A hülye cím miatt kénytelen vagyok magyarázkodni, de előtte mjúzik kámingáutolnom kell. Mielőtt azt hinné valaki, hogy mindenki a diszkó és popzenét szereti, én sűrű tiltakozást (és szolid lóf*szozást) engedek meg magamnak: zenerajongó vagyok, nálam a popzenében a '80-as évek a meghatározó (nyilván a gyermekkor miatt), ugyanakkor viszont tinédzser korom óta szeretem a metalt és a progresszív zenéket, komolyzenét, 20 éves koromtól pedig az internetnek köszönhetően felszorzódott, kibővült kedvenc előadóim és zenei műfajaim száma is. Tehát összefoglalhatom, hogy kedvencem a zenei ötlet, amit zenészek találnak ki és adnak elő hangszerekkel (igen, bármilyen hangszerrel, lehetnek ezek elektronikusak is). Ezzel szemben utálom a 'telepi veretést', a fantáziátlan tuccogásokat, és a pillanatnyi májerkodást, tehát azt, ami simán szar.
Elsőként azt jelenti, hogy a dal hangzása, vagy a hangulata miatt akár szerintem a '80-as években is megjelenhetett volna. Nem tudni, hogy ez szándékos művelet volt-e az adott szerző (előadó, producer) részéről, lehet hogy véletlen - pár esetben tényleg eléggé gyanúsnak tűnik nekem az ihlet forrása. A másodszor azt, hogy lehetséges, a dallal kapcsolatban csak én érzek valamiféle indokolatlan nosztalgiát, miközben eredetileg nincs is benne ilyesmi. A harmadik az, hogy a videóklip ad valami olyan plusszt, amiért szerettük nézni a zenei tévét a '80-as években, és emiatt bennem ez a hatás aktiválódik. Ezen a listán olyan dalok szerepelnek tehát, amelyeket simán oda tudok képzelni a gyermekkorom hétköznapjaiban bekapcsolt tévé képernyőjére (esetleg közben a másik tévén játszom a Commodore 16-ossal).
tisztelet a bevételnek modern talking). Ennek a konstellációnak köszönhetően a '80-as évek annyira jó volt popzeneileg, hogy a '90-es évek tulajdonképpen a '80-asból élt, ami jó volt a '90-esben, azt vissza lehet vezetni a '80-asra. A dupla nullás évek ('00) esetében populáris zenében a nomen est omen uralkodott (le a vécén), a gyanú már ott is felmerült, hogy újat nem nagyon lehet, azok jönnek be a legjobban, amik a gyökerekhez nyúlnak vissza - ma ez már szinte kizárólagosan igaz.
És akkor ott tartunk, most a '10-es évek végén, hogy kénytelen voltam kitalálni ezt a válogatást, mert az nem lehet, hogy a popzene halott legyen, és úgy érzem, mivel populáris, mindenkinek szól, ha mindenkinek szól, akkor mindenki úgy értelmezi és éli meg, ahogy akarja, ezért figyeltem azokat a dalokat, amelyek szerintem elérik a '80-as évek nívóját. Igen, ez egy elismerés, úgy állunk szerintem, hogy minnél nyolcvanasévekesebb valami, annál nagyobb esélye van, hogy érjen is valamit.
Személyes kedvencem egy különleges okból nem került fel egyetlen dallal sem, ő pedig
Youtube
Ez a szám már megjelenésekor fennakadt a hálómon, ugyanis mint azt a müvvettebbje tuggya (vagy inkább idősebbje...), ilyen címmel futott már egy dal, a '80-as évek egyik ikonikus slágere a (néhai)
Már a sötét, borongós hangulat miatt is kilóg az amúgy mai, életellenes popzenei hullámtengerből, hiszen egy komoly, emberi érzésekkel és érzésekről szóló dal csak arra emlékeztet mindenkit, hogy az élet múlandó, de ez adja az értékét is - ennek kimondása pedig a kamerába riszáló, a szexet kizárólagos lényegi válasznak tekintő előadók tömege által diktált szellemi ellenáramlatban nemcsak kerülendő, veszélyes, de főleg bevételrottyasztó tényezőnek számít. A klip remekül illik a dalhoz, bár az már biztos, hogy ezt csak én képzelem bele, de az egésznek van egy általános iskolás, első osztályban kezdő hangulata, a valami elkezdődik, amiről nem tudom mi, elsőre eléggé sötétnek és ijesztőnek tűnik, de majd lesz valahogy érzés. Aki szerette a szintipop zenéket anno, nem csalódhat.
Youtube Az együttest nem ismertem se előtte, se utána, de az nyomban kiderült, hogy vágják, mi van. Fülbemászó nóta, nyilván ezért is esett áldozatul a nyilvánosságnak, de egyébként a fülbemásszóság ténye mellett ez a dal is rávilágít (vagy inkább rádallamít) arra az igazságra, hogy ez a mi életünk, ez a mi időnk, csináljuk.
Körülbelül ugyanazt tudom elmondani, mint az előzőekben ismertetett
Youtube
Nem akarom bántani az együttest, de a zenei önmeghatározatlanság nem csak jó irányba tud elsülni, az, hogy egy együttes többféle stílusban játszik (és keveri őket), még nem jelenti automatikus azt, hogy széles a zenei palettája (mint ahogy a sár sem vegyület, csak keverék). Ez a dal viszont nagyot üt a
Ez a hasonlítgatás persze nem az eredetisége ellen szól, csak tudomásul kell venni, a listámra viszont éppen tök jól illeszkedik: nincs benne semmi modern dolog, teljesen '80-as évekes, tradicionális, populáris rock, a jó fajtából! A videóklipet nem értem, nagyon villog, metróbaleset van benne, szerelmi szállal - én nem tudom, milyen klip kellett volna ehhez, a dal viszont e nélkül is jó.
Youtube
Nem mentegetőzök, fogalmam se volt, ki ez a
A zene egyébként önmagában (annyira) nem rossz, valami pattogós klubzene (tánczene, tudja a tököm), hangzásvilága viszont simán betolható a '80-as évek klasszikusai közé (de állítólag a '90-es évek zenéje ihlette). A külvárosi utcák mutogatása miatt van egy
Youtube Ahol az ember zene közben hallja a Gameboy kattogását, ott nem lehet gond, bár lehet hogy halucinál, nem érdekli, ha jó a zene. Valószínűleg a csőhangszernek és az egyszerű hangszerelésnek köszönhetően van olyan érzésem, hogy a régi idők picit visszajöttek, mellesleg hasonlóan a következő dalhoz a listában: ennek is jó videóklipje van. Egyszerű, érthető történet egy egyszerű dalhoz, ami teljesen hihető minden megközelítésben, a végén pedig egy csattanó is akad, mert azért van dráma, de nem akarták tragikusra hangolni az egészet.
Tényleg egy kicsit "utcazenei" hatást kelt - a szerző/előadó már a '90-es évek szülötte (egészen pontosan '91-es évjárat), mégis nagyon érzi, mitől volt születése előtti évtizedben a popzene. Nem meglepő, hogy még egy szerzeménnyel szerepel ezen a listán, az előadók közül neki sikerült egyedül dupláznia.
Youtube
Hát az úgy volt, kérem, egyszer egy Karácsonyhoz közeledve megjelent ez a dal attól a fickótól, akit már ismerhettünk több másik dal előadójaként is (főleg az előző esetében is). A klip többszöri megnézése amiatt történhetett meg, mert tetszett a keringőütemre írott kellemes zene, hallható volt, hogy ez a srác tényleg tud zenélni - a rövidfilm viszont nagyon gyanússá kezdett válni többedjére, amellett, hogy kábé 10 másodpercből le lehet vágni, miről fog szólni. És akkor leesett. Nem akarok bántani se rendezőt, se a szerzőt, se forgatókönyvírót, és nem tudom mennyire szándékos volt ez, ami történt. Annyit még elöljáróban, hogy lehetséges, csak én vagyok hibbant (sőt, inkább ez az esélyes), és csak én látom bele ezt a párhuzamot. Igen, a dal zeneileg teljesen időtlen, akár a '80-as években is mehetett volna, de nem ez az, amiért a válogatásomba került. Ez ugyanis a Last Christmas videóklipje, a
Oké, lehet hogy kicsit túlzok, de a történet vezetése nagyjából ugyanaz: van a srác, aki még/már nem van összejőve a lánnyal járásügyben, de tolná, mint a lopott biciklit, a csajnak meg van palija, és hát a közös baráti karácsonyolás a letagadott érzések tükrében eléggé kínos - viszont most kell bepróbálkozni, mert mi van, ha sikerül? (És itt sikerül.) Szóval a sztori szinte teljesen ugyanaz, megvan a hóban lubickolás is, ahogy kell, ha nem is történt tudatos 1:1 átvétel, akkor nagyon tudathatári felböffenésnek lehetünk szemtanúi. A dolog viszont nem hagyott nyugodni engem (mert ugye azt a lehetőséget még mindig nem vetjük el, hogy én vagyok a hibbant), és kíváncsiságból rákevertem vica-verza a videóklipeket, és működik: mindkét dal teljesen illeszkedik a másik videóhoz, főleg érdekes emez a Last Christmas zenéjével - de hogyha valakit nem győzött volna meg, és bűvészkedésnek tartaná, akkor elmondom, hogy a dalok hosszúsága között KÉT MÁSODPERC különbség van!!! A Last Christmas 4:37, a Perfect 4:39, köszönöm a figyelmet, Boldog Karácsonyt Kívánok!
Youtube Mint azt a bevezetőben is említettem, csodálkozásra ad okot némely előadó, hiszen dalaikkal (és a videóval) szeretnének mindenkihez szóló zenét adni, ellentétben a világban uralkodó, közönséges magamutogatás trendjének lármájában. A két együttes közös dala egy páratlanul ártatlan és szép szerzemény, olyan videoklippel, amely tényleg teljesen a '80-as éveket idézi számomra.
A szöveg különböző feliratozása amúgy is nagy divat volt akkortájt - mi meg örültünk, hogy végre értünk a szövegből legalább szavakat... A rajzok kisgyermekek ábráira emlékeztetnek, remekül illenek ehhez a kellemes, megnyugtató zenéhez és szerintem mindenkinek visszaidéz valamit a gyermekkorából - azoknál főleg, akik a '80-asban voltak azok.
Youtube Na, ez egy ökörködés, ami legalább vicces, nem akarja magát komolyan venni. A koncepció az lehetett, hogy egy eleve '80-as évek hangzású dance zene egyben filmzene is legyen egy olyan videóhoz, ami a korszak nindzsás zsánerének karikírozását tűzi ki célul. A videóklip remek túljátsszásokkal, képi világgal van megsózva (a zene elmegy), az egész együtt viszont tényleg bekívánkozik ebbe a felsorolásba.
Szerintem sokkal nagyobb tisztelgés így egy korszak előtt, mintha mondjuk valami béna remixxel. Ilyen az, amikor valaminek van koncepciója, örülök, hogy az általam egyébként csúnyán lenézett diszkós zeneipar ilyen komplex produkciókat is képes felvillantani.
Youtube
Bevallom, kicsit aggódtam, hogy az általam nagyon kedvelt '80-as évekbeli színesbőrű (vagy hogy kell írni) dalszerzők, előadók híresen ötletes stílusát senki sem viszi már tovább - de azért mégis vannak közöttük, akikkel nem csak gengszterreppet hallgattatott otthon a motha', hanem
Ezt pedig nem csak a zenével éri el, hanem a videóklippel is sikerül megtámogatnia: egy minden tekintetben pimasz, pofátlan, ál-naív, pökhendi rövidfilm ez - amely egyaránt le kívánja rántani a leplet a kirakat-világ álságairól, ugyanakkor kiváló érzékkel parodizálja ki a '80-as évek manírjait is. A zene pattogós funky alapú (mi más?), sok nyolcvanasévek hangszermintával töltve, a hölgy énektechnikája pedig a legnagyobbakéra emlékeztet, karcos, ahogy kell, és amiért jó volt a tévé elé ülni és hallgatni a zenét. Remélem, a következő évtizedben is akad még olyan képviselője ennek a vonalnak, aki így tudja, mi a szitu.
Youtube
Na jó, egy feldolgozás mégiscsak bemászott a listára, de nem is akármilyen, mert ez a posztumusz feldolgozás valójában egy feldolgozás feldolgozása!
Mégis úgy gondolta néhány lelkes ember, hogy összeproducerkedik még egy feldolgozást is belőle, hátha a mai suhancok ráharapnak. A videóklip teljesen a retró élményre lett dörzsölve, a ruhák, a táncstílus "flesdenszes" - a táncteremben működő tévében még pár másodpercre maga
Remélem a fenti, komolyan gondolt agymenésem elérte a célját, és innentől mindenki megtanulta ebből a szem- (illetve fül-) pontból nézni (illetve hallgatni) a modern zeneipar produktumait. Ajánlanám rendszeres alkalmazását, már csak a modern popzene érdekében is, mert szegény önmagában már nem biztos, hogy értelmezhető, sőt, már az is lehet, hogy egyáltalán nem is értelmezendő valamivé változott. Ha pedig ez így van, nekünk kell művészetté emelnünk, tehát kérem a hallgatóságot, a popzene múltjára való tekintettel legyen szíves így hozzáállni a hallgatáshoz. Köszönöm a mai popzenészek nevében!