Házibarkács
A Gameboy Advance vedlési szokásai
A kockaságnak is van az a fokozata, amikor az ebadta gémer már nem csak nyomkodja a gépet, hanem meg is bütyköli, ha úgy hozza az élet. Annak idején én is mókoltam reset gombot a C64-re (aki nem tudná: gyárilag nincs rajta), azt hiszem a legnagyobb produkcióm ez volt 8-bit hardveres téren - barátoknál persze láttam floppy meghajtó szétrántást és precíz összerakást is, meg mindenféle gyomomforgató grindcore, gépek belsejében turkálást is. A PC-s időszakban az ember kénytelen volt magának beszerelni mindent (fordítva rádugott IDE kábelek...), de nincs ez másképp a szegény Gameboy Advance tulajdonos retróarc szerepében sem: ha valaki nem akar rengeteg pénzt áldozni egy direkt ezzel foglalatoskodó megszállott specialistára, akkor saját magának kell elvégeznie a piszkos munkát ezeket a karbantartó munkákat. Mivel az én amatőr próbálkozásom (két alkalommal is) sikerrel járt már, gondoltam, elég nagy lehet az arcom egy összefoglaló cikkre erről a tenyérizzasztó, szakadék szélén táncolásról. Annyit még idetűznék, hogy nem a burkolat cseréje volt az első kókányolás, amelyet végeztem a Gameboy világában: egyik kedvenc játékom, a
Szerencsére nem kellett saját kútfőből meríteni, ugyanis létezik már jutyub, hasonló sufnibuherátorokkal, akik már rendesen kitaposták ezt az ösvényt. Persze vannak dolgok, amiket ha megmutatnak, se valószínű, hogy sikerül megcsinálni - mégis meg kell próbálni, ha az ember egy körülbelül vadonat új gép használati élményét szeretné magáénak tudni. Igen, a különböző, internetenszerte rendelhető szerelőkészletek segítségével gyakorlatilag egy 2000-ben gyártott, agyonhasznált gép teljesen újszerű állapotba hozható. A helyzet azonban az, ha valamilyen hardveres hiba jelentkezik, oda már tényleg szakember kell (ilyen beavatkozásokról is vannak rémisztő videók) - szerencsére nekem se a hangszóróval, se a potméterekkel / kapcsolókkal se volt semmi bajom (a kártyaolvasó résszel se), így ilyen javításokra nem volt szükség. Ragadjunk hát csavarhúzót!
A három gyakori probléma
A gép legjobban, hosszú távon elhasználódó része a gombok alatti gumimembrán. Idősebbek emlékezhetnek, a régi kvarcjátékokon is ez adta fel a leghamarabb, és ott még cserélni se nagyon lehetett (vagy lehet hogy csak egy átlagtulaj számára nem). Ez a szilikonos anyag jól bírja a terhelést, azonban mint minden műanyag, elérik, elnyűve elnyúlik (19 év alatt...), és onnantól csak nagyon nagy nyomásra reagálnak a gombok - ettől pedig a játékélmény is romlik (az ujjhegyek pedig fájnak), aztán a játékok pedig lassan játszhatatlanok is lesznek, noha a gép működőképes marad. Ezek cseréjét nem lehet megúszni a gép komolyabb szétbontása nélkül.
A leginkább sérülékeny elem az LCD kijelzővédő lemeze. A karcolásokat nem nagyon bírja, már kisebb szennyeződések is látható árkokat tudnak bele hettyinteni (még a törölgetés is sérülést okoz rajta). Az esztétikai élmény komolyan csorbát szenvedhet, bár meg kell jegyezni, azért annyira nem - a vékony karcolások szinte alig, a brutál erős mélyszántások inkább nagyobb árnyékot vet az LCD-re (de ettől azért el lehet játszogatni vele). Ennek kicserélése nem igényel különösebb bontást, egy tapétavágóval fel lehet pattintani a ragasztós peremről, és kicserélni egy újra, amelyet még akár itthoni aukciós oldalakról is megrendelhetünk.
A harmadik, kárhozatra esélyes darab, amely a hirdetésekben úgy szerepel, hogy "a működést nem befolyásolja": az elemtartó fedél. Jó szokásukhoz híven, külön levehető rész mivoltukból kifolyólag csak simán eltűnnek a bánatba, de pótlásukra külön iparágak létesültek már, szerencsére könnyen beszerezhetőek (szerintem Kínában van legalább öt utángyártó üzem, ahol három műszakban fröccsöntik). Bonyolultabb a helyzet, ha nem a fedél sérül meg, hanem a burkolat fedéltartó körme - mint az én gépem esetében történt. Ilyenkor a teljes (hátsó) burkolat cseréje a megoldás, vagy pedig ha az nincs, akkor a burkolattal megegyező színű ragasztószalag is jó szolgálatot tehet, és akkor nem kell a pucér elemeket tapperolni játék közben.
Amiért belekezdünk
Egy használt (mi más) gép vásárlása esetén jó eséllyel az eredeti szilikongumikkal kell gyűrnünk, amelyet valószínűsíthetően 2001 után gyártottak, egészen 2008-ig bezárólag bármikor (és a wikipédia szerint 81.5 milliót(!) nyomtak belőle) - azaz még a legjobb esetben is minimum 10 éves használati idejű darabbal fogunk találkozni. Emellett a beleömlött kóla / szörp, vagy hangszóró sávjaiba ragadt gumicukor tud még apróbb gondokat okozni, esetleg a padlóval történő találkozások emlékének lenyomatai a burkolaton - ezek a játékélményt nem befolyásolják, ugyanakkor ezen kétes eredetű matériák fura szagokat is képesek kibocsátani a hosszú évek alatt, jelentősen rontva a vágyott, hordozható konzolélmény összképét. Ha az imént felsorolt elhasználódási lehetőségek mindegyike bekövetkezik, akkor eljött az ideje a Nagy Felújításnak.
Nálam, az első gép vásárlásakor az összes probléma jelen volt (a gumicukrot kivéve). Ha jól emlékszem, két évre rá sikerült egy burkolatot szereznem hozzá egy hazai aukciós oldalon, ehhez azonban nem volt szilikongumi (érthetően csak az kellett a tulajnak a csomagból), de olcsón adták és mivel újszerű állapotba hozta a gépet, megpróbálkoztam az átépítéssel. Erről nem készült komolyabb dokumentáció (örültem, hogy a gép túlélte), bár a legfontosabb, a gumimembrán hiányzott is, így csak átmeneti volt a beavatkozás - egyébként még hosszú ideig ezzel játszottam, és még bőven működött. A közelmúltban sikerült külföldi aukciós oldalakat is megnézni, és itt különféle módokon kínálták a szerelőszetteket, többen is komplett készleteket árultak, csavarhúzókkal, valakik pedig csak hátlapot, vagy esetleg csak egyszerű, színes burkolatot akartak rámsózni. A komplett szerelőszett mellett csakis a gumimembrán szólt, ugyanakkor a kijelzővédő plexi sem jött rosszul, nem beszélve a csavarhúzókról. A második rendelés érkezett meg, az is szinte váratlanul, de akkor a sok beszéd mellé legyenek már képek is!
Hidegburkolás
Ilyen volt, azaz az eredeti burkolat lecserélése utáni állapota. A következő képen talán látható (vagy nem), ahogy az elemtartó rekeszek fölötti köröm letörött.
Hamár homár, úgy gondoltam, legyen érdekes, és egy olyan burkolatot rendeltem, amely a Super Nintendo külsejére rímel: színes gombok, szürke házzal. Ezek érkeztek:
Első művelet a burkolat eltávolítása csavarhúzó vagy pajszer segítségével, de ez utóbbi csak abban az esetben, ha szimplán a kíváncsiság hajt minket a gép belsejére vonatkozólag, nem pedig a későbbi használat. Itt fontos megjegyezni, hogy a Nintendo speciális, háromágú fejjel ellátott csavarjai várnak ránk, a hagyományos kereszthornyos csavarhúzóval nem lehet őket kitekerni (szerencsére a szerelőkészlet tartalmaz ilyen csavarhúzót.) Az első művelet sikere után ez a látvány fogadott:
A csavarok története még nem ér véget ezzel, ugyanis az elemtartó rész alatti csavar viszont kereszthornyos, és aztán az alaplapot az előlaphoz rögzítő csavarok is. Ezután a L és a R gombokat szedhetjük ki, valamint a bekapcsoló csúszkát is:
Ha ezektől is megszabadultunk, akkor már csak a szalagkábel tartja az alaplapot.
Itt láthatóvá válik a gumimembránok elhelyezkedése is. Itt most az A és a B gomb közös gumija rajtamaradt az alaplapon, a D-padé viszont erősen oda van rögzítve. Ezek leszedegetése az utolsó mókás és könnyed dolog a Gameboy Advance belezése során, mert ezután jön a fekete leves, vagy inkább az, amit én (a szakmai terminológia ismeretének hiányában) MEDVECUKOR RAGASZTÓSZALAGOS TORTÚRÁ-nak hívok. A berhelésnek olyannyira rémisztő jelenete ez, hogy nem volt lélekjelenlétem képet csinálni róla... Röviden arról van szó, hogy az LCD kijelző 4-5 mm széles peremét az elülső burkolat belső falára egy ilyen kétoldalas ragasztóval rögzítették, amely igen jól ragad, (mostmár mondhatom, hogy sokadjára) de fizikai erőkifejtés kell, hogy elváljon tőle. Ezt a téglalap alakú ragasztót aztán azonnal át kell dobni az új burkolatba. Az LCD alaplapostól történő átemelése a következő horrorisztikus művelet, és még ezzel sincs vége, ugyanis óvatosan rá kell nyomkodni, hogy a ragasztó megfelelően rögzítse, jó helyen a kijelzőt. A legutóbbi cserénél egy kicsit kilógott a ragasztó csíkja, ezért a rossz igazításért legalább két évig kellett bámulnom az LCD kijelző tetején a ragasztós carfangot. Most ezt sikerült jól beilleszteni - amit azonnal le is ellenőriztem, majd pedig letöröltem a zsíros ujjlenyomatokat a kijelző tükörsima felületéről... (Lehellet, plusz papírzsebkendő óvatosan.)
Érthető hát, hogy az előző műveleteknél nem voltam fényképezős kedvemben, ez a látvány azonban már a műtét végét jelentette. A gombok behelyezése után (nem lehet elrontani az irányt, úgy van kiképezve) jöhetnek a gumik, majd pedig az alaplap visszahajtása következik. Az L és az R gombok bejátszása (itt vékony és hosszú lemezek nyomják meg a gombokat), valamint az oldalsó peremek beillesztése után ismét az alaplap csavarozása következik, aztán már csak a hátsó burkolat.
Ilyenkor érdemes bekapcsolni, hogy minden rendben van-e (megnyugtatásképp), esetleg egy ideges csavarhúzómozdulat nem-e tépett ki valami kábelt az alaplapról, kondenzátort a forrasztásból, javíthatatlanná téve a konzolt. Végre belekerülhetnek az elemek, a lámpa, és egy tesztkártyának kinevezett
Itt persze illik megemlíteni, hogy ennél komolyabb műtéti beavatkozásokat is szoktak eszközölni a hardveren, de azért ezekhez már komoly szakértelemre van szükség. Ilyen például a háttérvilágításos kijelző befaragása a gépbe, amelyet én a hokedlihekkelés egyik vitathatatlanul nagy teljesítményének tartok, ugyanakkor teljesen feleslegesnek is - szerény véleményem szerint a Gameboy Advance elveszti kvarcjátékos, színes-LCD-s jellegét a háttérvilágítás fehér alapszínének megjelenésével. És ha már itt vagyunk, pálcát törnék a típusok felett, kijelentem: szerintem a Gameboyok közül a legjobb ez az AGB típusú. Alakja olyan, mint a klasszikus kvarcjátékoknak, ezáltal a gombok elhelyezése is a lehető legkényelmesebb. Minden Gameboy kártyát fogad, tud mindent, amit az elődei és az utódai, és ahogy elnéztem a szerelési videókat, még "héjat" cserélni is ezen a típuson a legkönnyebb. Nincs aksija, de ezért nem is kell hozzá töltő, nincs világítása, de sima szobalámpánál is jól használható (és működteti a Gameboy Color-hoz kiadott lámpa is, lásd kép).
...és akkor arról nem is szóltam,
hogy az LCD kijelzőre került valamennyi por. Ezt elkerülni csak laboratóriumi körülmények között lehet, megfelelő eszközökkel. Ez a por viszont csak kikapcsolt állapotban látszik, nem rongálja a látványt: ez a házi barkácsolás varázsához tartozik, úgyhogy nem bánkódom miatta. Sosem gondoltam volna, főleg nem a '80-as években, gyerekként, hogy egyszer majd egy eredeti, japán, gigaprofi hordozható konzolom lesz. Azt meg már végképp nem, hogy én is fogom javítani - és még működni is fog utána, de félretéve az ironiát: mindenképpen nagy élmény egy szinte teljesen új konzol kézbevétele, ezért aki hezitál, az indítsa a kezit' már (elnézést), szóval ugorjon neki, megéri!
