Super Bread Box
(Commodore 64 játékismertető)
Most állást kell foglaljak egy bizonyos kérdésben, mégpedig abban, hogy a mobilos, androjidos játékok jó-e hogy léteznek-e, vagy nem-e. Ez sajnos nem egyszerű téma, számtalan újabb kérdést felvet az ebben való turkálás, például azt, hogy ezzel mindenki egy kvázi hordozható konzolos casual gamer lesz, ugyanakkor a gamer múlt és kultúra nélkül, ami problémák és játékfüggések sokaságát indíthatja el... De nem is ez most a lényeg: inkább az, hogy a mobilra történő fejlesztés ismét fellendítette az egyszerűbb játékok divatját, és ezzel sok új játékötlet is született, ami viszont jól portolható C64-re, tehát végső soron azért jól járunk mi is, a múlt század gémerszülöttei. A
...és akkor máris ott tartunk, hogy a fejlesztőzseninek 2013-ban sikerült létrehoznia a Commodore 64 valaha létezett legbrutálisabb darálását. Eddig is volt C64-re sok akciójáték, géppuskázásból, gránátozásból, bombázásból, virtuál halálosztásból nem volt hiány, mégis, a
A játékmenet,
vagy minek hívjuk ezt a zúzdát
A játék célja azonban nem is a különböző kicsi és nagy lények statisztikai adatba történő átminősítése, hanem ládák gyűjtögetése, azaz a véletlenszerűen megjelent fegyveres ládák összeszedését számolja a gép, azokért adja a pontot. Jó, számolja a kiirtott szörnyeket is, de azt csak egy kinti menüben említi meg - a cél viszont nem lehet ez, mert néhány pálya-zugba úgy be lehet állni, hogy akár napnyugtáig is kaszabolhatjuk az ellent, vagy ameddig egy ügyesebb szörnyike véget nem vet ennek - és egyébként ezen kívül nem történik semmi.
A darálás úgy kezdődik, hogy a pálya kiválasztása után a játéktér felső nyílásából özönleni kezdenek játszótársaink, a szörnyek. Ők véletlenszerű irányban, lemmingszerűen haladnak a halált jelentő, a pálya alján elhelyezkedő lángoló katlan irányába (majd bele) - persze csak akkor, ha útközben nem találkoznak valamelyik fegyverünk kártékony hatásaival. A szörnyeknek több fajtája is létezik, a nagy szörny értelemszerűen szívósabb, mint a kis társai, a szellemszerű, fehér repülő szörnyek meg csak simán repkedve követnek minket, elszakadva a mainstream szörnytúra útvonalától. Olyan is előfordul, hogy az egész banda bekattan és vörösre változva őrült ámokfutásba kezd... Na ekkor érdemes felkötni a felkötendőt. Vannak még lilák is, de ritkák, így hát akkor legyen egy olyan mondás, hogy ritka, mint a lila szörny a kenyértartóban.
A játék persze elérhető célokat is tartogat, a mobilos világból átvett unlockolási motiváció itt is működik: bizonyos sikerek után jutalmunk egy újabb pálya, újabb harcos, újabb felvehető fegyver. Érdemes még annyit megemlíteni, hogy a játék (cartridge) képes játékos profilunkat lemezre menteni, azaz nem kell minden alkalommal nulláról elkezdeni az unlock vadászatot - kivéve persze a szörnyhalálok számát, mert azt nem menti. A játékot egyébként ládás jellegéből simán nevezhetnénk egy nagyon extrém módon felfogott SOKOBAN-nak is (bocs)...
És akkor az arzenál......a kultúrált szórakozáshoz
Egy jófajta lövöldözős játéknál sokat számít az, hogy mivel tesszük, ha már kedvünk szottyant virtuális szörnyeket halomra lőni. Nos, ez a játék ebben a tekintetben is igazán változatos, azt kell mondjam, a C64 történetében nincs még egy mészárlóeszközökből ilyen széles választékkal bíró puskamóka. Hatékonyságuk persze attól is függ, hogy ezek használatát milyen szinten sajátítjuk el, de a leggyengébbtől a ránk is veszélyes fegyverekig mindenből akad pár. Lássuk őket!
MINES: akna, nem konkrétan támadó fegyver, így sajnos nem lehet vele elsütni a klasszikus "RÁD DOBOK EGY AKNÁT!" beszólást (a 2000-es évek eleje, felvett telefonbeszélgetések), viszont le lehet pakolni a földre (akár többet is), és jól elszaladni. Nem a legdurvább, de ha rálép valamelyik rosszarcú, akkor azért nagyot szól.
BAZOOKA: páncélököl, a
PISTOL: Egyszerű stukker, elég gyenge, maximum arra jó, hogy fedezzük magunkat, de nem ajánlott a szörnyek hada közé ugrani vele.
DOUBLE PISTOL: Ez azért már komolyabb, a játék 'guns akimbo'-ja, mindkét irányba egyszerre lehet vele adagolni az ólmot, de még így is elég gyenge - talán jobban tudjuk vele fedezni magunkat.
KATANA: A szamurájok kardja. Csak közelről működik, akkor nagyon odacsap, de azért nagy killbillezésre ne számítson senki: a túlerő itt simán bedarál, ha csak egy szál karddal rontunk nekik.
LASER RIFLE: Egy komolyabb puska, ha elsül, az egész emeletet letakarítja arra, amerre nézünk - feltéve ha ki tudjuk várni, mert a tűzgomb után legalább két másodperc biztosan eltelik, mire hajlandó megnyikkanni (nyilván feltöltődik a puska). Egyébként már a kis villanó csóvája is halálos, közvetlen közelre.
MACHINE GUN: Na, "ez már döfi" kategória. Sorozatban, tűzgomb lenyomva tartásával szűntelenül köpi a skulót a megvadult lények arcába. Annyira erős, hogy még mi is hátrébb csúszunk vele, úgyhogy nem árt vigyázni, nehogy mi is a katlanba végezzük...
MINIGUN: A legdurvább sorozatvető, annyira, hogy irányíthatatlanná is teheti a használóját, cserébe viszont úgy szórja a fémet, mint a Sári a krumplit busójáráskor, még az emeletek is belerengenek. Ugyanaz igaz rá is, mint a MACHINE GUN-ra, csak ez többszörös erővel hajigál minket!
GRENADE LAUNCHER: Gránátvető. Hasonló detonációt okoz, mint a bazooka, csak ezt dobni kell.
DISC GUN: Valamiféle "diszkoszvető", bár a jó öreg
FLAMETHROWER: Nem maradhatott ki az ijesztő, fehér lángnyelvvel csapkodó lángszóró sem. Valójában egy jótékony mobil-katlan, hogy ne kelljen szegény szörnyeknek annyit gyalogolniuk a pálya aljáig...
SHOTGUN: A jól bevált puska. Nem annyira hatékony messzire, közelre viszont igen, de inkább elegáns, mint veszélyes, szóval csak terminátor rajongóknak ajánlott.
REVOLVER: A sima pisztolytól az különbözteti meg, hogy óriási golyókat lő ki, amik erősebbek (egy üres kört, ami SHIFT+W karakternek látszik), csak hogy az Indiana Jones rajongók se maradjanak ki.
van még valami?
Igen, mindenképpen meg kell említeni a jól kezelhető, átlátható menürendszert, a pályaválasztó képernyőket, a statisztikák átláthatóságát, a profilmentést, szóval minden tekintetben szembedícsérendő, igényes munka - és zárójelben jegyzem meg, hogy állításuk (tesztelésük) szerint a C64 torzszülött tesóján, a Game System-en is fut, aminél ugye nincs billentyűzet, de a joystick segítségével mindent meg lehet oldani.
Az irányítás szinte tökéletes, emulátorban csak gamepaddal ajánlott, olyannal, amin van analóg kar, ezt nagyon szigorúan kell venni - a billentyűzet nem elegendő a teljeskörű irányításhoz. A játék megjelenése után nem sokkal jómagam átmókoltam egy C64 analóg joystickot egy gamepad panelre, és azzal nyomtam az emulátort - úgy viszont tényleg rekorddöntögetős játékmenetek következtek.
(világszinten fasorba se)
A grafikára sem lehet panasz, ötletes, annyi mozgó objektumot kezel (és gyorsan!), hogy még most is rácsodálkozok, mire képes ez a kis gép, amit már évtizedek óta figyelek - és mégis meg tud lepni. Külön kedvenceim még a játék betűtípusai, nagyon jól néz ki a nagy szögletes, de az, hogy egyébként a többi szövegnél puritán módon az alapkarakterkészletet használták, hangulatban nagyon céhatvannégyessé teszi. A zenék fémesen kemények, a zörejek, az effektek jól szólnak, kiválóan szolgálják a játékmenetet.
Nem is tudom, lehet-e még valamit hozzátenni ehhez, ha csak nem a szokásos múltba révedős befejezést, hogy ha ez a játék meglett volna nekem a '90-es években, átmentem volna vele a haverokhoz pénteken, iskola után, és az aktuális programozási, gépfelfedezési munkálatok után beküldtük volna a gépbe a cartridget és nagy hévvel gyepáltuk volna a szörnyeket, na meg a joystickot is (meg egy kicsit egymást is). Tehát aki a gyors akciójátékokat szereti, mindenképpen tegyen egy próbát ezzel az anti-lemmings-el (na jó, mostmár tényleg befejezem).
Hivatalos oldal, letöltési lehetőséggel:
https://rgcddev.itch.io/super-bread-box
