovább tart a játék, mint számomra).
Kétség nem fér hozzá, hogy ezt a jónak mondható játékot sokat nyúzták a könyv tisztelt szerzői is, hiszen képesek voltak nagy térképet is készíteni hozzá, emellett pedig ez a játék is termékenyen hozzájárult a fantáziálási képességem fejlődéséhez, amiért hálás vagyok utólag. Szerintem nagy kedvenc lett volna, ha megvan, mert azért tartalmaz némi RPG elemet is, akciót is - egyszer legalább végigjátszottuk volna. Azt pedig már csak úgy mellékesen említem, hogy a harmadik játékkönyvben írnak a játék második és harmadik részéről is (legalább ekkora térképekkel), szóval sok mindenről maradtunk le, na!
Finders Keepers
Számomra eddig is tény volt, hogy a Commodore 16-osomhoz kapott két darab
A
A játék egyébként egy
Nem azt mondom, hogy a géptípus legjobb játékához van szerencsém, de hogy a költőt idézzem, "úgy együttvéve bájos rajta minden \ bár külön - külön nem szép semmije", és nem is célom, hogy szétdaraboljam, csak csendben megjegyzem, hogy ez azért mégiscsak egy egyedi ötletű és figyelemkeltő alkotás - még akkor is, ha a youtube végigjátszás körülbelül csak 8 percet tesz ki.
Mercenary
Ha van a meg-nem-szerzett, misztikus játékoknak alfája - omegája, akkor a
A leírásból pedig arra következtettünk, hogy kozmoszban visszhangzóan brutál nagy játék lehet, ráadásul science-fiction (és lehet hogy olyan mint a csillagok háborúja...!), és szinte biztos, hogy nem fut C16-oson, és szükség lesz memóriabővítőre is! Egészen a youtube korszakig vártam azzal, hogy megnézzem, mi is volt az, ami kisiskolás koromat egy időszakban nagyon megbabonázta - de egyáltalán nem mondanám, hogy csalódtam volna. Ez egy korai vektorgrafikával működő, gyakorlatilag open-world jellegű kalandjáték - amelyet, mint később megtudtam, valamiféle mérföldkőnek emlegetnek a műfajban, a bejárható játéktér mérete alapján pedig igencsak meghaladta a korát.
Más kérdés, hogy mennyire jó ma ilyen játékokkal játszani, érdemes-e időt áldozni arra, hogy a nehézkes irányítás által megkívánt regresszióba merüljünk, míg betanuljuk azt? Abból is látszik, hogy az idő eltelt már, hogy kénytelen voltam felgyorsítani az emulátort, hogy a vektorgrafika ne képregényszerűen mozogjon - de egyébként remekül működik, csak a mai szemnek már eléggé ingerszegény így.
A játék körüli misztikus felhőképződéshez nagyban hozzájárult az is, hogy screenshot egyáltalán nem volt a leírásban (!), az eredeti képlövés-helyen ugyanis a már említett játékborító terpeszkedett - így fogalmunk se volt, hogy néz ki a játék működés közben (és hogy mi volt az oka ennek, azt a tudatlanság örök fátyla fedi mostmár). Így talán természetes is, hogy kicsit többet képzeltünk bele, mint ami valójában benne volt - de sejtésem szerint biztos elámultunk volna a vektorgrafikán, ha akkor látjuk folyamatosan működni ezt a korai 3D-t. Mindent összevetve ez a játék jött ki a legjobban ebből a sejtelmes ködből, ami a meg-nem-szerzett játékokat burkolta be (vagy talán csak én vagyok megbocsátóbb vele), és ha nem is tudott játékélményt okozni 30 év után, elismerés azért, hogy ilyen nagy bejárható virtuális világot passzíroztak bele. Biztos meséltem volna róla az osztálytársaknak másodikban!
