Star Wars
...avagy a hájpolt űrugrás
Sosem felejtem el a rutint: mikor általános iskolás koromban megbetegedtem, a háziorvosi vizsgálat utáni keksz és teavásárlásból hazaérkezve szinte azonnal a
Előre szeretném leszögezni, hogy aki itt most valamiféle komoly szakmai, filmesztétikai, kultúrtörténeti elemzést várna, az csalódni fog, szándékaim szerint (amit talán már a bevezető is előrevetített) egy emléközönnel terhelt, érzelmi kicsapongásokkal fűszerezett, időben és térben ugráló nosztalgiakatyvaszt öntök a kedves olvasó nyakába (monitorába). Kellemes olvasást.
Kezdjük azzal, ami egyértelmű: gyerekként milyen játékot szeretnél a játékboltban? Hát persze, hogy Csillagokháborújásat. Mint nekem, az osztálytársaknak, napközis haveroknak is volt Star Wars figurája (valakinek több is, be is vittük őket harcoltatni egymással), persze sajnos kevesebb gyereknek volt otthon videója, és ha jól emlékszem, az ismeretségi körünkben csak nekünk volt meg a Novoplast (azóta asszem megboldogult) játékgyártó által kiadott, török hamisítvány társasjáték, ami óriási délutáni szórakozást ígért az egész család számára. (A szovjet-scifis hangulatával, dinamitos ellentmondásaival együtt.)
Itt-ott újságcikkekből kivágott képeket gyűjtöttünk, később C64-re sikerült megszerezni a filmek játékváltozatát, valamint hosszasan nyálcsorgatni a magazinokban látott Star Wars témájú Nintendo, Super Nintendo játékokra, könyveket kölcsönözni a könyvtárból, nem beszélve '94 tájékáról, amikor végre láthattam élőben az
(X-WING, PC DOS)
Én még kaptam egy valódi fénykardot is, amely góliát-elemmel működött és világított (!), és Jedinek is öltöztem otthon, erről fénykép is készült (nem teszem közszemlére), de a kimaxolás érdeme unokatesómé: Darth Vader volt az iskolai farsangon (van erről is fotó, de ehhez meg ő nem járulna hozzá, haha). Voltak játékkártyáink is, a már említett játékfigurák mellett, de ha mondjuk átmentem a szemben lakó, előbb említett unokatestvéremhez, akkor is találkoztam volna Star Warscuccal: például szobaajtajára Turbo rágógumiból származó (?) öntapadós matricák voltak kiragasztva, a
Sorolhatnám még napestig, de inkább arra a megállapításomra mutatnék rá, hogy ugyanaz az érzésem a Star Wars-al kapcsolatban, mint a számítógépek világával is: amikor én gyerek voltam, az emberek nagy része egyáltalán nem is tudott a Star Wars-ról, a számítógépeket pedig idegen dolognak tartották, amitől félni kell - egy leginkább furcsállni kötelező időtöltést jelentett mások számára. Ma a számítógép a mindennapi élet része, Csubakka pedig tejesdobozról morog ránk (ez nem reklám akart lenni). Lehetne azt mondani, hogy a popularitás lángja végül kiéget mindent, de én nem mondom, inkább abban hiszek, hogy ami tényleg jó, az legyen híres - és a nagy tömeg majd valahogy önmagától szabályozza a George Lucas-tól megvett megörökölt univerzum ügyes-bajos dolgait - az internetes közösségek tevékenységéből látva, igen komoly erőt tudnak képviselni, gondolva az utóbbi évek hadjárataira, amelyeken még a Disney-nek is el kell néha gondolkodnia (mostmár végre).
Én is elgondolkodtam, hogy az életkoromból hitelesen következve csatlakozzak a konzervatív sznobtáborhoz, vagy az újabb rajongók mellé álljak, esetleg a rendezők - filmgyárosok mellé. Úgy döntöttem, egy közös nevezőre próbálom hozni azt, amit nem lehet. Az egyik oldalon ott van egy hatalmas brand, a másik oldalon rengeteg rajongó, aki a szívén viseli a Star Warsuniverzum sorsát... Az utóbbi évek arról szóltak, hogy az előzmények, folytatások sz*rok, az egész az üzletre megy ki (mintha ez új dolog lenne, és mondjuk a Jedi visszatér idején még nem lettek volna játékfigurák), de arról nem nagyon szólnak, hogy mi az, ami nagyon jól sikerült! Hol van már az az idő, amikor a játékmagazinokban egy Star Wars témájú játék azért nem lett bukás, mert Star Wars témájú? Szubjektív véleményemet kifejtve egyetlen alapmondatot kívánok ideállítani, amelyhez végig tartani igyekezem magam:
Aki mesélt már a gyerekének esti mesét, az tudja, mire gondolok, aki pedig nem élte még át az improvizáció bájos örömét, vagy az ötlettelenség kínzó és időhúzó pánikját egy esti mesélés során, az nem biztos, hogy érteni fogja, mit szeretnék elmondani. Azok az emberek, akik filmeket és rendezőket kritizálnak és jeleneteket szednek szét darabjaira (ördög a részletekben rejlik), vagy logikai hibákat keresnek a mesék világában, eléggé távol állnak a varázslás képességétől, és egyre közelebb kerülnek a gondolkodás luciferi aspektusához, a szeretet nélküli analizáláshoz. Úgyhogy ne ebbe az irányba keresgéljünk.
Volt egy szép mese, amelyet nagyon megszerettek az emberek, és kellett nekik másnap este (20 év múlva) is mesélni. A mesélő tehát kidolgozta azt, amit addig félretett, és újra elővéve elmesélte a már megkedvelt szereplők előtörténetét is. Ezután már úgy döntött, nem mesél tovább, és helyette mások meséltek. Ők nehéz helyzetben voltak: már mindenki megszerette ezeket a meséket úgy, ahogyan voltak, hogy folytassák hát a történetüket? Közben mások is meséltek, máshogyan mesélték, hogy mi történt a szereplőkkel. Így aztán egy végtelen sokáig, végtelen variációban mesélhető történet lett, olyan, mint a többi mese, ami egy hihetetlen világban játszódik.
(nem kánon, de nem bánom)
Minden hűvös fejjel gondolkodó, mesébe magát beleélni képtelen embernek elmondom, hogy mind a gondosan kidolgozott rajongói teóriák, mind a lelkes történetmagyarázatok értéket adnak hozzá, a mesélés - egyébként logikán felüli - extázisában megjelenő esetleges hibák orvosolására. Nekem a rajongók igyekezetéből inkább a jótékony szándék tűnik ki - mintha a mesebeli sötét oldal elleni küzdelem egyet jelentene a hűvös, humortalan realitással szembeni küzdelemmel. Akik így, hozzám hasonlóan állnak hozzá a Star Wars világához, azok nem csalódnak egyetlen filmben, könyvben, játékban sem, inkább örülnek annak, hogy van, ami gyermekkorukra emlékezteti őket csak egy kicsi részletben is, akárhova is mennek.
A régi trilógia utáni idők
Természetesen ahhoz én is fiatal vagyok, hogy moziban láthattam volna az eredeti trilógiát, de nem annyira, hohó! Hozzánk már csak videón jutott el, de ez a "csak" sem jelentett időben olyan nagy késést (az első film kb. 10 évet), és a harmadik rész
Mint minden egészséges esetben, az olvasás megtanulása után gyerekkoromban én is éheztem több, érdeklődésemnek megfelelő írásra, többek között a Star Wars világában játszódó történetekre, ezért nagyon örültem, amikor a '90-es évek elején (az azóta szintén jobb létre szenderült) Valhalla Páholy által kiadott, nagyon szép, festett borítójú könyvek közül is választhattam a könyvesboltban.
A felsorolásokból érezhető, mire az előzménytrilógia megjelent, addigra a rajongókban (bennünk) már kirajzolódott egy komolyabb kép arról, mi történt a birodalom bukása után. Több regényre még George Lucas is hivatalos áment mondott (amelyet aztán a Disney birodalom eltörölt, és elnevezte legendáknak). A könyvtárban természetesen azonnal az Star Wars témájú könyvekre vadásztunk, nagyon örültünk, mikor végre egy régen várt regényt visszahoztak, és mi is kikölcsönözhettük. Előfordult, hogy apámmal felváltva olvastunk egy könyvet, hiszen érdekelt mindkettőnket, aztán megpróbáltuk kitalálni együtt a történet végét... Olyan volt, mintha egy új Star Wars filmet néznénk, csak nagyon lassan! A hétvégék sok esetben ilyenfajta utazások voltak a Star Wars univerzumában, azóta pedig azt is tudjuk, némelyik regényt nem is amerikai író, hanem magyar írta, és nemhogy felvették a versenyt a jól sikerült, hivatalos regényekkel, néha még túl is szárnyalták őket. És akkor még senkit nem zavart, hogy ez most nem kanonizált ** történet, hanem egy szórakoztató délutáni időtöltés volt...
ITT azonban kell tennem egy kitérőt, amit utólag írtam be ide, ugyanis a témában való kutakodás során felbukkant bennem egy nagyon hasznos emlék. Az történt ugyanis, hogy a videókorszakban, a '80-as évek végén sikerült megszerezni egy filmet, amely azt a címet viselte, hogy
Az iskolában később hasonló érdeklődésű barátaim lettek, sokat beszéltünk a trilógiáról és paródiákat gyártottunk a film jeleneteiből. A filmek újraátdolgozását teljesen feleslegesnek tartottuk (én a mai napig az eredeti szinkronnal nézem, VHS-ben). Az életünk tehát úgy telt, hogy számunkra úgyis jelen volt a Star Wars világa a hétköznapokban, számítógépen játszottuk (C64-es játékok, PC-n pedig az
Történt egyszer például, hogy osztálytársamnak és egyben barátomnak sikerült beszerezni még osztálykirándulás előtt a
Az előzménytrilógia
Amikor az előzményfilmek közül az első (berántották a csatlakozott a legújabb generáció, akik a '90-es években születtek. Addigra már nekem is volt PC-m, és a filmletöltés fogalma is akkortájt született meg (persze internet csak évekkel később volt itthon tömegesen elérhető). Bevallom, hogy a
Valahogy persze azért sosem tudtam közösséget érezni az új generációk Star Wars mániájával, de aztán találtam egy közös pontot, hogy ne feledkezzem el a Gameboy-ról sem: a
(GAMEBOY ADVANCE)
A két soron következő film is tartogatott elég sok meglepetést, magyarázatot, akciót, kalandot. Kicsit talán túl gyors lett a régi trilógiához képest (és sokkal jobban villog és hangosabb), de hogy ne tűnjek annyira 8-bites, idős kockának, inkább arra próbálok rávilágítani, hogy ezekkel a filmekkel sokkal többet elárult, mint amennyit (sokak szerint) rontott rajta Gyuribáttya (igen, George Lucas). Követni már nem igazán tudtam, hogy most akkor melyik 3D-s sorozat jön melyik után (ígérem bepótolom ezt a hiányosságot egyszer), de legalább így egy jó hosszú, terjengős előzménymesét kaptunk, ami után még súlyosabb fénybe kerülnek az eredeti trilógia történései. Nem mondom, hogy az előzménytrilógia visszahozta volna a régi Star Wars filmek (és a gyerekkorom) hangulatát, inkább csak elfogadtam, hogy abban a világban játszódnak (tehát réges-régebben), és végre fény derül arra is a
Fájdalmas látni a két kiválóan vívó, egykori barátok, jedi-társak kiegyenlített küzdelmét egymással a félelmetes lávabolygón, amely egy olyan végkifejlet felé halad, amiről tudjuk, hogy be fog következni. Itt Obi-wan igazi jedi próbatétele is megtörténik, ugyanis valamilyen módon likvidálnia kell a sötét oldal szolgálatába állt Anakin-t. Megölni nem képes, és érezhetően fájdalmas tény számára, hiszen egykor testvérként szeretett tanítványát kell - mondjuk ki - leszeletelnie. Anakin emberi roncsként valóban meghal, és nemsokára megszületik belőle Darth Vader. A sötét ujjászületés, a Szithek bosszújának vége nagyon drámaira sikeredett. És akár szükséges volt a történet szempontjából, akár nem, Padmé is meghal, miután megszüli az ikreket (Luke-ot és Leia-t, ugye), hogy aztán átkössön arra a trilógiára, amin én is felnőttem. Folytatás következik!
* dodekadrológia: általam alkotott kifejezés, jelentése 12, azaz tucat, követhetetlen részből álló mű (vissza)
** kanonizált: általam újraértelmezett kifejezés, jelentése: ágyúzott. Átvitt értelemben azt jelenti, hogy egy óriási brand tulajdonosa (az SW esetében a Disney) ágyúkkal védi azokat a SW világában játszódó történeteket, amelyeket hivatalosnak ismer el. A többit védtelenül hagyja. (vissza)
