A játék­magazinok

7.

Már kitavaszodott, és ez azt jelentette, hogy ha megyünk a számítógépes klubba játszani, nem fogunk halálra fagyni (annyira). Persze azért a helyzet még ugyanaz volt, mint még a '80-as évek végén: a tanulmányi eredmények nem igazán voltak olyanok, amik meggyőzték volna a szülőket arról, hogy nekem ott a helyem a klubban szombaton a haverokkal... A hónapról hónapra érkező újság azért szerencsére kárpótolt az elmaradtakért, és ráadásul kéznél volt, amikor szerettem volna: a magazinolvasós esték továbbra is megszínesítették a szürke iskolai hétköznapokat.

576 Kbyte 1995 március

Még a Doom-mal sem sikerült játszani (egy nyolcadikos osztálytárs csak annyit mondott róla, hogy abban le lehet vágni láncfűrésszel az ellenség fejét(!!!)), de az újság már bőven tele volt annak különféle klónjaival, amelyek viszont mind csodálatosan csillogtak 256 színű grafikával. Rögtön ilyen volt a Hírek rovatban a Heretic, amely végülis a Doom volt, egy vödör RPG fantasyval leöntve, mindegy, végülis jól nézett ki...

Heretic (PC DOS)

Verekedős játékok híréből sem volt hiány, a Super Street Fighter 2 Turbo egy újabb, feltunningolt változata volt az eredetinek, a Master Axe pedig ismét az Amiga tulajdonosok gyűjteményébe kívánkozott.

Csupa olyan cím szerepelt még, mint például a híres stratégiai játék második része, az UFO 2, amitől én nem voltam annyira bezsongva, de a haverokat lázba hozta (az első részt is játszották a klubban). Jobban érdekelt mondjuk az Alien Breed 3D, amely egy "dúmklón" volt Amiga gépre, erre felkaptam a fejem, hiszen a gép erőforrásai elvileg elbírtak egy nagyon alap, korai engine-t, és a valóságban ez létre is jött - lenyegében egy Wolfenstein 3D minőségű játék született a géptípusra.

Alien Breed 3D (Amiga 1200)

Az Alone in the Dark 3-ról szóló leírást túlzásnak tartottam, mert bár nagyon régóta és nagyon nagy siker volt, a neve eléggé ismert volt az akkori gamervilágban, mégis egy akció-kalandjáték, és a leírásban annyira nem jött át ennek a kevert műfajú játéknak a hangulata (mint ahogy átjött egy point 'n' click esetében, ugye). Egy újabb rallys játékről is kétoldalas leírás volt, a semmitmondó című Rally Championship Amiga gépre, de szerintem (így látatlanban) nem ütötte meg a már múltkor megismert Power Drive szinvonalát.

A konzolos oldalakon a Mega Bomberman és a Sonic & Knuckles cikkekre tapadtam, a bombás játék kiváló multiplayer baromkodást ígért (persze hogy játsszunk vele, esély = 0)

Mega Bomberman (Sega Genesis)

a tévéből már jól ismert kék sündisznó újabb akciója viszont egyáltalán nem csak új pályákat jelentett, hanem lényegében egy forradalmi ötletet is! Akik nem ismerik, azoknak csak annyit, hogy Sonic névre hallgató kis kék sündisznónk főszereplésével megjelent ugrálós játék lényegében Mario egyetlen kihívója volt a játékpiacon. A játék Sega Master System-en is futott már, és a 16-bites változat első része is hatalmas siker volt, sok esetben ezzel együtt adták el a konzolt is (Sega Genesis / Megadrive).

A második rész már tartalmazta a legendás "begyorsulást", amikor Sonic egy helyben, amolyan "rajzfilmes" módon pörög, és ezt elengedve hatalmas sebességgel kezd száguldani a pályákon. Ebben a részben kapott egy róka társat is Tail szerepében, akinek speciális mozgása a farokkal történő helikopterezés volt.

A harmadik részben pedig újabb főellenség (és választható karakter) került a képbe, Knuckles, akinek köszönhetően egy nagyon hasznos angol szót is megtanultam (echidna = hangyászsün) - ő viszont tud a levegőben úszni és mászni a falakon! Már ez a tény is sokat dobhat egy új játékon, na de a pláne csak most jött: a kazetta egy adapterként is működött, azaz bele lehetett tenni a Sonic The Hedgehog, illetve Sonic The Hedgehog 2 kártyáját, és Knuckles irányításával végigjátszani azokat.

Ezzel lényegében a játék szavatossága háromszorosára nőtt, ennél nagyobb üzleti bravúrt nem tudott felmutatni a Sega, meg egyébként úgy más konzolgyártó sem akkoriban.

Ebben a számban is sok cheat tömörödött egész oldalakon (S.O.S. rovat), vicces belegondolni, hogy ez akkor az egyetlen segítségnek tűnt (akár a poke kódok a számítógépeknél), viszont ma már sok más lehetőség is rendelkezésre áll - de el tudom képzelni, hogy akkortájt milyen örömmel várta valaki, hogy iskola (és tanulás?) után bekapcsolhassa a konzolját, amikor meglátta az újságban, hogy a két hónapja nagynehezen szülőktől kikönyörgött játékhoz leközölték a végtelen élet kódot, és át tud jutni a harmadik pályán...

Nem volt megdöbbentő, hogy a magazin oldalakat szentel magyar fejlesztésű játékoknak - viszont a Newcomer című játék esetében ez teljesen más volt, mint a korábbiaknál. Addigra azért már eléggé edzett volt a szemem az effajta meglepetésekhez, de ez még így is megdöbbentő volt.

Részlet a 'Newcomer' intrójából (C64)

Az intróból kiragadott kép, és mellette három, a játékból bevágott fotón látszott, hogy C64-ről van szó - meg persze az értékelő táblázat is írta - na de akkor sem volt mindennapi látvány. A cikk végén ígérték, hogy teljes leírás is lesz, de hogy ez egy teljes és emellé szuper grafikájú, új játék C64-re, ami ráadásul magyarul van - ezt nem tudtuk felfogni. Még most sem tudom igazán felfogni, pedig már túl vagyok rajta - a képek azonban olyan állóvizeket zavarnak fel bennem így, 25 év után, hogy most is a hatása alatt vagyok...

Newcomer (C64)

Külön említést érdemel a Wolfenstein 3D cheat rovatban lévő cikke, ezt másoltam ki annak idején papírra, amikor 1995 nyarán szükség volt rá. A Kinghts Of Xentar című RPG pedig akkor eléggé idegennek tűnt, későbbi PC-s korszakban játszottam vele, de csak annyit érdemes mondani róla, hogy egy japán RPG, amely nem tartozott sosem a kedvenceim közé - pedig valóban szépen volt megrajzolva.

Természetesen ez a hónap sem múlhatott el a point 'n' click műfaj új képviselőitől, számszerint három is megjelent, amelyekről hosszas leírások készültek, nagy örömömre. Az elsőként a Guilty című sci-fis, nyomozós történet (3 oldal), klasszikus pixel-art stílusban, aztán a (rajongók által régóta várt) Legend Of Kyrandia 3, amiből nagyon sok kép volt egy oldalon - de nekem nem tetszett ez az erőltetett 3D-szerű rajzolat, ez ekkor viszonylag új technikának számított.

Big Red Adventure (PC, Amiga)

A harmadik pedig a Big Red Adventure címmel nyomult, szintén 3 oldalon - emez pedig szintén más technikával készült, mint az előzőek, de itt inkább a rajzfilm-jelleg dominált. Akárhogy is nézem, a 48 oldalból 8 oldal, azaz az újság kábé 1/5-e erről a műfajról szólt, ami nem kevés!

Guilty (PC DOS)

576 kbyte 1995 április

A borító is elárulja, hogy a dúm játékműfaj legjobban várt képviselője az, amelyik a Star Wars világával van összepároztatva valamilyen formában. A két név már önmagában garancia volt a sikerre, hát még egy lehetséges hibrid, ami létre is jött, és nem meglepő módon jól is sikerült: azon kevés doom-klónok egyike, amelyek emlékezetesek tudtak maradni az eredeti mellett.

Dark Forces (PC DOS)

A (lassan megjelenő) Super Street Fighter 2 Turbo esetében többféle érzés is kavargott bennem. Ez sajnos egy olyan játék volt, amitől csak éhesebb lett az egyszeri gémer - mert nem egy beleélős kalandjáték végigolvasása várt rá, hanem csak képek az akcióból. De legalább voltak képek, így én is ideteszek még egyet!

Super Street Fighter 2 Turbo (PC)
már megint

A Beyond Oasis - The Story Of Thor vitathatatlanul japán RPG volt (Sega Megadrive gépre), ugyanakkor kicsit más, és talán emiatt tetszett is. A grafikája művészien szép volt, a játékmenetről később kiderült, hogy érdekesebb, mint látszik.

576 kbyte 1995 május

A hónap és talán az év nagy (és erőltetett) filmje a Street Fighter című játék(sorozat) mozgóképes feldolgozása volt. A történet nyilván üvöltött a megfilmesítésért, hiszen az említett játék főleg a nyakatekert és fordulatokban gazdag sztoriról híresült el, ugye. A film egyébként olyan is lett, de persze ezt akkor mi még nem láttuk, meg nem is igazán tartottuk jó ötletnek játékok megfilmesítését (főleg nem egy szimpla bunyós játékból). Még (a gyerekkoromban nagyon kedvelt, de később már inkább nem kedvelt) Kylie Minogue sem tudta megmenteni a filmet, és Jean-Claude Van Damme sem, egyedül csak Raul Julia, akinek ez volt az utolsó filmje - a szerepet pedig azért vállalta el, mert a gyerekei szerették a játékot. Nos, ennyivel tartozom ennek a filmnek, mert bár filmnek kritikán aluli, de azért itt is jelen van a játékok szeretete (a pénzszagú sikerhajhászás mellett).

"Cammy" Minogue

Ami már érdekesebb volt, az a korábbi hírekben látott Discworld, de nem lehet elégszer elmondani, ez egy nagyon jól sikerült darabja a point 'n' click kalandjátékok sorának - persze itt több oldalas játékleírással szerepelt már, végre. Amikor Magyarországon beindult a fantasy könyvek kiadása a '90-es évek elején, akkor az egyik újonnan nyitott könyvesbolt kínálatában felfedeztük a Korongvilág regények első részét - amely nagyon szórakoztatóan mutatott be egy fantáziavilágot, és benne egy Rincewind nevű kétbalkezes varázslót. A szereplők tehát így, 3-4 évvel később ismerősen köszöntek vissza a játékban - persze csak a leírásban, mert akkor az esély, hogy játszassak vele, körülbelül nulla volt (a számítógép klubban senkit sem érdekelt a műfaj).

Mi másról szólhatott volna még a magazin, mint a dúm stílus további burjánzásáról - és szerencsére jó irányba történt ez, ugyanis a Superkarts című játék a doom-engine bázisára épülő gokart szimuláció akart lenni. Ez sikerült is neki, mint később kiderült (a PC-s korszakomban már játszottam vele), de itt ugye még csak a képek árulkodtak arról, hogy a 3D műfaj nem csak lövöldözésre alkalmas.

Superkarts (PC DOS)

Három rajzfilm adaptáció került egy oldalra, főleg Sega Megadrive gépre, ezektől az oldalaktól a haverok kitépték a hajukat, hiszen mindig elvették a helyet a "normális" leírások elől - persze igaz, hogy ezek az ugrálós játékok általában játékmenetből nagyjából megegyeztek - de a konzol erre lett kitalálva. A Taz-Mania, az Animaniacs, vagy a Daffy Duck In Hollywood szinte teljesen rajzfilmhű grafikával készültek, ugyanannyiba kerültek és ugyanazt tudták.

Animaniacs,
Daffy Duck In Hollywood,
Taz-Mania

A Sega Saturn konzol több oldalas bemutatása sem érdekelt, nekem nem tetszettek ezek a szögletes, de 3D-s grafikai megoldások, hasonlóan a Playstation hatalmas beharangozójához. Eléggé szigorú vagyok, mert ráadásul a Saturn gép még elfogadható határon mozgott, szép számmal jelentek meg rá klasszikusok is, és a képességeinek köszönhetően majd 100%-os játéktermi konverziók - de mégis feleslegesnek tartottam. Ebben a számban egyébként hemzsegtek a repülőszimulátorok, ezért nem is értettem, amikor barátaim folyton a konzolt szídták... Dehát ilyen ez: mindenkinek nem lehetett 1 teljes újsággal a kedvében járni havonta - örültem, hogy legalább ennyi mindent láthatok!

A képek minőségéért nem kérek elnézést, szándékosan olyan utómunkával rondítottam a képeken, ahogy azok annak idején a magazinokban voltak láthatóak!