Nem hinném, hogy túl sok embernek volt
De hogy ne ilyen negatív hangnemben kezdjem a válogatás darabjainak ismertetését, inkább azt mondom: a SNES gép a 16-bites éra egyik legjobbja volt, például annyira, hogy a hardver lényegében az általam sokat nyúzott Gameboy Advance gépbe is átmentette magát, a 21. századba. Számolhatatlanul sok játék jelent meg rá, szinte minden műfaj képviseltette magát a géptípuson - természetesen a logikai / puzzle műfaj is, ezek a játékok pedig jópofa SNES grafikával még nagyobb játékélményt nyújtottak, nem mellesleg egy jó kis agytornára is berántották a verekedős játékokban eltunyult szürkeállományú egyszerű gamert. (Ez egyébként nem igaz, egy újabb kori kutatás szerint mindegy, milyen játékkal játsszunk, az mindenképpen fejleszti az agyműködést.)
Mi mással is kezdhetném a listát, mint egy olyan kazettával, amire felpasszírozták a két valaha legjobb logikai játékot. Nem tudom, hogy ez nem-e egyből egy hendikepp a többi kazettával szemben, hiszen mindjárt két játékról van szó (annyinak is számolom most a listában), de mivel hivatalos kiadvány és külön nem jelentek meg ezek, nem érzem úgy, hogy mentegetnem kéne.
Azért sem, mert mindkét játék fenomenális, a műfaj legjobbjai. Gondolom, egyiket sem kell külön bemutatnom, hiszen a
Talán annyit érdemes külön jelezni, hogy evvel a kazettával lehetőségünk van egy ún. MIXED MATCH kombinációra, azaz először a
Eme különlegességen kívűl természetesen játszható mindkét játék egy- és kétjátékos módban is, a jól megszokott beállítási lehetőségekkel, variálásokkal, gépi ellenféllel.
Mindkét játék grafikailag is remek élményt nyújt, jó, aláírom: nem használja ki a SNES hardvere adta lehetőségeket, de azt hiszem, ez nem is volt szempont akkor sem, most meg aztán tényleg nem lehet az, mikor csalódva a mai játékokban mohón keressük a régi, megbízható játékélményeket okozó remekműveket - ezek a játékok a mai szemmel is szépen, a célnak megfelelően néznek ki. Több nem is kellhet, és többet nem is mondanék: ha csak ez az 1 játékkazettánk van a géphez, akkor is megérte megvenni az egész cuccot, de tényleg!
A Kirby nevet egyáltalán nem lehet megkerülni annak, aki valamilyen Nintendo géppel akar játszani, a jól bejáratott márkanév a logikai játékok világába is besomfordált már annak idején. Ez persze nem baj, mert ezt minőségi módon tette!
A tetrisz számos variációban létezik, ezek közül az ún. színtetriszek egyik alfajtáját képviseli a
Mint minden SNES logikai játékot, ezt is játszhatjuk Story módban (hogy miért ragaszkodnak sztorihoz egy logikai játéknál, azt én se értem), különböző ellenfelekkel kell összemérnünk tudásunkat, és leginkább szerencsénket. Ha egy haver is akad, akkor inkább ellene játsszunk: a történet mód elég hamar kivégezhető a szakavatottabb gémörök számára...
Hogy a játék ne legyen túl egyszerű, a program meccs közben teleszórja a pályát alternatív átlátszó gömbőcökkel (vagy buborékokkal, bánomisén), amik leginkább akadályoznak minket a nyerésben - ugyanakkor ha azonos színűeket rakunk össze, akkor azok szomszéd átlátszó gömbjei is eltűnnek (legalábbis némelyikek). Nem mondhatnám, hogy korszakalkotóan hatalmas ötlet, de megbízhatóan van megcsinálva, és ha jól néztem, körülbelül még 50 ilyesmi létezik a géptípusra - de szerintem ez sikerült a legjobban (bár bevallom, nem néztem meg az összeset...)
A
Főhősünkkel, a zöld sapkás kismanóval (vagy mivel, inkább ezt hagyjuk) egyetlen akciót tudunk végrehajtani: eltolni az előttünk álló kockát. Ezek a meglökött kockák faltól falig, akadálytól akadályig közlekednek. Cél, hogy az azonos tulajdonságú négyzetek eltűnjenek, és ez akkor lehetséges, ha minimum 3 darabot összetolunk belőlük egy vízszintes, avagy függőleges sorba. A kötések keresztezhetik is egymást, ha több azonos jelű / színű / szagú kockáról van szó.
A helyzetet bonyolítja, ha a kockák páratlanul vannak, ilyenkor úgy kell terelgetni őket (a többi, más kockát használva akadálynak) 4-es, 5-ös, 6-os csoportokba, hogy ne maradjon egy sem egyedül (avagy kettő, az se jobb). Későbbi pályákon iránnyal jelzett kockák is feltűnnek, ezeket csak az adott irányba tolhatjuk. A számmal ellátott kockák annyit ugranak, amennyi az értékük. Speciális mezők is vannak: a kettős nyíllal jelöltekre tolva a kockák abba az irányba indulnak el (és össze is tudnak minket nyomni) - a teleport mezők kijárata az ugyanolyan színű párjuknál van. Még felsorolni is sokáig tart, mennyi féle, fajta objektum áll készen arra, hogy megdolgozza agyunkat.
A játékban nem csak Történet mód van, hanem természetesen többjátékos összecsapásra is lehetőség nyílik, ami különösen perverz ötletnek tűnhet a játékmenet ismeretében, dehát a japánoktól mi mást várhatnánk, ugye. Jól tudjuk, hogy a legjobb játékok mind tartalmaznak pályaszerkesztő funkciót is, és ez a játék is kiérdemli ezt a jelzőt, mert bizony van benne!
A játék csak japánban jelent meg, így nincs is belőle európai verzió sajnos - ez viszont csak akkor jelenthet gondot, ha tényleg komolyabb pályaszerkesztésre adjuk fejünket (de ez sem ördöngősség), azonban ha csak játszani szeretnénk, akkor a lentebb lévő (nagyítható), általam összetákolt, rögtönzött szótár elegendő lesz az elinduláshoz (akár a kétjátékos módhoz is). Jó tologatást!
Ha jól emlékszem, talán unokatesómhoz tett látogatás alkalmával találkoztam először ezzel a játékkal a '90-es évek eleje tájékán, ő 386-os gépen játszott vele. Mint később megtudtam, szinte minden platformra megjelent, így SNES gépre is (nemrégiben C64-re is áthegesztették, nem hivatalosan persze.)
A dominót kétféleképpen is lehet játszani, egyrész logikai játékként, másrészt pedig látványosságként egymás után állítani és felborítani, de a
A játékban egy hangyát irányítunk, aki képes létrákon le-fel mászni, ahogy a hangyák szoktak, és dominót is fel tud venni, hogy arrébbcipelje - persze csak akkor, ha az adott dominóval lehetséges ezt megtenni. A dominók fajtája többféle lehet, van mozdíthatatlan fal, vagy szétporladós, vagy visszapattanó gumis, kettéosztódós, plafonra is tapadó, padlót megnyitó, eltünős - és még ki tudja mit hagytam ki.
A létrákon lehet dominóval is kezünkben mászni (ahogy azt a hangyák tudnak, ugye), viszont ha leesünk egy szintet, a dominót kiejtjük a kezünkből - a pályáról ki is eshetünk, ha nem vigyázunk, és mindezek tetejébe az idő is szorít minket.
A pályák között keleti, erdei, űrállomás, görög, középkori kastély, egyiptomi, építőjátékos hátterű is található, a felsorolásból is látszik, mennyire jól megtöltött szürkeállomány kondícionáló alkalmazásról van szó. Akik szeretik az eredeti ötleteket alaposan kidolgozva, azoknak kívánok kellemes "borogatást".
Akkor most még egy tetrisz, illetve annak egy bizergálása: igazából nem tudom, hogy miért ezt a nevet kapta, mert az eredeti játéknak gyakorlatilag inkább teljesen az inverze, nem potyog semmi, már minden ott van a képernyőn, nem mi rakjuk össze... Szóval nem igazán érthető, de a játék maga viszont minőségi ötlet, kiváló megszerkesztettség, a legjobb játékok egyike a géptípuson.
Ezt nem csak én gondolom így, hanem világszerte nagyon sokan - de hogy mitől olyan egyedi és jó ez a játék? Biztos a színes, alakzatos négyzetek miatt! Igen, a játékban négyzetek a főszereplők, valamilyen jelzéssel ellátva, és ezek egymásra pakolva bugyognak fel (az amúgy
Ehhez rendelkezésünkre áll egy két egymás melletti négyzetből álló pointer, gombnyomásra a két szomszédos négyzetet felcserélhetjük vele. Ha azonban csak 1 négyzet van a kijelölt részen, akkor az értelemszerűen a négyzet az üres helyére vándorol - ennek segítségével sikerülhet kicsipkedni a szükséges alakzatú négyzeteket egy magasra feltorlódott toronyból. A játék (sebességétől függően) küldi fel a legalsó sorba az újabb sorokat - de ezt mi is megsürgethetjük a megfelelő gombbal, akár egymás után többször is (az idő gyorsultával meg már inkább nem).
A gravitációnak természetesen itt is van szerepe, az alakzatok ugyanúgy leesnek az üres helyekre, érdekes meglepetéseket okozva. A játékban több játékmód is található, választhatjuk a Puzzle üzemmódot is, ahol egy előre megadott kupacot kell eltűntetnünk (jó sok pályával), de játszhatunk Versus módban valaki (akár gép) ellen is, és időre is (Time Trial), valamint végtelen, azaz Endless módban.
Mint ahogy rokonai, ez a játék is a megunhatatlan kategóriát bővíti - sokat elárul az is, hogy később, a Gameboy Advance korszakban is kiadták újrakeverve, és ott is a legjobban fogyó játékkazetták egyike lett (ráadásul kombinálták a szintén feljavított
A bevált japán sikerreceptet alkalmazva (aranyos állatkák + sütik + bombák + tetris) született meg a
Igen, az (általam elnevezett) úgynevezett csücsökgravitáció működéséről szerezhetünk tapasztalatot a játék során. (Erre hagynék időt.) A játéktér bal alsó sarka rejtélyes módon szopja magába a felülről és jobbról bezuhanó süteménysorokat, nekünk közben egy vonal segítségével kell mozgatunk (és scrolloznunk) a süteményeket a sorokban, hogy egymás mellé kerüljenek az azonos típusúak.
A sütemény sorok csak akkor hajlandóan pontszámmá változni, ha az adott sorban semmilyen más típusú nem éktelekedik. Persze ironizálok, ugyanis a játékban arról van szó, hogy a megszokott hőseink segítségével csomagolási sorokba kell terelni az azonos süteményeket, de azért a csücsökgravitáció se hangzik rosszul, mert egyébként tényleg olyan hatást kelt, mintha vonzaná a sarok a süteményeket!
Már le se kellene írnom, de természetesen ebben is van mindenféle puzzle játékmód, sőt egymás ellen is lehet sütit tologatni, ami valljuk be, nem ígér valami véres küzdelmet, de hát a játék megjelenésekor még nem volt felrúgva a SNES "családbarát játékgép" imédzse a
Na, a
Ha mégis kísérletet akarnék tenni a játék létezési dimenziójának behatárolására, akkor azt állapítanám meg, hogy ez egy
A kupacok tetejére fel tudunk mászni, ha nincs a kezünkben semmi, kivehetünk elemeket és átcipelhetjük máshova, ezzel lényegesen nagyobb mozgásterünk van (meg nem is). Fontos, hogy a több azonos színű objektum összerakása sem tűnteti el azokat, megfelelő színű bombával kell őket likvidálnunk (igen, a bárányokat
Főhősünk az objektum cipelés mellett képes arrébb rúgni az előtte lévő dolgot (igen, a bárányba
Már láttam rá példát, hogy eleve jó játékok összefrankensteinezéséből egy remek, új játék született, így nem vagyok meglepve, amikor a
Még mielőtt a mobiltelefonok kedvelt játékstílusa lett volna, SNES tulajdonosok már 1994-ben ismerhették a labdalövöldözős puzzle műfajt a
Persze ez esetben sem látom sok értelmét ennek, hiszen a két, jól ismert buborékköpő sárkány itt csak tekergeti a labdalövő ágyút, és ennyi - ezzel viszont minden hibát elmondtam a játékról. Ja, aki nem ismerné, miről is szól ez: egy kilövő segítségével körülbelül majdnem 180 fokos szögben lőhetünk ki bizonyos színű, tulajdonságú lufikat (labdákat, ahogy tetszik), amelyeket a pályán összetapasztva kidurranthatunk, ha azonos színűek mellé sikerül lőnünk. (Lőhetünk mandínerből is, a falra célozva.)
A fenti golyókból összeragadt képződmény persze folyamatosan közelít a pofánkba, így egyre gyorsabban kell reagálnunk. A játékról többet nem igazán lehet mondani, talán csak annyit, hogy nincs érintőképernyő, azaz a célzás is nehezebb, mivel kontrollerrel kell állítani a szöget (nem úgy, mint a mai androidos változatok esetében), nincs tanulóalgoritmus, hogy hülyének nézve minket legközelebb könnyebben teljesíthető pályákat dobjon ki (mint a mai androidos változatok esetében), és nincsenek reklámok (mint a mai androidos változatok esetében).
Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, és egyébként tessék kipróbálni azoknak, akik életükben először androidon játszottak ilyesmivel - ég és föld a különbség, még rajtam is kifogott a negyvenvalahányadik pálya, pedig pár adag meszet már oltottam a gémerpályafutásom alatt. Szóval uccu neki!
Nagyon nagy bajban lennék, ha választanom kéne, melyik kazettát vigyem magammal a gép mellé, ha csak egyet lehetne. Biztos, hogy a
Biztos, hogy az alap
A játékmódok itt is megtalálhatóak, valójában 3 is van: az első, TETRISClassic, amelyet nem kell külön bemutatni. A második a Magicaliss változat: itt különböző más tulajdonságú alakzatok is bepotyoghatnak, tovább tekerve a verem sorsának alakulását (például a sort kiegészítő szürke négyzet végül nem tűnik el a sorral...). A harmadik változat pedig a fantasy beütésű Sparkliss, amelyben sárkányok által közrefogott veremben kell kék pulzáló energiagyémántokat összekötni, hogy aztán azok később hatalmasat robbantsanak.
A legmeglepőbb újítás, az a Familiss mód, ahol egyszerre 4-en lehet játszani, osztott képernyőnél, ugye méltó módon a családias FAMICOM névhez (amivel a SNES japánban futott). Emiatt egyébként a "The Best Local Multiplayer Puzzle Game Ever" díj odaítélve. Természetesen mindegyik játékmódból van puzzle és endless is, 4 választható zene, tehát amit lehet, beleraktak a készítők...
...és akkor most szóljon arról az ismertető, amit a képekből amúgy is meg lehet tudni, az igazságról.
A játék b★szott jól néz ki. A négyzetek, a forgatáskor átszíneződő alakzatok, a paletta, a hátterek, a mellékrajzok, az animációk - bár érezhetően Super Nintendo-s stílusúak - egyszerűen tökéletesek, a '90-es évek példaértékű lenyomatát képezik.
A végén mindenkitől elnézést kérek, ha ismét egy "tetrisz" következett a listában (és nem mondjuk a