Kirby Pinball Land

(Gameboy)

Ha a játék megjelenésekor (1993) rendelkeztem volna egy Gameboy-al, akkor valószínűleg a legmenőbb én lettem volna az ismeretségi körömben - akárhová magammal vihető ultra-kvarcjátékkal a kezemben. Persze nem szabad elfeledkezni a tényről, hogy akkor fekete-zöld képernyőn néztem volna a játékot és szabadidőm másik fele az elemre való pénz szüleimtől történő összetarhálására ment volna el - dehát végülis nagyon boldog lettem volna, és valószínű, hogy a leckeírás alatt is vele játszottam volna lopva az íróasztal alatt .

Tehát így nézett volna ki

Előttem a kinyitott biológia tankönyv, a tolltartóm is nyitva, tollak hevernek az asztalon, közben egy asztali lámpa alszik, várja az esti műszakot mert az ablakon még délutáni napfény süt be. Csütörtök van, iskola után nem sokkal... Várom, hogy kezdődjön a tévében az Elektor kalandor (17:50 körül kezdődik), addigra jó lenne végezni a leckével... Csak még ezt a bónuszpályát lejátszom...

De persze nem volt Gameboy-om, ráadásul a játékkal nem is találkoztam egészen egy évvel ezelőttig. Ez furcsának mondható a tájékozottságom miatt (magazinok évtizedek óta), és elég sok játékot próbáltam már ki emulátorban - mégis kimaradt valamiért a szórásból. Amikor viszont megláttam, rögtön tudtam, hogy a játék valami szokatlant képvisel annak ellenére, hogy flipperjátékokkal Gameboyon is Dunát lehetne duzzasztani, Tiszát kiszárítani, Lajtát gátazni.

Pályaválasztási tanácsadó vagyok,
kérem válasszák a Poppy pályát

Mondhatjuk, hogy Kirby mindig csak harmadik lehetett Mario és Sonic után, ezt a helyet viszont büszkén foglalta el, főleg a Dream Land sorozat epizódjaival. Kirby abban különbözik a két nagy harcostól, hogy bármit meg tud enni, a megevett lények-tárgyak tulajdonságait pedig magába tudja építeni, és onnantól használni. Japánosan gyermeteg kinézete ellenére a Kirby játékok piszok nehezek, a látvány nyújtotta benyomás által elsőre megítélni teljes tévedés, Kirby valójában egy cute-horror anime-monster (ezt én találtam ki). A Kirby Pinball Land meg tulajdonképpen nem más, mint az első spin-off flipper, platformjátékot dolgoz fel, ugyanis addig se Mario, se Sonic Pinball nem volt (ez utóbbi is csak egy évvel később jelent meg Sega Megadrive-ra), se Pac-man Pinball se, se Pokémon Pinball, se Xenomorphredator Vs Capcom All-Stars Challenge Extra Edition Pinball se.

Téli hangulatú pálya

Akkoriban már számítógépen viszont dúlt a flippermánia, de C64-en például egyetlen olyan sem volt, ahol több pálya közül lehetett volna választani, ráadásul úgy, hogy egyúttal a játéknak története is van! Igen, jól írtam, története, azaz egy végigjátszható flipperrel van dolgunk! Pontosítanom kell, ugyanis ha akarjuk, akár végig is játszhatjuk, de kitűzhetjük célként a magasabb pontszám elérését is. A játék elején megválaszthatjuk, a három közül melyik pályán kívánunk játszani. Minden asztal három képernyőből áll, ezek felépítése működésben megegyezik: kezdéskor mindig a második képernyőn landolunk, ahonnan lehetőség van egy bónuszpályára ugrani a csillag segítségével - Wispynél a félkarú rablóból, Krackonál a felhőkből, Poppynál a nagy kirbyhasonmás - gömbőcből üthetjük ki a Warp-star-t, azaz a bónuszpályára utaztató csillagot, ami persze nem olyan könnyű, hiszen mindenhol ki kell várni a sorrendet, hogy a csillag kiüthető legyen (és akkor még el is kell találnunk). A második képernyő két további lehetőséget rejt: egyel felette a pálya teteje van, ahol a főellenséghez utazhatunk, egyel alatta pedig az első képernyő, innen pedig visszautazhatunk a pályaválasztó képernyőre a másik Warp-Star előcsalogatása esetén, vagy éppen lefelé kizuhanhatunk a kilövőbe (lásd lent).

Cute-horror anime-monsters

A legfelső képernyőn hosszas kombinálgatások után előhívhatjuk azt a csillagot, amelyik elrepít minket a pálya főellenségéhez. A főellenségek pályáin azért is nehéz, mert ha kipottyanunk, akkor az olyan, mintha semmit nem csináltunk volna, kezdhetjük az egészet elölről. Több dologra kell figyelni, például mindegyik főellenség dob/köp/lő valamit, ami megbénítja az egyik karunkat, sőt, előfordulhat, hogy valamiféle ellenséget küld ránk és addig ő sebezhetetlen marad. Nem könnyű tehát, de kinyiffantásuk után valami fontosat kapunk: a táblaválasztó képernyőn az addigi csillag helyén egy gömb fog lebegni, amelyben az E-X-T-R-A szó betűi váltakoznak (tiszta Rodland). Ezeket megütve megkaphatjuk az éppen aktuálisan megjelenő betűt. Annyi a dolgunk, hogy a főellenség kinyírása után lemegyünk a legalsó képernyőre, és elutazunk a táblaválasztó képernyőre a már említett Warp-Star segítségével. Ha két főellenséggel végzünk, akkor már két gömb is fog lebegni, és amennyiszer visszatérünk ide, annyiszor lesz lehetőségünk betűket vadászni - de érdemes is, hiszen ha kirakjuk az EXTRA szót, bónusz életet kapunk, aminek nagy hasznát vehetjük a legfőbb ellenség ellen, aki egy ökölvívó ringben vár minket, és rohadt kemény.

A főellenség játszik a Wispy pályával a japán reklámban

És akkor a kilövőről, azaz a lenti kilövőállomás működéséről. Ha kiesünk egy alsó képernyőről, ide kerülünk, a levegőben lendületet véve visszapattanhatunk a pályára. Összesen 3-szor van esélyünk visszalőni magunkat, negyedszer már olyan kicsire csökken a kilövő, hogy nem tudja fellőni a Kirby-golyót a pályára. Talán szokatlan lehet, hiszen a flipperjátékokban általában csak kilőjük a golyót, itt viszont el kell találni a legnagyobb lendületi sávot, mert ezzel akár a legfelső pályára is egyből feljuthatunk - ütemtelen, erőtlen kilövés esetén visszaesünk és életet vesztünk, azaz nem szabad lazázni. Mindenesetre jó ötlet, hiszen így nem automatikusan történik meg az élet elvesztése, hanem még menthető a helyzet párszor.

A kilövő

Azt a tényt szem előtt tartva, hogy flipperről van szó, mondhatjuk, a játék készítői kitettek magukért, hiszen van itt sci-fi, foci, félkarú rabló, tyúkól, falbontó, ökölvívás - tehát egy nagyon tartalmas játékról beszélünk, és ha a megjelenésének időpontját nézzük, akkor megállapítható, hogy már akkor is egyedülálló, sokszínű produkciónak számított (annak ellenére hogy 4 szinű). Én már Gameboy Advance-on játszom vele, ahol a játék színezhető, de fekete-fehér módban is jól néz ki, véleményem szerint a minden Gameboy gépen futó flipperek közül a legjobbal van dolgunk - de még azt is megkockáztatom, hogy a géptípusra készültek között is a legjobb, ha grafikailag nem is, de ötletességben, összetettségben és változatosságban igen, még a Gameboy Advance flippereket is veri (a Pinball Challenge Deluxe nem játszik, mert konverzió) - a Pokémon rajongók meg biztos vitatkoznának az állításommal, de vitatkozzanak: a Kirby Pinball Land egy 25 éves játék, ami a mai napig toplistás helyet érdemel, ráadásul hordozható is! Irányítása is szög egyszerű: a két kar, és asztallökés (amit én egyébként nem szoktam használni, szerintem felesleges, 11 millió feletti pontszámmal azt hiszem, mondhatom ezt), ráadásul ennyi év után ez még előnyére válik, hiszen okostelefonok emulátoraiban, egy legalapvetőbb bluetooth kontrollerrel is remekül játszható (sötétben is, ugye). Kell ennél több?

Kell, a végére még két tipp: aki gyakorolni szeretne egy-egy főellenség ellen, vagy egy bónuszpályát, az megteheti az alábbi kombinációkkal a kezdőképernyőn beadni:

(JOBBRA) + (SELECT) + (A): a Start és a pálya kiválasztása után az adott pálya főellenségéhez tesz minket a játék.

(BALRA) + (SELECT) + (A): a választóképernyő után az adott bónuszpályára kerülünk.

Így talán lehet egy kicsit előre gyakorolni, hogy ne érjen minket nagy meglepetés.