A játékmagazinok
Magazinok, újságok a számítógépek világából
3. rész
Tartva magam az elhatározott célhoz, zsebpénzemet összpontosítva próbáltam hozzájutni bármilyen újsághoz, aminek sokat sejtető borítóját megláttam az újságárus kirakatában, a közeli ABC bejáratával szemben. Az ABC-s vásárlás után mindig gondosan körbejártam a bódét, figyelve egy új borító megjelenését. Az árat felfedeztem, megjegyeztem a szalagcímeket. Ha közelgett a születésnap, névnap, húsvét, fókuszálódott a célpont...
Persze a zsebpénz összejött évközben is, de mivel apám nem vett semmilyen napilapot, úgy gondolta, az egyetlen értelmes folyóiratra nem sajnálja a pénzt, és sűrűbben vásárolt a Commodore Egyesületi Lapból. Volt hogy egymást követő számokat is vásárolt, így szerencsére nem fordult elő sűrűn az, hogy a begépelendő programlisták fele nem volt meg, mert a lista folytatása a következő számban tehénkedett. A Commodore Ujság ekkortájt még egyáltalán nem foglalkozott játékleírásokkal, képekből is csak elvétve kaptunk, ráadásul ilyeneket:
1993-ban pedig már ott virított az egyik szám borítóján a "C64 és Amiga játékok" felirat, jelezve kényszerű lépésüket ebbe az irányba, valószínűleg piackutatás nélkül is tisztában voltak vele, hogy a programozási sikereken fel-felnövő fiatalság másik kedvenc számítógépes időtöltése a játék, és az újságárusi bódéhoz lépve nem biztos, hogy az első ötletük a fekete-fehér Commodore újság lesz egy színes gamermagazinok helyett.
A hatalmas sikerű Amigás játék, a Superfrog ekkortájt jelent meg, nagyon örültem, hogy végre fényképek is vannak a címképernyőről (és egy a játékról is), bár a nagyobbik csak fekete-fehérben, de a borítón színesben. Unokatesómékhoz Z.-ékhez sűrűn jártunk, észrevettem az íróasztalán egy füzetet, amelynek egyik lapján ez a címképernyő volt, ő rajzolta. Akkor ő már a PC-k világában mozgott, bár gépe még nem volt, de a középiskolát akkoriban kezdte, az új osztálytársaknak nyilván voltak különféle gépcsodáik. Arra sem emlékszem, hogy Amigával hol találkozhatott, de emlékeim szerint nem kedvelte annyira ezt a gépet, nem tartotta igazán nagy durranásnak. A Superfrog iránti vágyam az egyik első, 1994-es, közművházas klublátogatás alkalmával beteljesült: mikor egy szabad Amiga géphez ültünk, a lemezek átlapozása közben jeleztem, hogy ezzel kellene folytatnunk a műsort: persze elvoltunk vele, de a többiek nem igazán ugrálós játékkal akartak játszani, főleg nem egy olyannal, ami rajzfilmszerű grafikájú, mikor a Mortal Kombat nemrég kezdte hódító körútját...
1993 végétől már általános volt a játékrovat, ha jól tudom egészen a lap 1994-es megszűnéséig, ebben az időszakban figyelmem már az 576 KByte felé fordult. Azért hétvégi összeröffenések alkalmával a Commodore Újság meghatározó tényező maradt, hiszen két barátom is (főleg B.) folyamatosan nyomta a komoly programozást C64-en (egészen 1998-ig, míg mindenkinek lett otthon PC-je) a Commodore Újság kiváló segítséget nyújtott részletes cikkeivel, programlistáival - de a játékleírásokat értelemszerűen már nem itt kerestük. Hálás vagyok ennek az újságnak, borítóit majd' egy évtizedig láttam a polcaimon, és örömmel láttam őket szkennelt formátumban az interneten. Nem mondom, hogy világszínvonalú minőséget jelentett, és az is tény, hogy lényegében a '89 előtti világ egyik valahogy megmaradt produktuma volt, ezáltal kicsit le is maradt, de elérhető áron, amivel még viszonylag sokáig életben tudott maradni.
Egy közös hobbiprojekt fejlesztése során Krissz megemlítette, hogy jó poén lenne úgy programozni, hogy a kód a Commodore Újság hasábjain lévő programlistákra hasonlít, a régi mátrix nyomtató által kiküldött karakterekkel. Már régóta terveztem egy ilyen betűtípus hegesztését, úgyhogy a korszak iránti tisztelgés jeléül - egyúttal megtámogatva ezzel is Krissz programozói kedvét - elkészítettem, és itt most ezt meg is osztom:
"Commodore MPS Printer" TTF font letöltés
A második 576 KByte
A Commodore Újság már csak azért nem rúghatott nagyon labdába játékok terén nálam, mert zsebpénzem összegyűlt az 1992 júniusi 576 KByte-ra. Akkor már a sokadik 576 logóval ellátott újságborítót néztem a rácsos kirakatban, és tudtam, bármelyik számot megéri megvenni, biztos hosszú hónapokig tart kimazsolázgatni. Valami oknál fogva a leghosszabb ideig ez a borító, 1992/3-as szám volt az újságosbódé kirakatában, kifejezetten emlékszem a bozontos zöld hajú emberkére, és a screenshotokra a játékból.
Persze ekkor még nem volt meg az összeg az újságra, három hónappal később már igen, de úgy lett, ahogy gondoltam: bármelyiket érdemes volt megvenni, ezt is:
A kék-piros fejlécű kiadvány első kinyitására már nem emlékszem, de biztos vagyok benne, hogy egész napos, utána meg egész hétvégés esemény lehetett az áttanulmányozás. A belső oldalon mindjárt egy képes felsorolás állt az előző számok borítóiból, ezzel a hagyománnyal később sem szakítottak, szívfájdító volt látni, mennyi számot kellene megszerezni... A magazin túlnyomó része azért még fekete-fehérben virított (némely oldal csak sima papíron, némelyik fényes papíron, ami minőségi különbséget adott a fekete-fehér képek esetén is!), az információk tömkelege pedig végre csillapítani tudta fortyogó éhségemet. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a költözés okozta sokk, az iskolai, beilleszkedési nehézségek elöli menekülés egyik legjobb menedéke volt akkoriban ez a magazin (persze a későbbi számok is). Ez a teljesen friss beszerzésű újság mélyítette el az info-puzzle című játékot a fejemben: egy hírmorzsából, cikkben eldobott utalásból összeállt a kép egy másik játékról, egy játékstílusról, a hosszabb játékleírások pedig hasonlóan, játékélményszerűnek hatottak.
Legnagyobb meglepetésemre és örömömre, egy ismertető is helyet kapott az újonnan megjelent Eye Of The Beholder 2 című játékról, amely természetesen ismerősen csengett, hiszen az első rész leírásán igen hosszú ideig csámcsogtam. Végre egy színes képem is volt a játékról!
Sejtettem, a játék nem változott semmit (legalábbis látványra), a leírás pedig sajnos nem volt nagyon bő lére eresztve és szájbarágósan, végigjátszásszerűen átpoénkodva, mint a CoV-ban, mégis megadta azt az érzést, hogy én azért nem maradok le teljesen erről a játékról sem.
A lövöldözős, űrhajós EPIC című játék színes képei, vagy a Storm Master című stratégiai játék szépen megrajzolt tájai teljesen elragadtak 8-bites világomból, a valóságba leginkább viszont a teljes oldalas Sega Master System gép reklámja rántott vissza, amikor értesültem az áráról... (Egyébként az előzőekben elírtam, a gép 64 színt tudott, nem 256-ot, de akkor is elképesztő csodának látszott, ahogy tudta.)
A játéktallózó kis bélyegképei sem okoztak kevésbé csalódást, a hozzájuk tartozó bekezdésekkel együtt remek összképet lehetett kapni a nemsokára megjelenő játékokról. Bár az ujság még próbálta tartani az 50-50%-os egyensúlyt a C64 és az Amiga között, de láthatólag az Amiga oldalára billent a mérleg, hogyha színes képek helyének odaítéléséről volt szó...
Az akkori matektanárom (fiatal nő volt) elárulta nekünk, hogy van IBM PC-je, és hogy van rajta sakk, meg az észkerék, akkor elhatároztam, hogy elhozom neki az újságokat kölcsönbe, hadd lásson világot... Ő persze elfogadta és megnézte őket, amikor pedig visszahozta, annyit mondott: "aranyosak..".
Unokatesómmal, Z.-vel való rendszeres találkozások alatt említésre került a 7th Guest című PC játék is, amiről én olvastam ennek a számnak a Hírek rovatában (itt GUEST címen szerepelt, és Martin QUEST-nek is nevezte a hírek hasábjain). Z. látta a játékot élőben valakinél, és elmesélte, hogy egy "házban kell bolyongani benne". Ez a játék már CD-ROM-on jelent meg, amiről még csak elég ködös fogalmaink voltak. Egy képet láttam a játékról - Z. megerősített, hogy ez nem csak állókép, hanem a vektoros valóság.
A magazinnak működött egy nem teljesen hivatalos programküldő szolgálata is. A lényeg, hogy nagyon megtetszett nekünk az oldalakon át feszülő Big Game Fishing című játék leírása, és az 576-tól meg lehetett rendelni. Sosem érdekelt a horgászat, de ilyen jellegű játékom még nem volt, és úgy gondoltam, hogy újdonsült osztálytársaim is érdekesnek találják majd ezt az igen tartalmas, horgász témájú programot. Kazettás verzióban rendeltük meg 200 Ft-ért (valami rokontól kapott ajándékpénz volt a támogatási alapom hozzá), nemsokára meg is érkezett, egyetlen hibája volt: néha értelmetlen szövegeket irkált ki az üzenet sorban, ettől viszont még játszható volt. Az új osztálytársak rendszeresen jártak igazi horgászatokra, így nagy móka volt, amikor feljöttek, együtt szuggeráltuk térképet a kikötőben, hogy valami halgazdag területet találjunk a motorcsónakkal, majd egymáson röhögtünk, amikor elszakadt a damil (vagy mi).
Ez az újság szerény 32 oldalával nagy kedvencem volt sokáig, de itt nem lehetett megállni: megindult a folyamatos pénzgyűjtés a következő bármelyik példányszám megszerezésére...
A harmadik 576 KByte
Nem merném azt mondani, hogy 100%-ig biztos vagyok benne, de ezt a számot, az 1993 márciusit egy lebetegedés alkalmából kaptam (gyanítom, hogy a pénz-alapomból azért adtam hozzá valamennyit), mégpedig az orvosi rendelő és az ABC meglátogatása után - legalábbis ez az emlék él bennem. Nincs jelentősége, hogyan, inkább az a lényeg, hogy ez már csak fényes oldalakból állt, és a fele ezeknek színes is volt, ráadásul megint olyan játékokról és gépekről írtak benne, amik pont éppen nagyon érdekeltek.
Ha jól számolom, 7 hónap telhetett el azóta, hogy nem vettem egy 576 KByte-ot sem, éppen ezért felüdülés volt egy új példány. A Hírek rovatban írnak is a Fields Of Glory című stratégiai játékról, de mivel nincs róla kép, valószínű, hogy ezt akkor nem vettem észre. Ez a játék abból a szempontból volt érdekes, hogy stratégiai játékrajongó apám meglátta egy tévés 576 KByte műsorban, és onnantól sokat emlegette. (Mind a szombati 576 KByte tévéműsor, mind a Szegasztok című hétköznapi műsor ekkortájt kezdődhetett, ezért volt lehetőség élőben is megnézni, milyenek ezek a játékok működés közben.) Engem persze az olyanok érdekeltek, mint a Chuck Rock, vagy a Ruff 'n Tumble, vagy mindjárt az első cikkben ismertetett Sleepwalker, amivel unokatesóm, Z. játszott is.
A Countdown személyében ismét egy point 'n' click stílusú kalandjáték leírásnak örülhettem, az olvasmányos végigjátszásokat persze mindig a végére hagytam - inkább először végigfutottam az újságon, ahogy kell. A Dragons Lair III megint azt mutatta, hogy az Amiga is csodás grafikára képes - de az igazi megdöbbenést a konzolokról szóló oldalak okozták.
Nemhogy teljes oldal szólt arról a gépről, amiről én utoljára évekkel azelőtt hallottam bármit is, a Super Nintendo-ról, emellett a Gameboy-ról is volt egy külön oldal, 4 játékkal! A Gameboy-ról a 4-5 éve látott reklámokon kívül nem sokat tudtam, elképedbe néztem, hogy ez a téma már itt tart? Micsoda grafikai megvalósítás, a Mario még monokrómban is fantasztikusan nézett ki, de a másik három bemutatott játék is az álomkategóriát képezte, nem csoda, hogy sokat gondoltam arra, milyen lehet egy Gameboy társaságában átvészelni a kemény hétköznapokat...
ebben a sorrendben
A további oldalakon a Dune 2 című csoda következett. A cikkből nem sok derült ki róla, lényegében csak ismertető volt, kevés képpel. Két évvel később, már középiskolás koromban láttam egy osztálytársnál, ahova 45 percet kellett buszoznunk. A gépéhez persze fekete-fehér SVGA monitor volt, szóval teljes volt az élmény... A Dune 2 minden hibájával együtt kultikus státuszba emelkedett, sok PC-snek meghatározó élmény volt, nekem pedig egy óriási szerencse, hogy pont ezt a számot vettem meg, így ha játékélményben nem is, de legalább időben értesültem róla. (A játék később egyébként nekem is nagyon tetszett, mikor PC-m lett.)
Az Érkezési Oldal bővelkedett C64 játékokban is, de főleg az Amiga képek voltak izgalmasak, még a legbénábbnak tűnő platform játék is szépnek látszott, fekete-fehérben is. A Csevegő rovat, amely nem burkoltan a CoV bevált stílusát akarta talán követni - olyan leveleket közölt, amelyekben aktuális problémákkal foglalkoznak, például az újság árával. Innen megtudhatjuk, hogy hiába volt jórészt színes, sokallták érte (én is) a 140 Ft-ot, ami akkor egy levélíró szerint 2 kg kenyér + 1 liter tej ára volt. Jó ezeket utólag olvasni, hiszen van mihez viszonyítani, ezeket az összegeket ma már csak hosszas számolgatás után tudnánk pontosan belőni. De hogy ne csak az újság áráról essen szó, a magazin hátsó borítóján egy akciósan egy Amiga 1200-as számítógépet reklámoztak 59.999 Ft-ért, egy sima Nintendo-t (NES) 12.790 Ft-ért, valamint egy Super Nintendo-t 19.999 Ft-ért (az 1993-as bruttó átlagjövedelem 27.000 Ft volt). Ilyen árak mellett tényleg csak a képnézegetés maradt, és a gyűjtögetés az új 576 KByte-ra...
