A játék­magazinok

Magazinok, újságok
a számítógépek világából

4. rész

1994-ben, az általános iskola utolsó évében változás állt be, és újra felosztották az osztályokat - ennek köszönhetően új barátaim is lettek, olyan osztálytársak, akiknek valamiféle közük volt különböző számítógépekhez. Egyiküknek IBM PC volt otthon, a másiknak Gameboy-a volt (amit be is hozott!), és egy másik srác, S. pedig számítógépes klubba is járt, haverjával, B.-vel (aki nem a mi osztályunkba járt). Egy kötetlen technika órán voltunk az iskola "L" alakú pinceműhelyében, jó hangulatú szabad barkácsolgatás folyt, közben észrevettem, hogy S. éppen kölcsön ad az IBM PC-s osztálytársnak egy új, színes 576 KByte-ot. Rögtön mondtam neki, hogy velem is cserélhet, hiszen nekem vannak régebbi számok: biztosított, hogy legközelebb nekem hozza el, miután az osztálytárs visszaadta. Nem emlékszem, de biztos kérdezgettem tőle a következő napokban, hogy visszahozta-e már, visszahozta? Végül elhozta.

Több mint egy év telt el azóta, hogy új 576 KByte a kezembe került. Az eltelt időben sok mindenre csordogált el a zsebpénz (nyilván játékkazettákra is), egyéb C64-es kiegészítőkre - meg persze az újság ára közben 168 Ft lett, ami azért drágának számított. Úgy viszont nem volt az, hogy új osztálytársam, S. (apja..) előfizető volt, mint rövid időn belül kiderült e tény - és ez a szám volt életem első kölcsön 576 KByte-ja.

Sietek haza

Nem felejtem el, amikor odaadta, betettem a táskámba, és még az iskolában félóránként megnéztem, hogy megvan-e még? Hazafelé szinte égette a hátamat, siettem haza, ahogy tudtam. Otthon az íróasztalom az egyik falnál állt az ablak mellett, a másik falnál a kanapém, ahova letettem az újságot, és nekiálltam megcsinálni a leckét. Hogy ez a művelet mennyire komolytalan volt, még ma is emlékszem: az időtartamot, amelyet a házi feladat elkészítésével illett tölteni, elköltöttem ugyan, de mivel nem ellenőriztek, hátra- hátrafordulva rendszeresen belelapoztam az újságba, izgatottan várva arra, mikor vehetem kezembe. Így a nettó leckekészítési idő nyilván lerövidült, de ennek másnapi negatív hatásaira már nem emlékszem - csak arra, hogy amikor úgy éreztem, készen vagyok a házi feladattal, még talán ki is mentem a szobámból, hogy valahogy jelezzem a feladat elvégzését...

... és mikor a szabadidős tevékenység végzése legálissá vált, átpattantam a kanapéra, és olvasni kezdtem. Ez a lap sem volt teljesen színes oldalakkal zsúfolva, de viszont már csak fényes lapra nyomódott, kemény, súlyos magazint alkotva így, amelyből áradt a színes tinta illata. A borító már önmagában nagyon tetszett (a Tie Fighter), hiszen Star Wars téma, és új osztálytársaim amúgy állandóan az X-Wing című játékot emlegették, amely már pár évvel azelőtt megjelent - ez a játék pedig a második rész lehetett talán? Micsoda egybeesések: Star Wars, első kölcsön 576...

Kapásból 3 olyan játék rám is köszönt a tartalomjegyzékben, amikre nagyon kíváncsi voltam már: Tie Fighter, Theme Park, Mortal Kombat 2. Csak kapkodtam a fejem a képeken, örültem, hogy jelenik meg még C64-re is játék a Magic Of Endoria (bár hogy milyen, azt hagyjuk), átszaladtam a színes oldalakon, és nem sorrendben kezdtem az olvasást: persze hogy a színes képekkel rendelkező cikkeket vettem elsőnek...

Super Street Fighter 2
(Zúper Strássze Kämpfer Zwájte)

A Mortal Kombat II és a Super Street Fighter II cikkek két igazi, hamisítatlan 16-bites grafikájú verekedős játékról árulkodtak, nemhiába ez a szám fogyott el a leghamarabb után-vásárlásokkal, ugyanis az Mortal Kombat II-höz a létező összes mozgáskombó és kivégzés szerepel egy dupla oldalon, nem beszélve az Mortal Kombat I kiegészítő cikkről, egy oldalon szintén tartalmazta a fontos kezelési útmutatót. Ezen felül a Tie Fighter-hez volt egy hosszabb kezelési útmutató, nyilván ez is közrejátszott a gyors példányfogyásban. Számomra külön örömet jelentett a Gameboy rovat a Donkey Kong egy újabb verziójával, később kiderült, az ujságot kölcsönadó új pajti, S. ezeket a konzolokat sosem kedvelte, mert PC-mániás volt, és szerinte a konzol csak elvette a helyet a kiváló PC-s játékoktól (aztán évekkel később megenyhült).

Donkey Kong (Gameboy)

Az Impossible Mission 2025 című remake-ről is írtak (meg valami AmigaCD32 konzolról, az mi?), ez a cikk tartalmazott egy kis képet a régi C64-es verzióról, mókás volt viszontlátni a játékot egy ilyen gigantikusan óriási magazinban, amelyben csak lökdösődve fértek el az információk. A Theme Park című üzletstratégiai játék leírásának olvasásakor még nem sejtettem, hogy röpke 3-4 év eltelik, és sokat fogok vele játszani PC-n. Ennél a cikknél már villanyt kellett kapcsolnom, mert lassan rám esteledett - ez egyébként a kölcsön 576-nál mindig előfordult innentől, hogy estig olvastam őket.

Theme Park (PC)
a vidámpark építő játékok első képviselője

Ennél, a '94/6-os számnál éreztem azt, hogy sikerült a számítógépes játékok világának jelen állásáról jóllakottan tájékozódnom. Mivel az (általam ismert) előző számok (akár CoV, akár 576, akár CU) rendre kénytelenek voltak belemenni abba a kényszerű helyzetbe, hogy - újak nem lévén - 1-2 éves játékokról is írnak, az információ ellátottságuk pedig nem volt megfelelő hozzá, ezért az embernek lehetett egy olyan érzése, hogy le vagyunk maradva. Egy kicsit csak, de le vagyunk. Ez a szám viszont egyáltalán nem éreztette ezt, minden infója friss volt, és mivel új barátom előfizetéssel bírt, nyugodt szívvel vittem vissza neki napokkal később az újságot - emlékeim szerint előfordult, hogy elkértem tőle még a későbbiekben, annyira megkedveltem.

Mint ahogy egy középiskolai osztálytársunk is 2-3 év múlva, akinek S. jóhiszeműen kölcsönadta, aztán állítólag ő is kölcsönadta valakinek, és az nem adta vissza. Amikor ez kiderült, kicsit fájó veszteségnek éreztem, pedig nem is az enyém volt - hiszen ez szimbolizálta egy nehezen induló, hosszú barátság kezdetét is egyben, meg egy új korszakét is, amilyenre akkor már legalább fél évtizede vártam.

A második kölcsön 576 KByte

Arról nem beszéltem, hogy bár kölcsönadás történt, de nem csak az ő részéről, hanem én is elhoztam neki az újságokat, és aki figyelt, az észrevehette, hogy ő 1 újságot hozott, én pedig legalább 3-at tudtam neki adni, nem beszélve a többiről, pl. a Commodore Újság évfolyamairól. Ő ezt természetesen nem felejtette el, és bár már nem emlékszem hogy került szóba - elhozta nekem azt a számot, amelyet ő is újságárusnál vett meg azzal a céllal, hogy majd abból kivágja az előfizetési nyomtatványt... Valószínűnek tartom, hogy szüntelenül faggattam, van-e esetlég még valami magazinja, amíg a következő havi szám meg nem érkezik...

És persze volt, a robotzsarus szám.

Ez mivel már nem volt friss, nem bánta, ha hosszabb ideig nálam marad. Kellett is, hasonlóan az előzőhöz, amelynek zsírosan jóllaktatós élményét akkor még ki se hevertem. Itt volt egy újabb tömény infó és képcsomag, sejtem, ugyanúgy jártam el a leckeírásnál, mint az előzőekben.

Akkor még nem tudtam, mit jelent az ECTS logó az újságban, de nemsokára világossá vált: a stáb tagjainak egy különítménye részt vett egy angliai játékkiállításon, ahol a legújabb videójátékokat mutatták be. Ez azt jelentette, hogy minden fontos játékmegjelenésről tudni fogok most, és van időm bőségesen keresztülrágni magam rajta...

Horde (PC)

A PC-s játékok közül kettő, a Horde és az UFO máshonnan is felbukkantak nekem, az első a tévés, szombat reggeli 576 KByte műsorból, az utóbbi pedig akkor, mikor a nyolcadik osztályosoknak kötelező középiskolai nyílt nap látogatás alkalmával elmentünk egy városszéli középiskolába, és az ottani számítástechnika teremben játszott vele egy srác. Valószínű, hogy előbb láttam a cikket, mint élőben a játékot, mert emlékeim azt súgják, hogy a játékot felismertem!

UFO (PC)

A számomra igazán nagyon izgalmas oldalak csak ezután következtek: 8 oldalnyi tömény hírözön a legújabb konzoljátékokról... Oldalanként átlagban 6-7 kép került a cikkek mellé, amelyek ismét megerősítettek abban, hogy bizony ezek a 16-bites konzolok megérik az árukat. Nagy meglepetésre még Master System játékról is írtak, ami azért lelógott a kategóriából, de még így is elfogadtam volna, ugye. A Super Nintendo játékok közül a Legend című hack 'n' slash játék tűnt még ismerősnek, mert akkoriban valamilyen külföldi csatornán (francia?) elcsíptem egy műsort, ahol 1 percig játszottak vele kétjátékos módban. Az itt szereplő 3 kép olyan benyomást tett rám, hogy az emulátoros időszakom egyik első játéka ez volt, mikor végre internethez jutottam.

Legend (Super Nintendo)

Egy teljes oldalnyi Gameboy játék fekete-fehér volt, de ezt nem bántam, hiszen 1994-et írtunk, a Color változat csak 1998-ban jelent meg, a gépet akkor láthattam is élőben az iskolában, tehát a fekete-fehér képek elegendőek voltak. A Cool Spot című játék például megegyezett a PC-s verzióval, amit akkortájt láthattam unokatesómnál (vagy utána, de a lényeg, hogy jól nézett ki a játék).

Cool Spot (Gameboy)

Végre volt egy teljes ismertető az Amiga CD32 nevű konzolról, ami a Commodore cég utolsó leheletének számított (és hát olyan is volt), de legalább megismertem a képességeit is. A Legacy Of Sorasil című Amiga játékot később láttam a klubban, az Amiga gépeken ezt nyúzták, többen is egyszerre - jó értékeléseket kapott játék az újságban: valószínűleg nem hiába.

Legacy Of Sorasil (Amiga)

Volt hír egy C64 játékról is, akkor még cím nélkül (egyébként Long Life), engem nagyon magával ragadott a Beneath The Steel Sky című, ismét point 'n' click kalandjáték leírása, amit persze rögtön végigolvastam - ekkorra már a TOP 3 kedvenc játékstílusommá vált a műfaj, pedig egy percet se játszottam vele, csak láttam, ahogy játsszák...

Beneath The Steel Sky (PC)

Ez a magazin ugyanarra a sorsra jutott, a későbbiek során, mikor hosszúra nyúlt a várakozás a következő számra - elkértem, és ugyanolyan lendülettel ástam bele magam a konzoljátékokba, vagy új infógyémánt után bányászva a betűk között, mintha csak a bulderdassban lennék. És persze mindig találtam valami újat: például a hírek rovatban egy képet a Skeleton Krew című lövöldözős játékról, ami meg fog jelenni konzolokra és különböző gépekre is (csak C64-re nem...)

Skeleton Krew
(PC, Amiga, Sega Megadrive)

A harmadik (dúmos) kölcsön
576 KByte

Nem emlékszem pontosan mi történt, de valószínűsítem, hogy hideg lehetett (október), és egy átlagos iskolai napra mentünk be - én pedig rögtön S.-től kérdezgettem, mi van az új öthetvenhattal? Mondta hogy megvan, itt van a táskájában, és aztán meg a teremben odaadta... Az is több, mint lehetséges, hogy azonnal elrejtettem a kíváncsi szemek elől, nehogy valaki megfogja és elpakolja...

Az ujság borítóján az akkor éppen nagyon népszerűvé váló Doom 2 című lövöldözős játék címképernyőjének festményváltozata feszült. Ekkor még persze nagyon keveset tudtam magáról a játékról, a jelenet maga pedig elég rémisztőnek nézett ki... Beköszöntött hát az az időszak, amikor a játékok már nagyon ijesztőek akartak lenni - mintha ez szükséges lett volna a játékélményhez... Ami sokkal jobban érdekelt, hogy a magazin innentől már teljesen színesnek vallotta magát a borítón lévő sorokban - ez pedig azt jelentette, hogy az utolsó kis hírek rovat apró képei is színesek lesznek végre! Engem ez hozott lázba a legjobban, ráadásul a Hírek rovat első hasábjainak egyikén egy újabb képet láttam egy olyan játékból, amelyről már évekkel azelőtt írtak, hogy nemsokára megjelenik (ez az Albion volt). Az ilyen apró kis villanások mutatták meg, mennyi idő telt el két újság között, mennyi minden történt... A játék maga amúgy nem is volt fontos, csak ez az időkön átívelő híd, amely a képek között feszült, nekem ez volt a magazinolvasás legnagyobb élménye.

Jó volt színesben látni, hogy mennyiféle műfaj képviselteti magát: még bőven akadt a ugrálós, platformjáték, egyszerű grafikájú stratégiai játék, ahol a lényeg a gazdasági vagy hadászati szimuláció élethűsége, de már láthatóak voltak a 3D-s próbálkozások, sikerjátékok folytatásai, a szoftvercégek még úgy hitték, egy jó ötlet eladhatja a játékot, nem kell feltétlenül jó grafika, elég egy jó ötletű grafika is, hogy a siker garantált legyen. Igen, volt ilyen időszak...

Ilyen játék volt például mindjárt az egész oldalas ismertetőjű Ruff 'n' Tumble, ami egy sima lövöldözős, ugrálós játéknak látszott, mégis megdobogtatta a fiatal gémer szívemet (azóta is szerepel a végigjátszási bakancslistámon). A hónap dumája rovatban Martin próbálta vázolni a helyzetet a konzol vs. számítógép csatáról, a cikk persze végül arra ment ki, hogy válasszunk, azaz mindenképp legyünk valamilyen cucc tulajdonosai (szóval legyünk vásárlók). Én amúgy mindkét táborba szerettem volna tartozni, így az összes cikk érdekelt.

Ruff 'n' Tumble (Amiga)

Fura, de én akkoriban még nem láttam az előbbiekben emlegetett Doom-ot, ellenben hallottam róla, a személyes találkozásra még várni kellett a klubos szombatokig. Ebben a számban viszont írtak a Quarantine című doom-klónról. Ez a játék két stílus keveréke volt (autós játékok és doom), unokatesómnak, Z.-nek nagyon tetszett, nála láttam élőben is évekkel később, mikor a "dúm mánia" már óriásira nőtte ki magát.

Szerencsére ebben a számban folytatódott az ECTS hírömleny, oldalanként minimum 5-6 kisebb képpel, némelyik részletében nagyítva, bár ez sokszor a képélesség rovására ment. A hírcsokor után több ismertetőben látott játék is felkerült az érdeklődési listámra. Persze ezekről 6-7 év múlva derült ki, hogy szép grafikájúak ugyan, de animációs fázisokban nem igazán dúskálnak - az állóképből azonban ezt nem tudtam megállapítani akkor. A Mega Man Soccer, a Megaman-sorozat focis spinoffja nagyon tetszetősnek tűnt, ugyanígy a Knights Of The Round, vagy a King Of Dragons című "golden axe klónok" is (persze az animáció nem) viszont a Super Gameboy elnevezésű konzol -kiegészítőről szóló cikk végre segített tisztán látni a témában: ezzel lehetett ugyanis játszani Gameboy játékokkal a tévén, persze Super Nintendo gépen keresztül.

Knight Of The Round

Az ujságban még egy játék keltett fel eredeti ötletével figyelmemet: ez pedig a Battle Bugs című stratégia, melynek célja, hogy bogarak, rovarok seregeivel harcoljunk a különböző helyeken széthagyott ételmaradékokért. Az említett 6-7 év múlva ezt is sikerült kipipálni..