Képzeljük el, hogy este van és áramszünet. Nem működik a sütő, a hűtő, nem égnek a lámpák, sem a lakásban, sem az utcán, de ami még nagyobb baj, hogy nem működik a PC, az Xbox, a Playstation, a Switch. A manapság kapható kézikonzolok és mobilok is csak addig bírják, ameddig az akksijuk, ha elfelejtetted feltölteni őket, akkor le is kell mondanod róluk. (Igaz, innen a Gameboy Micro is kiesik, hiszen akkumulátora van.)
A mobiltelefonok töltöttségének megőrzése életmentő lehet, mert manapság a segélykérés ezen a csatornán lehetséges a leggyorsabban - játékra és netezésre nem pazarolhatjuk hát a drága akksi-százalékokat. Sötét van, elemlámpa adja csak a világítást (vagy gyertya, bár az elég veszélyes is lehet ilyenkor), csak azok a használati tárgyak működnek, amelyek elemről kapják az áramot. És akkor előkerül a Gameboy, amelyre a kis hernyólámpát szerelve az egész szobát bevilágíthatjuk - nem mellesleg játszhatunk vele több órán keresztül is, és ha van még otthon elem, akkor akár napokig is - átvészelve így az áramszünetet: a Gameboy messze a legmegbízhatóbb szórakoztatóeszköz 1989 óta - remélem ezzel az élethelyzettel sikerült bemutatnom, mennyire fontos szerepe lehet ma is, 2021-ben - vagy akár későbbi évtizedek során is.
Éppen ezért, előre gondolkodva érdemes ismernünk a megannyi játékot, amely erre a kisgépre megjelent - esetünkben ezalatt az összes Gameboy gépet értem, tehát Classic, Pocker, Color, Advance - mert bármikor kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy egy elemes áramforrásról működő kézikonzollal kell játszanunk! A honlapon már írtam több, nagysikerű játékról, kedvencemről, ugyanakkor jó nagy számban akadnak olyanok, amelyekről sokat nem lehet (és nem is kell) írni, így ezeket - hasonlóan a többi platformhoz - egy válogatás alá ömlesztve ismertetem. És most kattintsuk át a kapcsolót ON-ra, kezdjük!
TETRIS
Na jó, a
Ebben nem, de abban viszont különböztem az átlagjátékostól (mellesleg, valószínűleg ez az egyetlen videójáték, amivel minden korosztály játszott akkoriban) hogy tudtam, a kvarcjátékos verzió tulajdonképpen egy olcsóbb változata az eredeti Gameboy
Fontos észrevétel, hogy a Gameboy-nak már a kezdeti első típustól két, azaz 2 gombja volt, amelyeket A és B jelzéssel láttak el - ez pedig a
Még a '90-es évek elején történhetett valamikor, amikor egy osztálytárs gépét a kezembe vehettem és az egyik első játék, amely bele lett helyezve, természetesen a
Amikor a bevezetőben azt mondtam, hogy ezekről a játékokról túl sokat nem lehet - vagy nem kell írni, azt kifelejtettem, hogy viszont van, amiről egyenesen képtelenség is. A kis képernyőn bőven elfér a téglafalú verem, a pontszámok, a mintás alakzatok tánca - ennek a hangulatát pedig nem lehet írásban átadni, ez az első Gameboy játék, és mint ilyen, tökéletesen méltó is ehhez a szerephez.
TETRIS DX
A kis kézikonzol fejlődése nem állt meg, szerencsére nem a zsákutca, hanem a tökéletesedés felé vette útját (például 4 elem helyett 2 elem kellett innentől). Ennek egyik állomása a "színes" Gameboy lett 1998-ban, amely képességei alapján gyakorlatilag egy hordozható NES gépet adott a játékos kezébe. A
Túlzás nélkül állítom, hogy aki a klasszikus
A játszhatóság nem meglepő módon teljesen ugyanaz, mint az elődje esetében, bár való igaz, ahhoz nem is kellett hozzányúlni, ez tehát "mindössze" egy Deluxe verzió, így csak játékmódokban és grafikai téren kapott újítást. Pontosabban: színeket. Mégpedig a Color palettájának legszebb színeit kapta.
A fejlesztők nagyon jól ügyeskedtek a palettával, például 100.000 pontonként új színű háttér előtt játszhatunk. Tudom, talán ma már megmosolyogtató lehet egy szimpla egyszínű háttér, de mind a lila, a sárga, a kék, vagy főleg a fekete remekül játszik össze a lehulló alakzatok színével - egy 8-bites gép esetében általában ez nem szokott annyira egyértelműen sikerülni, de itt viszont tökéletes, még úgy is, hogy nincs háttérvilágítás.
KIRBY'S BLOCK BALL
Ez már a második spin-off játék, amely a méltán híres
A
Természetesen minden falbontós játékból ismert bónusz megtalálható itt is, igaz nem lehulló formában, hanem inkább mint valamilyen sütemény és édesség "szétpukkasztása" után kapjuk meg ezeket, például a ragadósságot, vagy a téglatörlő szuperfegyvert - de ezek mellé még egy nagyon fontos és használandó fegyvert is kapunk alapból, ez pedig a kezdeti minilabda egy ütés erejéig történő Kirby-vé alakítása. Az ilyen módon megnövekedett golyóval nagyobbat tudunk ütni a téglákon, sőt, némelyiket csak így bonthatjuk le, de az ellenfelekre gyakorolt negatív hatása sem mellékes.
Négy bónuszjátékba is eljuthatunk, ezek közül ráadásul választani is lehet, mert a pályákon csak a csillagot kell megszereznünk. Az egyikben azonos kártyákat kell beállítanunk, a másodikban felhőket tologatni, mintha potméterek lennének, a harmadikban el kell kapni további csillagokat az ütőkkel (a bombákat elkerülni), a negyedik pedig valószínűleg az egyetlen léghoki-feldolgozás Gameboy gépekre.
Mivel a játék már a '90-es évek derekán jelent meg, nem mondanám, hogy nagyon megszorongatja a többi, akkoriban megjelent Gameboy Classic gépen futó játékot - addigra azért már nagyon ismerték a hardver képességeit - és bár az ötlet sem korszakalkotó, mégis a jobban sikerült
ALFRED CHICKEN
A platform műfaj királyának szinte kezdetektől tartó uralkodását jóformán azóta sem sikerült megtörni más játékok főszereplőinek sem - pedig azért mindenkinek biztosan eszébe jut egy olyan szereplő, aki nem
Lassan ereszkedni is tud a levegőben - sőt, lőni tud, mint minden kakas, ha találunk megfelelő, kilőheti korongokat számára. Az ellenséges élőlények inkább viccesek, mint rémisztőek, így a játék egy korhatár nélküli ügyességpróba is lehetne, de a nehézségi szint azért nem éppen kisgyerekeknek való - még a gyakorlott platformereket is bőven megizzaszthatja a mozgó köveken való ugrálás a tüskés gödrök fölött, repkedő ellenfelekkel a levegőben.
Tényleg nem lehet panasz a helyszínek változatosságára sem, víz alatt, levegőben, szökőár elől menekülve, strandon, kapcsolókkal teli kastélyban kell helytállnunk, néha egészen szürreális kinézetű és viselkedésű (és fegyverzettel rendelkező) ellenfelekkel szemben, ráadásul főellenségek is várnak ránk nagyobb szakaszok végén.
Talán szövegben nehéz lesz átadni, de mint ahogy annak idején is csak az újságokból tudtunk tájékozódni, én is így teszek, retrósan megosztom a Nagyon Titkos Tudást, amely a Warp-Room-hoz vezet! Rögtön ahogy az első pálya elején lévő ajtón átmegyünk, átkerülünk egy másik terembe, ahol a plafonból kiálló lézerágyú mögötti, felhúzható egerek által őrzött szoba végén nekiugorhatunk a falnak, és ha folyamatosan jobbra nyomjuk az irányt ugrás közben, Alfred egy titkos járatba ugrik bele. (Ilyenek egyébként szép számmal akadnak a pályákon.)
Ebben az üregben egy virág vár ránk, akivel telefonon beszélhetünk, miközben ott áll előttünk (erre hagyok időt, míg feldolgozza mindenki). A beszélgetés hatására kidob egy üveg befőttet, amit felvéve teliszóródik a pálya felvehető mosolygós korongokkal, őket innentől kezdve lövedéknek használhatjuk. Ha ezzel végeztünk, a rögtön következő pálya felső szintjének bal sarkára eresszünk meg egy lövést, hogy a sarokba pattanjon a lövedék - ekkor megjelenik a semmiből egy ajtó, ami egy kőkockán áll.
Menjünk át a pálya másik végébe, ahol szintén lőjünk egyet. Ennek hatására egy újabb kőkocka jelenik meg, erre felugorva ki tudunk ugrani a pályából - és balra visszafelé sétálni az imént megnyitott ajtóhoz (vakon, mert csak a képernyő mozgását fogjuk látni). Miután lepottyantunk a képernyő másik végén álló kőkockára, kimehetünk az ajtón. Rögtön egy érdekes helyre kerülünk, egy magnó mellé, amit gyorsan bekapcsolhatunk a csőrünkkel, majd kezdjünk el a rugókon felfelé ugrálni minnél gyorsabban - használnunk kell a repülést is, ha jól csináljuk, nem kell mindegyik rugóra ráugranunk. Erre azért van szükség, mert egy szökőár jön alulról, amely simán elmossa minden törekvésünket. Ha jól csináltuk, akkor a verem legtetején lévő földnyelven álló ajtón egyenesen átmenetünk a Warp-Room-ba, ahol 2,3,4,5 jelzésű ajtók várnak minket a pár képernyővel előbb megismert beszélő virág társaságában (érdekes, ezúttal nem kell neki a telefon, elég ha csak ott állunk a szobában...).
Remélem ezzel a segítséggel hozzájárultam a játékélményhez, már ha valakit még érdekel egy ilyen '90-es évekes, kis 8-bites platformer. De az biztos, hogy a jól sikerült Amiga vagy a nagyon színes SNES verzió mellett a szerényebb képességű Gameboy változatnak sem kell szégyenkeznie. (Ja, egyébként van belőle Color változat is, ami így majdnem megegyezik az Amiga verzióval.)
GAME AND WATCH GALLERY 2
Egy hosszú cikkben már tárgyaltam az egyik legjobb (ha nem a legjobb) játékot Gameboy Advance gépre, a
A Nintendo azért mindig is híres volt arról, hogy újra és újra eladja ugyanazokat a dolgokat, de azért legalább ezeket jó minőségben tették, a gyűjtők nagy bánatára, a játékosok nagy örömére. A gyűjtők bánata alatt azt értem, hogy a
Véleményem szerint ez a játéksorozat az, ahol gyakorlatilag ennek nincs jelentősége, hiszen a színezett modern játékváltozatok nem csúnyábbak a 4 színükkel a sokszínű palettájával készülttel szemben, a classic, azaz eredeti kvarcjátékok pixelesített változata pedig amúgy is monokróm, tehát ugyanúgy néz ki mindkét kártyán játszva. Ráadásul a két kazetta közül megint csak a Classic változata nyeri meg a versenyt, ugyanis Super Gameboy kompatibilis - azaz SNES-en játszható tévén is, úgyhogy a versenyt lezártnak tekintem.
Alaphelyzetben a Parachute, Helmet, Chef, Vermin, Donkey Kong játékok classic, és modern változatai kaptak helyet, és a pontszámok után kapott csillagok segítségével új játékhoz férhetünk hozzá: a Ball, az első Nintendo kvarcjátékhoz, viszont nem csak klasszikus, hanem modern módban is. Nem mondanám, hogy ez egy óriási motiváció (de talán csak most látom így, annak idején valószínűleg örültem volna egy unlockolható tartalomnak is), de van még meglepetés: a
Nem azt állítom, hogy a sorozat legjobban sikerült darabja ez, ugyanakkor egy-két klasszikus helyet kapott rajta, köztük két kedvencem is, a Chef mindkét változata - de a speciálisan megnyerhető Ball játékmódok miatt is érdemes játszani vele.
