Kompjúter otthon
A második rész második része
A C64 tulajdonosi korszakom második epizódja a 8. osztály és a középiskolai évek első felére esett. Egy floppy meghajtó sokkal szélesebb körű felhasználást is lehetővé tett, így voltak már például szövegszerkesztőim is (Easy Script, GeoWrite), zenei szerkesztőprogramok (Microdisco, Microvocals - bár ezek kazettás programok voltak, de betöltésük gyorsabb volt lemezről), grafikai segédletek, valamint hobbi-programozó barátaim lelkesen készítették a sprite-lopó segédprogramokat, amelyekkel órákig el tudtam szórakozni.
Tény, hogy ezek addigra már igencsak elmaradott "felszereléseknek" számítottak, mivel PC-re a Windows-on futó programcsomagok már professzionális felhasználásra is alkalmasak voltak (otthoni környezetben is), nekem mégis ezek teremtették meg az alapot a későbbi PC használathoz.
Saját paródiákat írtam játékmagazinok cikkeit kiforgatva (ennek a sorozatnak a címe Több Mint Fél Mega Ram volt, utalva az 576 KByte-ra), fiktív játékbemutatók felolvasásával szórakoztattam a baráti társaságot, amin mindig jókat mulattunk. Sajnos (hál istennek) ezek ma már nincsenek meg, de emlékeimben él még néhány ökörség, például a Szájkráft 2 című Warcraft-on alapuló játékötletem, amely egy szájban játszódik, és cél a fogak elfoglalása, attól függ, melyik oldalt választjuk: a fognyűvőkét, vagy a fogtündérekét - amolyan korai DOS-os RTS stílusban, hát el lehet képzelni. Volt DooM paródiám is, ZooM címmel, még térképeket is rajzoltam hozzá ascii art jelleggel, amelyek nagy röhögést váltottak ki. A középiskola nehézségekkel teli napjai közben mindíg kapaszkodási pontot jelentett és egyben felüdülést okozott a gondolat, hogy a tanulás után baromságokat írhatok a szövegszerkesztőben, cikkeken dolgozhatok, ezeket el tudom menteni lemezre - aztán a csütörtökön eljön a "lapzárta" (ahogy én hívtam), amikor már csak összeállítom az új számot, és kimentem az egészet a hordozós lemezre, ahol gyűltek a korábbi példányok is.
Közben password menüket is írkáltam BASIC-ben (amelyeket szintén megmutattam nekik), valamiért ezek a menük nagyon tetszettek nekem a konzoljátékokban, ott nem volt lehetőség szöveg begépelésére, így valamiféle alakzattal kellett mászkálni a betűkön - vagy bizonyos képek között lapozgatva kellett beadni a különböző kombinációkat, például fagyi - fagyi - balta - láncfűrész. Az enyéim jórészt betűkön és számokon alapultak, de be kell vallanom, ezek nem arattak akkora sikert, mint az újságcikkek paródiái...
A péntek délutáni összeröffenések tehát magazinok olvasásával, felváltva vagy egymás elleni játékkal, zenehallgatással, intrók és demók nézegetésével, ötleteléssel teltek el. Sosem felejtem el a géphez kapott kézikönyv sprite-ballonját, amelyet én magam is (nagy gondolkodások közepette) mozgattam a képernyőn FOR-NEXT ciklusok segítségével - barátaimnál viszont egy olyan házi szerkesztésű programban láttam viszont, amelyben hőkövetős ágyúval lehetett rá lőni - a SPACE billentyű megnyomására a rakéta simán követte a ballont, és el is találta! A srácok egyébként nagy repülőszimulátor rajongók is voltak.
A középiskolában már a PC-kkel nyomulás volt a menő, akinek volt gépe, egymás között a PC-s (ma már ugye klasszikus) játékok eseményeiről beszélgetett, ugyanakkor akadt olyan osztálytárs, akiktől kaptunk kölcsön floppylemezt - például a Lemmings című klasszikus C64-es átiratát is. Amikor megkérdeztem haverom, sikerült-e átmásolni a játékot, elmondta, hogy az osztálytárs trehány állat, mert nem lehet másolni a lemezt, annyi bad sector volt rajta, hogy a másolóprogi nem tudott vele mit kezdeni! Szídtuk őt, hogy lehet valaki ilyen gyagyás, hogy nem foglalkozik a gépével, mikor ráadásul ilyen jó játékok is megvannak neki.. Nemrégen eszembe jutott ez a történet és rádöbbentem, hogy valószínűleg a másolásvédelemmel volt dolgunk, csak nem tudtunk róla - hiszen C64-en nem sok lehetőség volt a másolást megakadályozni, csak ilyen brutális módszerekkel... Talán ezért nem tudtuk átmásolni a lemezt, és ezért maradt ki szinte az egyetlen olyan PC/Amiga konverzió, ami nekem a '90-es évek elején nagyon tetszett.
"filekopi" (vagy "nyibblekopi"!)
A PC és a konzolok iránti vágyam persze nem csillapodott (ezt majd külön cikkben), szerettem a C64-et, ugyanakkor sajnáltam, hogy erre a géptípusra már nem adnak ki új játékokat, legalábbis hivatalosan nem (internet pedig még nem volt elérhető, hogy megismerjük az Igazságot, a homebrew fogalmát...). Az 576 KByte egyébként lelkesen fejleszte(te)tt a gépre, a (szép, de játszhatatlan) Bburrago Rally, valamint a (béna, de játszhatatlan) Long Life című játék is ebben az időszakban adódott ki nagy, egész oldalas reklámozások között (meg valami felejthető Tetris klón is).
Az igazán nagy dobás viszont a szintén magyarok által fejlesztett NEWCOMER volt, így csupa nagybetűvel, ami az 576 KByte terjesztésében igazi legendává nőtte ki magát.
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a C64 korszakom (-unk) utolsó két évét lényegében a Newcomer című játék nyúzása tette ki. A haver még idejében megrendelte az 576-tól, még kölcsön is kaptam napokra, de főleg náluk játszottunk vele péntekenként. Aztán sikerült feltörni a másolásvédelmet (ez egy másik sztori), és már nekem is megvolt otthon! Ez volt az utolsó újdonság-szikra, amivel megajándékozott minket a gép, addig csak éhezve, nyálcsorgatva néztük a magazinok oldalain feszülő, sok ezer színben pompázó vadiúj PC-s és konzolos játékot (és szombatonként eljártunk a klubba megcsalni házi számítógépünket egy 386-ossal), de végre mi is egy fél évfolyamon keresztüli, folytatásokban közölt, többoldalas 576 KByte-os játékleírásnak vehettük hasznát barátaimmal, ami óriási elégedettséget okozott a majd' egy évtizede tartó nyelvkilógós kullogás után.
A Newcomer után közvetlenül egy olyan korszak következett, ahol nem teljesen a számítógépé volt a főszerep, elég annyi, hogy sörözés közben új haverokkal kiváló 3D Pool meccseket lehetett játszani, és a Davids Midnight Flipper-rel rekordokat döntögetni. Egyszer egy 993ezer körüli pontszámot egyedül játszva értem el, szinte előre sejtettem, hogy meggyanúsítanak, hogy átírtam a highscore listát - ezért én előrelátóan behívtam tanúnak nővéremet, mielőtt az utolsó golyó lement volna...
Végül egy olyan korszak jött, amikor már mindenki megszabadulni vágyott a C64-től, ekkortájt ismerősök tonnaszámra, ingyen hozzámvágtak egy halom floppylemezt, hozzám hordták féltett (de eladni nem akart) kincseiket régi motorosok 'örökös megőrzésre' - sok régi játékkal sikerült ekkor találkozni, programokat megismerni, de ez már engem sem izgatott túlságosan, mert hamarosan...
...nem sokkal már a használt PC vásárlása volt napirenden, és ez a terv nyári munkával történő pénzszerzéssel igencsak jól meggyorsítható folyamatnak tűnt. A PC meg is érkezett (ez egy másik történet lenne egyszer), viszont az évezred utolsó évében valami baja lett, nem bootolt be, és javíttatni kellett, ugyanakkor éppen érettségizős időszakom is volt, úgyhogy lehetett tanulni helyette... ha nem raktam volna össze újra a C64-et! Végigjátszottam a Zak McKracken című kiváló point 'n' click kalandjátékot (persze leírás segítségével, de sok helyen javítani kellett a végigjátszáson!). Ez az élmény mutatta meg, hogy hiába PC, hiába konzol, nem szabadulsz meg a Commodore-odtól (elnézést a rímelésért).
nem volt sok C64-re
A gépet természetesen nem felejtettem el, hiszen a szomszéd vette meg a gyereknek, azaz nagyon méltatlan körülmények közé került, és át kellett járnom játékot betöltögetni (ő úgy hívta: BEÁLLÍTANI!!!), mert annyira se vették a fáradtságot, hogy megtanulják a kezelését. Ezután pedig nemsokára jött az internet, ahonnan egyik első dolgom volt a (még '92 környékén) tévében látott "emulátor" beszerzése, amellyel C64-es játékokat lehet futtatni PC-n. Ide tartozik, hogy DOS-ban nem volt egy leányálom az emulálgatás, sok játék nem is futott, valamint később Windows 98 környezetben is lassan vánszorgott, hiszen azért két gépet kellett egyidejűleg működtetni..
Még a 2000-es években is kísérleteztünk a Newcomer PC-re történő áttöltésével (sikertelenül), és külön, már albérletes esti sörözések alkalmával is előkerültek új demók, scene alkotások - és ma ott tartok, hogy lassan egy évtizede hetente olvasok híreket a C64 világából, és már számtalanszor leírtam, hogy a gép második fénykorát éli, valószínű, az utóbbi 20 évben több zene, grafika, játék, program jelent meg rá, mint a hivatalos működési ideje alatt összesen, és ráadásul még új játékok is napvilágot látnak - köztük pár éve a Crazy Dog Racing, amelyet meg kell említenem, mert így-vagy-úgy ez is a Commodore 64 korszakomhoz tartozik, és mostmár a sokak által szeretett 8-bites kisgép történelméhez is. A jövőben pedig ugyanígy lesz: egy bizonyos részem még mindig C64 tulajdonos, még ha nem is tudom fizikailag birtokolni és működtetni, hiába lesz bármilyen PC, konzol, virtuális csipkefüggöny-szimulátor, ami majd elfoglalja a nagyszobát.
A "Kompjuter Otthon" sorozat ezzel véget ért, remélem nagyvonalakban sikerült bemutatnom a korai időket, arra viszont ismét felhívom a figyelmet, a C16 és a C64 korszak játékairól listát készítettem, és folytatásos formában (körülbelül 10 ismertetős) adagokban megemlékezek róluk (a cikk elkészültekor már olvasható "C16 játékok 1" és a "C64 játékok 1-2"). Itt csak az eseményvonal felrajzolására vállalkoztam, remélem sikerült - kellemes olvasást kívánok a folytatáshoz!
