A játék­magazinok

8.

Eljött a június, és beköszöntött lassan az utolsó általános iskolai tanév vége. A napjainkat körbelengte ennek a checkpoint-nak megnyugtató közelisége (egyben ez azt is jelentette ez, hogy nemsokára jön a nyári szünet!). És mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, volt egy osztálykirándulás is: természetesen ez is főleg azzal telt, hogy a játékokról beszélgettünk és Star Wars könyveket olvastunk különböző kellemes balatoni padokra leülve, kinek mi a pihenés, ugye.

Tisztára, mint a "Newcomer"
(az üdülő épületei, amikben laktunk)

COV MAGAZIN 1995 MÁJUS

Történt az egyik nap, hogy a nyaralásra (és lángosra) szánt zsebpénzből S. barátommal megragadtuk az alkalmat, és különálló bódéval rendelkező balatonparti újságárusnál (még létezett ilyen) megvettünk közösen egy CoV magazint, mégpedig ezt a példányszámot:

Tettük ezt ugyanazon célból, mint a PC GURU esetében: új képek az elérhetetlen játékokból, több infó azokról, amiket már az aktuális 576-ból megtudtunk, a poénok miatt, és a merészség miatt, ami azért az 576-ból hiányzott. Az újság jó vételnek bizonyult, bár az általunk nagyon várt Dark Forces-ről pár új képet kaptunk, és egy elég lehangoló cikket - nem tartották különösebben jó játéknak. Erre a magazinra mindig is a zsúfoltság volt a jellemző, a szerzők megpróbáltak a régi idők szellemében jó sok információt átadni, ugyanakkor már megjelent a reklámokkal teli teljes (színes) oldal, - terjeszkedett a Windows 95 is...

Képminőség
(Dark Forces kép)

Kevés kép, sok szöveg (a CoV sajátja), hosszú játékleírások, vagy 20 oldal programozás, reklámok tömege - erről szólt, és nem a csillogó játékhegyekről - de szerettük, megvolt a hangulata, sütöttek a hosszú bekezdések közben belökött poénok CoVboy-tól, a főszerkesztőtől, aki miközben átnézte a cikkeket, belekommentezett... Nemsokára az újság sajnos bele is állt a földbe, de ez törvényszerű volt, hiszen hogy tudott volna egy alapvetően lelkes-amatőr világból érkező újság versenyezni a komoly(abb) befektetőkkel rendelkező reklámmagazinokkal? De ez egy másik történet.

A balatoni tábor hűvös kisházában jókat röhögtünk, a PC News-ban is arról írtak, hogy a nemsokára megjelenő Slipstream 5000 című űrversenyzős játék ne 4db P6 processzorral menjen már, egy internetes aranyköpést is idéztek (1995 van!), mégpedig, amikor a Doom-mal akartam játszani, vennem kellett egy Pentium 90-est, most hogy az US Navy Fighter-rel játszom, szeretnék egy használt F14-est! A CoVboy Posta rovatban (ami messze a legjobb tartalommal bírt a számítógépes újságírás történetében) egy fiktív közvéleménykutatás kérdéssorozat is szerepelt, és onnantól tudható, hogy az ilyesmik (még ha humorosak is) az aktuális társadalmi folyamatok leghitelesebb lenyomatát képezik - szóval érdemes a kulturális kutatóknak erre fókuszálniuk... Például a

Programíráshoz milyen nyelvet használ a leggyakrabban? kérdésre két lehetséges válasz volt, az
a) Káromkodás,
b) kínai
.

A másik nagy klasszikus kérdés, az Általában mire menti ki kész programjait?, a válaszok pedig:
a) Mire megvirrad,
b) Mire lit (úgyis lefagy)
.

A harmadik, kihagyhatatlan kérdés, a Milyen háttértárolót használ? kérdésre már három válasz volt adható:
a) spájz
b) hűtőszekrény
c) pince

Részlet a "Voyeur" című játékból (PC)

Magyarul az egész közvéleménykutatásnak semmi értelme nem volt. A CoV magazin ebben tömény ökörségben (szó szerint ökör: cov-ság) verhetetlen volt, jobban el is fért benne (és stílusába is belefért), lényegében ezzel lehetett csak eladni az egészet, és ezt idézgette az ember évekig: a poénokat. Persze ehhez jól jött, ha az ember képben volt valamennyire, tehát akkor lehetett igazán mulatságos, ha már olvastál előtte korábban egy-két példányszámot, és tudtad, hogy mire számíthatsz - és kellettek hozzá barátok, akikkel összeröhögtél ezeken. (Például a táborban, amikor májkrémes kenyeret ettünk az asztalnál, bicskával.) Ha CoV-ot olvasol (akár szkennelve), ezt tudnod kell!

576 kbyte1995 június

Na, aztán ez is megérkezett. Ekkor már melléklete is volt az ujságnak, piros-fekete színnel, (hogy ne lehessen másolni?), de hogy miért volt melléklet, arra nem sikerült rájönni. Talán ne kelljen az újságot szétberhálni, ha egy haverhoz akarjuk átvinni a Mortal Kombat 2 speciális mozgásait? Egy kis sima papír alapú füzetke volt, talán az utolsó, amire játékok térképét nyomtatták...

Az újság ára egyébként már a bevezetőben téma volt, de ez ugye engem nem nagyon érintett továbbra sem, és az előfizetőket sem (azaz a haver apját). Annál fontosabb volt, hogy a hírekben már szétkürtölt Super Street Fighter 2 Turbo PC-s verziója megjelent, és két oldalas, csak képekből álló leírás is került az ujságba - mert ugye egy verekedős játéknál nem sok értelme van a hosszú szövegelésnek. A tartalomjegyzék másik nagy durranása, sőt, talán nagyobb durranása a Newcomer című játék volt C64-re: végre elkezdődött a játék végigjátszása! Ha jól emlékszem, ez volt az utolsó játék Commodore 64-re, ami egyáltalán kiemelten szerepelt egy tartalomjegyzékben, de az biztos, hogy az utolsó, amelyikről ilyen hosszú végigjátszást közöltek ennyi számon keresztül.

Persze itt is egy egész oldalt vettek el az előkészületek (amiket a játék ismeretének hiányában unalmasnak gondoltunk). Ráadásul az előző számok valamelyikében már tárgyalták a kezelését is a játéknak, szóval tényleg nem mindennapi nagyságú és volumenű játékról volt szó, ha már ennyire foglalkoztak vele. A leírás első része izgalmasan megmutatta, hogy mire számíthat az, aki a C64-es mainstream képviselője, és hajlandó megvenni a játékot eredetiben... A haverom, S. tervbe vette ezt, és ahogy az lenni szokott, el kellett telnie egy-két évnek, mire megvalósult...

Az iskola...

A borítón szereplő Full Throttle című Lucasarts kalandjáték számomra csalódás volt, persze így leíráson keresztül. Lehet hogy csak rossz képeket válogattak a leíráshoz, de a játék témája sem tetszett (motoros bandák), és ahogy elnéztem, grafikailag sem az a kimondott pixel-art volt, ami a korábbi játékaikat jellemezte (állítólag már komoly grafikusok rajzoltál és Spielberg bácsi is bennevolt a projektben). Persze akkor nem tudtam, hogy ez a műfaj nemsokára teljesen ki fog veszni a PC-s játékok porondjáról (ekkor azért még aratott), így azt hittem, válogathatok... Játszani meg amúgysem tudtam volna vele, de legalább - mivel nem tetszett - nem is hiányzott.

Full Throttle (PC-DOS)

Viszont a '90-es évek "biztonsági játéka", a Micro Machines 2: Turbo Tournament tetszett. A korábban konzolon nagy sikert aratott autós játék egyik új változata ugyanazt az élményt nyújthatta, mint az előzőek. Aki nem ismerné, annak elég elmondanom, miért neveztem "biztonsági játék"-nak az imént: autós játékot kiadni egy cég részéről gyakorlatilag mindig egyet jelentett az anyagi sikerrel. Persze nehéz igazán jót csinálni belőle, mert ugye a technikai követelményeknek is meg kell felelni, (aztán majd a 3D-s kívánalmaknak is) - ugyanakkor a Micro Machines sorozat egyszerűen, puritán módon felülnézetes lett (szóval tojtak a 3D-s trendekre), témája pedig mi más lenne, mint a kisautók, amikkel a srácok 80%-a szeret játszani például az ebédlőasztalon (egyik pálya). Így már érthető a játék sikere, és persze az is hozzájárult, hogy ezt tényleg jól megcsinálták (és van benne pályaszerkesztő!).

Micro Machines 2: Turbo Tournament
(PC-DOS)

A sokak által kedvelt, érdekes témákat feszegető Hónap Dumája című rovat egy meghökkentő állítást tett. Az Amiga számítógépről volt szó röviden, és a cikk írója (főszerkesztő) azt állította, hogy játékgép. Ezzel persze nagy vitákat indított el a későbbi levelezésben (ez volt a célja), minket, C64-eseket pedig csak annyira említett meg, hogy ugyanmár, ki fog gyártani játékot ezekre a gépekre? Akkor még nem tudta a szerző, hogy körülbelül 15 év múlva egy óriási reneszánsz várható... És persze mi sem tudtuk. Akkor talán máshogy álltunk volna mindenhez.

A rovat egyik fejléce

A Sega Saturn és a Sony Playstation gép mellett a Nintendo 64-es gép, hiába volt új konzol, szintén nem érdekelt. Egyszerűen nem akartam megérteni, hogy minek erőltetni az olyan 3D-snek látszó játékokat futtató konzolokat, amik körülbelül egy 486-os PC sebességét és grafikai képességeit birtokolják? Ezek a játékok nem néztek ki jól, csak arra voltak jók, hogy az olyan embereket, akiknek van pénzük egy új, szétreklámozott csodára (és nincs gamer múltjuk, igényeik, kultúrájuk) berántsanak a játékok világába - mert nekik már a virtuális valóság ígérete kellet, nem pedig egy szépen megrajzolt, jól kitalált játék élménye. Meg CD lejátszó, meg mittudomén.

Jól néznek ki, de ennyi

Igazam is lett, ezek a gépek bár anyagilag sikeresek lehettek, de szerintem kultikus státuszt nem értek el, mint 8-(16) bites elődeik. És ezért jegyezzük meg, hogy a 8-(16)-bites gépekre még egészen 1998-ig adtak ki játékokat! Későbbi oldalakon egyébként kitérnek arra is, hogy nemsokára megjelenik a Mortal Kombat 3 Super Nintendo-ra, és hogy kifejlesztettek egy FX CHIP nevű csodát is, ami majd a játékok kártyájában lesz (szintén SNES), mint hardvertámogatás, és majd lesznek rá 3D-s szerű játékok... Szóval egyáltalán nem áldozott le még az a korszak, és azért a Nintendo gondolkodott még a régi gépeiben, hosszútávon!

Mortal Kombat 3, mindjárt jön (SNES)

Például a már-csak-ez-hiányzott kategoriában induló Desert Demolition című Sega Megadrive játékra is igaz ez (mármint a korszak-le-nem-áldozás), amely a Gyalogkakukk és a Préfifarkas történetét dolgozza fel, konzolon. Jó, nem lehet azt mondani, hogy korszakalkotó, mert tulajdonképp még az is meglehet, hogy ugyanazon szerkesztővel készült, mint a többi rajzfilmadaptáció, de ennek ellenére jó volt nézegetni a róla készült képeket (azért a masina jóval többet tud, na).

A Discworld leírás folytatódott (nagy boldogság), a Rise Of The Triad című dúmklón egy ugyanolyan, mégis újszerű grafikájú játékot sejtetett - akkor persze bármelyik ilyen játék jó lett volna a célra, csak lődözhessünk már végre.

Rise Of The Triad (PC-DOS)

A Bburago Rally című C64-es, magyar játék fejlesztéséről szóló cikksorozat újabb epizódja foglalt el egy értékes oldalt, ezen nagyon sok technikai megoldást írtak le a játékról: amely végül egy botrányosan szar produkció lett. Annyira, hogy kedvem lenne kiszedni belőle az amúgy minőségi grafikát, hogy egy normális játékot csináljak belőle. (És erre a játékra még visszatérek egyszer-kétszer, az biztos.)

576 kbyte1995 július - augusztus

...És akkor eljött a várva várt iskolaév (és az általános iskola) vége, a ballagás, évzáró, családi összeröffenés és akkor végre az ezek utáni nyári szünidei pihenés! És akkor a haver, akivel már tudtuk, hogy a középiskolában is osztálytársak leszünk - megint kölcsönadta az újat, és ekkor már tanulni sem kellett: akár egész nap lehetett heverni és olvasgatni a magazint. Nem felejtettem el, hogy honnan indultam a tavalyi szezon elején, mikor kölcsönbe adtuk egymásnak az újságokat... Számomra ekkor is nagy ünnep volt, amikor a kezembe vehettem egy, infókat és képeket biztonságosan szállító kiadványt - és teljesen ingyen. Ez esetben az általános iskolai utolsó számról volt szó.

Ez egyébként azt is jelentette, amit bevezetőben írt a főszerkesztő úr: a következő szám szeptemberben fog megjelenni. De sebaj, addig is itt volt ez, borítóján a Judge Dredd című film reklámjával. A tartalomjegyzék jó vaskosnak tűnt!

H í R e K ! rovatból megtudhattuk, hogy az Amiga gépet most igazán jó játékok fogják megrohamozni, egy csomó doom-klón és például a Super Street Fighter 2 változata.

Esesefkettő té (ahogy a haver hívta)
végre PC-n (bár nekünk úgyse volt)

A Virtual Pool egy igazi bizonyíték arra, hogy programozói tudással csodákat lehet művelni, akár még DOS környezetben is. Ez a játék mindent tudott, amit az addigi és későbbi billiárd játékok, már a leírásból is így tűnt. Egy 386SX 25 MHz-es gépen simán elfutott 2 MB RAM-mal (állítólag 1-el is ment), unokatesómnak hamar megszerződött a játék, és már idejekorán mutogatta - az egérrel történő lökés azóta egyébként sztenderd irányítási tényező lett.

A Civil War miatt egy ideig nem tudtam kicsavarni az újságot apám kezéből. Ez a játék az amerikai polgárháborút dolgozta fel, ráadásul 3 oldalas leírása volt, és ketten is lehetett játszani hálózaton, a grafika is rendben volt. Még az a szerencse, hogy nyári szünet is volt - folytathattam az olvasást.

Számomra a point 'n' click műfaj újabb felvillanása, a Flight Of The Amazon Queen négy oldalas végigjátszása ígért garantáltan tartalmas szórakozást, és amúgy PC-re, Amigára egyaránt megjelent (ez utóbbira biztos volt vagy 8 lemez). A játék viszont teljes mértékben a régi kalandjátékok jól bevált stílusjegyeivel élt, nagyon szép rajzokkal, sok poénnal, fordulatos történettel - remek hangulattal, midi zenével.

Flight Of The Amazon Queen
(PC-DOS)

A konzolos játékok között ezúttal a képregényes feldolgozásoké volt a főszerep, a Justice League - Task Force és a The Death And Return Of Superman című játékok SNES-re és Sega Megadrive-ra is megjelentek. Az előbbi egy VS verekedős (valójában egy Street Fighter 2 klón, de kit érdekel, jól néz ki), a második pedig egy hekkenszless típusú, ütni-menni stílusú, de ezek általában mindig nagy sikerrel mentek, hiszen erre volt a gép.

Justice League - Task Force
(SNES)

A Newcomer végigjátszás megint 4 oldalon folytatódott, utána a Sensible Golf című PC játék terpeszkedett, furának találtam, hogy a Cannon Fodder és a Sensible Soccer fejlesztői miért pont egy golf játékban látták a következő játéksiker lehetőségét - de ugye tudjuk, nem lett az.

The Death And Return Of Superman
(SNES)

Hokeusz Pokeusz-nak nevezték el a cheat rovatot, és ráadásul dupla oldalon lehetett böngészni ilyenkor mindig apró screenshotokat is tettek a játékok mellé, aminek nagyon örültünk. Többek között itt írtak egy számunkra nagyon fontos, az X-Wing című játékhoz egy csalást, amiben örök energiánk lesz. Ez persze nem működött, pedig mindenhová beírtuk...

A Flight Unlimited című "fotorealisztikus" repülőgépszimulátor akkor nagy csodálatot váltott ki, bár csak belőlem, mert a haverok feleslegesen találtak egy olyan repülős játékot, amiben nem lehet lőni. De az biztos, hogy ma már körberöhögnénk ezt a fotorealisztikusságot, akkor azonban még nagynak számított, egy 486DX 33-as kellett hozzá és vagy 8 MB RAM, hát hol éltek ezek?

A Metal Marines című stratégiai játék cikkjének alcímét ide teszem, mert önmagáért beszél. Remélem nem lesz belőle gond!

A Prisoner Of Ice című, szintén point 'n' click kalandjáték az eléggé elmebeteg (és emiatt sok megjátékosítást okozó) író egyik elborult írásából készült (az ő nevét nem írnám le, mert egy számítógépgyártó a monogramja, és mellé a vezetékneve azt jelenti, hogy "szerelemgyár"), és nekem sosem volt kedvencem ez a horrorisztikus, katyvaszokkal, misztikuskodásokkal teli műfaj (mármint a katyvaszmisztikával volt gondom). A játék persze más tészta, itt azért már próbáltak modernebb technikákkal dolgozni, és sajnos nem is lett túl szép, szerintem (sőt, ronda lett), amúgy pedig kalandjátéknak kalandjáték, de tényleg nem tartottam érdekesnek.

Ez volt az általános iskola utolsó pár számítógépes magazinja, ami megfordult nálam. Innen visszatekintve 8, azaz nyolc olyan év telt el, ami egy Commodore 16-os géppel indult, és 1001 játék könyvekkel - amikor először találkoztam ezekkel. Közben kiszinesedő, egyre több képet tartalmazó magazinok, végül a teljesen színesek kísértek idáig. Végetért egy korszak, ezután pedig időrendben történt az, amit már megírtam 1995 nyár címmel. Azután pedig jövök a folytatással!