Super Mario Bros 64
(Commodore 64)
Nem gondoltam volna, hogy az életben még cikket írhatok egy olyan új C64-es játékról, amely a napokban jelent meg - és legalább 30 évet kellett rá várni. Na jó, ez így ebben a formában mondjuk nem igaz, hiszen csak akkor mondhatjuk, hogy várunk valamire, ha szó van arról, hogy egyszer el fog jönni. Erről azonban évekkel ezelőttig szó sem volt! Fura egy helyzet...
Miközben a '80-as évek második felében a világ tombolt a
(junoszty tévén)
Hogy ez mit jelent, azt azok nagyon át tudják élni, akik például kb. 8 évesen a német televíziók reklámjaiban látták meg a Nintendo (NES) gépre megjelent ugrálós játék főhősét, a mexikóinak kinéző bajszos olasz vízvezeték szerelőt, Mario-t. Persze pályafutása nem ekkor kezdődött, játéktermi gépeken, Japánban már korábban is hódított (meg ugye a kvarcjátékokban) - de az 1985-es NES játék megjelenésével vált lényegében világhírűvé.
(nintendo reklám a németen)
A Magyar Televízió a rendszerváltás után vetélkedő műsort is indított, melyben telefonvonalra kötött NES gépen lehetett játszani, Dévényi Tibibácsi pedig ajándékokat adott a magas pontszámokért - ez volt az Elektor Kalandor című műsor, amelyet én is nagy lelkesedéssel vártam, mert még nézni is jó volt a C64-hez hasonló grafikai képességű gépen futó
műsorom megy a kilencvenes
évek elejéről
A Commodore 64 utóbbi évtizede igen jó eredményeket produkált (tehát a 2010-es évek), jobbnál jobb játékok láttak napvilágot, és újfajta fejlesztői környezeteknek köszönhetően sikerült a C64-ből olyan képességeket is kihozni, amelyek addig rejtve szunnyadtak a rozsdás regiszterszigeteken.
a csoda
Az első ilyen, igazán nagy revans a játéktörténelmen az a pillanat volt, mikor pár lelkes és okos és kitartó programozó elkészítette a
kábé ilyen, mint a képen
Egy másik nagy sikerű játék konverziója is elkészült pár éve, ez volt a
Jópár évvel ezelőtt már jelent meg egy ún. mock-up demó, egy preview verzió Mario témában (valamint photoshop képek a grafika portolásának lehetőségeiről). A demó próbálkozott az eredeti játék engine-jével, és nagyon bíztatónak tűnt - de sajnos ugyanaz az érzés kerülgetett, mint a
A meglepetést az okozta, mikor megláttam a Céesdébé listájában, hogy már napok óta kinn van a teljes verzió. Ez az utóbbi két szó olyan lelkem mélyén nyugvó harangot ütött meg, amely egy messzi, elhagyatott, árnyékos hegyekkel teli táj völgyében lógott egy romos torony tetejében harminc éven át. Erre hatalmas kongásra felröppentek az évtizedek óta alvó madarak is, zúgolódni kezdett az erdő.
❋
...tehát akkor a játék
Ezután a hosszú bevezető után jöjjön a játék ismertetője. Az eredeti főmenü előtt még egy rendszermenüt is kapunk, amely nagyon okosan, az utóbbi évek technikai kötelezőségének eleget téve kiírja a gép paramétereit, azazhogy milyen típusú C64-ünk van. Nekem alapbeállításból PAL rendszerű emulátor fut, de nagy valószínűséggel nálunk aligha van NTSC típusú gép, variációk esetleg a PAL rendszeren belül lehetségesek, vagy eltérő SID chipek, és ilyenek tekintetében.
A menüben szerencsére állítható a SID típus, hátha szükség van rá, és az eredeti vason problémák akadnának, lehet tesztelni is. (Egyébként ez nagyon jó ötlet, ugyanis a játék hangjai és zenéi tökéletesen sikerültek, 100%-osak, kár lenne őket kihagyni.) Ahogy láttam a bemutató videóban is, felismeri a SuperCPU-t, meg az ilyesmi kütyüket, de ez egy átlagfelhasználót nem nagyon érint.
A menü végén még elindíthatjuk a háttér ARTWORK megtekintését, és hát úgy kellett ide, mint egy falat kenyér: végre nem csak állóképet kapunk a gépünkre egy nagy sikerű játékból, hanem - leírni is hátborzongató - magát a játékot... A kép amúgy egy sima HIRES grafika, amelyeket nagyon szeretünk, kik ezeken nőttünk fel. A konverziót egyébként a Zeropaige követte el, a címbeli állítás szerint 2012-től dolgozott rajta, amelyet én el is hiszek, és mindenképpen egy óriási hála azért, hogy valóra váltott egy álmot.
A játék indítása után azonnal elénk tárul a múltból jól ismert főképernyő, amit szívesen bámultunk volna úgy 1992 tájékán, egy péntek délutánon!
Valószínűleg kereskedelmi forgalomba sose fog kerülni (a jogok miatt), de azért a készítő szemtelenül odabiggyesztette a ©1985 NINTENDO feliratot, hogy a konverzió 100%-os legyen. A játékról magáról sok újat nem tudok elmondani, a tapasztalatokból viszont annál több is van, nézzük őket.
Kezdjük először a legszembetűnőbb dologgal, a grafikával. Már jó régóta játszom C16-tal, C64-el és egyébként emulátorral, régóta egyik hobbim a különböző emulációk shader, filter beállításainak bütykölése az autentikus játékélményt keresve, 8-bites grafikával, meg amúgy grafikával is sokat bíbelődtem már évtizedeim alatt, így elmondhatom, hogy elég nehéz átverni a szemem világát.
Ebben az esetben a játék készítőjének sikerült elérne a tökéletes célt, ugyanis az indítás után többször is kiestem abból a tudatból, hogy C64-re készült játékkal játszom. Ez jelenthetne még rosszat is, hiszen egyrészt emulátorban játszottam vele, másrészt a cél pont az, hogy a játék C64-re is megvan végre - viszont a hatásban nem éreztem különbséget a NES verziótól! Grafikailag tökéletes átirat lett, ahol a sprite-ok értelemszerűen részletességben nem egyezhetnek meg a NES verzióval, ott ügyes megoldással sikerült elérni, hogy ezek az apró eltérések ne legyenek észrevehetőek! Ehhez tényleg kellett az évtizedek által összegyűjtött tudás, a sok meghökkentő demo-scene compo, amelyek alkotásai mind a C64 határait feszegették - és lám, nem hiába! Hozzá kell tenni, hogy a játék természetesen nem használja ki teljes mértékben a C64 grafikai lehetőségeit, ugyanakkor látható, hogy a C64 képes a NES szintű megoldásokra (valójában egyikük hardverére sem lehet mondani, hogy összességében jobb, mert mindkettőnek vannak hiányosságai a másikhoz képest (na jó, a NES processzora 1.66 MHz, pff)).
A következő menüpont a zene és a hangeffektek. Alighanem a legismertebb zenéje ennek a játéknak van, még az is biztos hallotta, aki amúgy nem játszott vele. A C64 zenei képességeit illetően már régebben is nagy tudás állt rendelkezésre, így nem lehetett akadály a zene és a hangeffektek lemásolása. Nem érdemes tovább szaporítani a szót: egy az egyben ugyanazt az élményt kapjuk, mint NES-en, mi, öreg C64-esek.
A játszhatóság lehetne az egyetlen pont, homokszem kerülhet a gépezetbe - de szerintem nem kerül. Krissz a kipróbálás után jelezte, hogy az eredeti verzió kicsivel toleránsabb volt, azaz a szörnyek 1/4-ed részére esve meghalunk, míg a NES verzióban ez még simán összetiprásnak számított. Az irányítás átültetése körülbelül egyértelmű, a NES-en két akciógomb is van, míg a C64-nél csak a tűzgomb - az ugrás értelemszerűen a FEL irány a joysticknál, a tűzgomb pedig a futás/lövés gombja lett. Hogy ez mennyire válik be, majd a végigjátszás során kiderül, mint ahogy az is, hogy az ellenfelek letaposásának esélye mennyire romlott - én megint csak az tudom ismételni, amit szoktam: ha 25 évvel ezelőtt elhozzák nekem egy kazettán, extázistól remegő kézzel nyomom meg a PLAY gombot a magnón, hibát pedig biztosan nem találok...
Mint ahogy sejtem, valószínűleg soha nem lesz kereskedelmi forgalomban, de így legalább folyamatos fejlesztés alatt fog állni és terjesztése titokban zajlik majd, mint a régi szép időkben. Aztán persze az is valószínű, hogy egyszer pályaszerkesztőt is hegesztenek hozzá, mert hát miért ne? Őszintén szólva nem tudom, hogy mire vágyhat, mit remélhet még az old-school C64-es tábor, mert tudott, hogy annyi a sok évnyi mellőzöttség megtanította arra, hogyan becsülje meg azt, amije van, de ilyen csodák megtörténte után nem szabad meglepődni, ha egyre éhesebb lesz újabb és újabb konverziókra... Úgy látszik, tényleg igaz, hogy "A siker a legkisebb, a dicsőség a legnagyobb ellenállás irányában fekszik." - ma játéksikert könnyű csinálni, mert követni kell az aktuális trendeket, viszont egy lassan 40 éve gyártott 8-bites gépre fejleszteni minden, csak nem a legkisebb ellenállás iránya. Dicsőség az alkotónak!
Update: a cikk megírása után 3 nappal olvastam a hírt, mely szerint a játék eredeti jogait birtokló cég (tudjuk, kiről van szó) leszedette a játékot különböző portálokról, hiszen a játék készítője jogsértést követett el (a játék 170 KByte-os .d46 floppylemezkép és 64 KByte-os .crt cartridge formátumban volt fenn oldalakon). Természetesen jogilag igaza van a nagy cégnek, bár mivel a játék nem jelent meg C64-en sosem, ebből nekik bevételük nincs, azaz anyagilag nem szenvedtek kárt azzal, hogy valaki átportolta a gépre - de attól még igazuk van (számoltuk, hogy hányszor? idén már többször is, és mikor már bejött, már akkor igaza volt kérem (- Besenyő Pista bácsi). Én naívkodva sajnálom ezt, hiszen milyen jó lett volna, ha az említett cégnél dolgozó öreg rókák elcsodálkoznak, hogy "figyeld má Haruto bátyám, mit művelt ez srác, le a kalappal, ejha", dehát így sajnos csak a keserű szájíz marad, és ez a rajongóknak szánt readme.txt, amelynek sokat elárul mérete.
