Sega Smash Pack
(Gameboy Advance ismertető)
Három a magyar igazság - kezdeném ezzel a régi, nagy mélységet sejtető mondással (esetleg az is lehet, hogy egy nagy lufi és semmi értelme), de egy biztos, hogy ez a Nintendo liszenszelése alatt kiadott Sega játékkazetta három játékot is tartalmaz, amelyből az egyik magyar! Namost valószínűnek tartom, hogy ezekkel a tényekkel amúgy a legfurcsább játékkazetta valaha kategóriát is megnyerte...
Szóval, a dolog pikantériája az, hogy ez egy Nintendo gépre kiadott kártya, de a rajta található játékok bizony a Sega Megadrive nevű 16-bites konzol sikerjátékai voltak a '90-es évek elején.
Sonic Spinball
A kazi tehát érdekesre sikerült, kezdjük is például a
Szombaton előfordult olyan is, hogy egy fiataloknak készült műsordélelőtt során jött egy 576 kihívás, ahol mondjuk a
A játék során több ismerős elem köszön vissza ránk a
A játék érdekes keresztezése a platform és a flipper műfajoknak, nem a klasszikus spin-off kategória (bár mivel ez az első, így nem is lehet az), ugyanakkor a bónuszpályák viszont mini-játékok, és egy 3D-ben megdöntött asztalon játszódnak - tehát minden szempontból érdekes próbálkozás. Személy szerint engem egy kellemes csalódás ért, mennyire jól játszható ez Gameboy gépen is - csak egy kicsit bizarr a SEGA felirat az elején...
GOLDEN AXE
A
Ez volt az első élményem a játékról, kápráztató VGA grafika, digitalizált hangok, kardozás, sárkányok - minden, amire egy 11 éves srác vágyik. És aztán sikerült megszerezni C64-re is, de már eléggé a hőskor vége felé - ettől függetlenül azért nyomtam vele (lásd a cikket ott).
Ez a változat azonban megegyezik a PC verzióval, ezt ugyanis módosítás nélkül adták ki Sega Megadrive-ra is. Aki nem ismerné a játékot, annak kedvéért: a '80-as évek "nagy találmánya" a beat-em-up műfaj, amelyben egy kemény legényt irányítva kell elgyepálni az éppen elénk tántorgott ellenfeleket, akik néha valamilyen járművel érkeznek (itt: sárkányok), a pályák végén pedig jól megtermett, tökigpáncélos főellenségek várják, hogy lenullázzák a lájfmétert.
A stílus alapvető jellemzője, hogy egyfajta 2D-3D között mozog, azaz a képernyőn széltében is közlekedhetünk, de a játékos maga mindig oldalról látszik, a pálya pedig scrollozódik előre - halad a történet. Ez a műfaj játéktermi gépeken aratott nagy sikert különböző variációkban: az utcai bunyózástól át a madmax környezetig, vagy éppen lovagos - kardozós kalandban. Ilyen a
Kezdéskor három karakterből választhatunk, amazon, barbár, törpe - ez a tény igencsak megnöveli a játék szavatosságát, hiszen mindhárom szereplővel végig lehet játszani (elvileg) - kétjátékos módban pedig jó kis párost lehet alkotni valakivel, akinek a miénkhez hasonló orkmészárlási igényei vannak. A játékmódok között szerepel a VS mód is, azaz egymást is el lehet verni, és versenyszerűen kaphatunk gépi ellenfeleket, ha esetleg csak szimpla erőpróbára vágyunk. Meg kell jegyeznem, hogy ez így, hordozható verzióban nagyon jól jön, hiszen nem elég hogy a
A három gombos irányítást úgy oldották meg, hogy az Ⓐ gomb a támadás, Ⓑ az ugrás, Ⓡ gomb a varázslás. Az ellenfélnek nekifuthatunk, ha kétszer a kívánt irányba nyomjuk a kart, ezek tehát mind maradtak a régiben, és így is abszolút jól játszható.
A
Ecco the dolphin
Többször meséltem, hogy az 576 KByte magazin a Magyar Televízió 1-es csatornáján esténként 5 perces műsorban reklámozta mutatott be nagy Sega Megadrive sikereket, többek között az
Martin eléggé elspoilerezte a játékot, hiszen az utolsó pályáig elvitte, egyúttal a felfedezés örömét vette el egy kicsit - én már 12 éves korom óta tudom, hogy az utolsó pályán beúszó földönkívüli lények érintése azonnali életvesztést okoz... De nem bánom, mert ez a játék tényleg egyedi és pontosan animált, igazi, mozgó pixel-art alkotás, - a Gameboy kijelzőjén is jól fest, és lehet örülni, hogy végülis játszható ezen a gépen is.
A játékba az intróban toccsanunk bele: boldogan úszkálunk a vízben családtagjainkkal, aztán az egyik lendületes vízből kiugrásnál valami történik, és eltűnik a családunk - kiderült, hogy földönkívüliek rabolták el őket, a feladat tehát adott. Az irányítás egyszerű, bár meg kell szokni, hogy úszunk, és hogy bizony levegőt is kell venni néha, tehát a nagyon mélyen elhelyezkedő pályák még nagyobb odafigyelést igényelnek. Delfinünk szépen tekeredik, gombnyomásra be is tud gyorsulni, valamint hangot is tud kiküldeni kommunikációs célból (Martin ezt "radarozásnak" hívta). Mondhatom, az egyik legnagyobb magyar játéksiker konzolon, világszerte ismert, és mi több: ráadásul nem egy sima ugrálos, amelyből konténerszámra gyártottak annak idején (meg most is), hanem egy remek, önálló alapötletű, szép akciójáték, amelyben nincs vérengzés, kivégzés, lövöldözés - de vannak benne tengermélyi szép tájak, és akciójátékokba illő izgalom.
Mivel nekem fontos a penitencia a rezisztens restanciák esetében, így ezt is végigjátszási bakancslistámra tűztem, de nem hinném, hogy később esetleg nagyobb cikket írhatnék róla - a játék önmagáért beszél. Azt hiszem, minden gamer büszke lehet arra, hogy országunk játékgyártásról is volt híres, mind a '80-as, mind a '90-es években, a mostaniakról meg nem tudok - remélem, hogy lesznek még ilyen jó ötletek!
Annyit lezárásul hozzá tudnék még tenni, hogy ez a válogatás nem az egyetlen SEGA válogatás a gépre, sőt, régebbi nagy sikerű MEGADRIVE játékok megjelentek különálló játékként is - például a
