PC-DOS Játékok

3.

A harmadik ötös gyűjtésem esszenciája: "elfogadtam volna". Teljesen mindegy, miért, mert ha már ábrándozni lehetett, a PC-t is hozzá gondoltam, és akkor meg bármilyen játék jó lett volna!

A:\AlleyCat

Azt hiszem, itt az oldalon már említettem a szomszédunkat, Józsibát, aki home office-ban nyomta 1988 környékén before it was cool, hiszen a Tanács-ban (ma Önkormányzati Hivatal) használt IBM PC-t hazahozta, hogy otthon is tudjon vele dolgozni.

Atomháborús égbolt, ja nem

Az akkor komoly munkaállomásnak számító 286-os az első PC volt, amelyet láttam valaha, így Józsibának köszönhetem ezt - ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a Commodore 16-os játékaimhoz fel sem érhetett akár a Digger, sem pedig az Alley Cat, amelyeket lelkesen megmutatott nekünk - egyébként floppy lemezről betöltve, ami talán nagyobb élmény volt így élőben, mint maga a játék.

A játék egyébként egy sima platformer, de persze 1984-es, úgyhogy kellő tisztelettel inkább úgy mondanám, egy nagyon korai képviselője a műfajnak, amely nyilván nagyon sok korai PC tulajdonos gépén élvezett szinte kizárólagos helyet a műfajban. Főhősünk egy mókás macska, aki mindenféle veszélynek van kitéve a sikátorban, a játék célja pedig, hogy megtaláljuk a macskacsajt. Hát férfiasan beismerem, az elmúlt 38 év gamerkedésem során ez a játék csak egyszer került elő, meg most, amikor írni akartam róla: hát ma már teljesen játszhatatlan, de azért az ötletes grafikára adok egy jópontot, a speaker hangjai pedig mint mindig, csodálatosak. Az, hogy engem nem kápráztatott el annak idején sem a játék, tényleg annak volt köszönhető, hogy a C16-oson már mindent láttam - de bevallom, azért a PC-t elfogadtam volna!

C:\games\rogerrabbit

A Roger Rabbit mint jelenség, nem tudom mitől volt érdekes, hiszen egy túltolt idióta bugyutaság - ugyanakkor szerettük a félig film, félig rajzfilm sztoriját (Roger Nyúl a Pácban című film), gyanítom, a gengszteres film noir íz vitte el az egészet a hátán.

Rajzfilmszerűnek rajzfilmszerű

Ennek persze nyoma sincs itt, mert a játéknak nincs köze a filmhez, és azért középiskolás koromban jobban örültem volna egy kalandjáték­szerűségnek, mint ennek, de tény, hogy a Roger Rabbit - Hare Raising Havoc című játék is szórakoztató a maga módján - ugyanis egy kellemes grafikájú puzzle játékkal van dolgunk. A puzzle alatt azt kell érteni, hogy egy helyiségben kell megcsinálnunk sorrendben a feladatokat - rajzfilmszerű logikát használva, tehát például önmagunk lehúzása a vécén, szappanevés, vagy a tehénreptetés, ilyen teljesen logikus dolgok.

Azt mondjuk nem tudom, hogy egy ilyen játéknak mekkora lehetett a szavatossága, bár 1991-ben jelent meg, (és biztos elfogadtam volna), de azért olyan sokáig nem lehet vele szórakozni, hamar végigjátszható. Mintha csak egy interaktív rajzfilm­epizód lenne, ami jó móka persze, és már az EGA grafika megfelelő lehetőségeket biztosított az ilyesmihez, csak hát azért másodjára (na jó, harmadjára) már semmi új nincs benne. Az viszont igaz, hogy annak idején nem nagyon gondolkodott senki ilyeneken, játszott azzal, ami volt.

C:\GAMES\GOLDEN

Nem hiszem, hogy él gamer a földön, aki nem ismeri ezen klasszikust, a Golden Axe-ot, nem is célom ismertetni nagyon, inkább a PC verzióról szólnék pár szót.

Az oldalon már valahol írtam (többször) is, hogy ez a játék egyik első klubélményemet idézi - amikor már egy színes, VGA monitorral ellátott Olivetti PC-t láttam működni, ami két srác nyomult a játékkal. A monitor tükörsima képe, az éles pixelek, a csodás színtenger, és persze a hatalmas gyepálás, varázslás élménye örökre elragadta gyermeki lelkemet, valószínűleg az első VGA grafikát használó játék volt, amit láttam életemben.

Ha valaki tényleg nem ismerné a játékot, akkor talán annyit elég elmondanom róla, hogy lényegében a beat-em-up műfaj forradalmasítójáról beszélünk, tehát legendás sikerű, ráadásul nagyon tartalmas, fantasy környezetben játszódik, és emellett 3 szereplőt is választhatunk, például női harcost, ami azért elég nagy újítás volt annak idején. A játékmenetet tehát nagyban meghatározza a választott karakter, a varázslási képességek is eltérnek - és persze lehet ketten is nyomulni, ami külön nagy mulatság lehetett 1990-ben, otthon - csak hát nem gondolom, hogy ezt az akkori billentyűzetek összeakadás nélkül tudták támogatni...

A PC-s változat lényegében az arcade konverziója, de azért az animációk tekin­tetében nem 100%-os, nekem csak most tűnt fel, hogy kevesebb mozgás­fázissal dolgozik - de persze mint ahogy mindegy régi PC-s játék esetében, termé­szetesen elfogadtam volna ezt is.

c:\games\beetle

A Beetlejuice - Skeleton's in the Closet tekintetében csalok: akkoriban nem ismertem ezt a játékot, nem is hallottam róla. Az utóbbi évek guberálásai alatt akadtam rá, és mivel a hibbant fószert és barátnőjét már gyerekkoromban is bírtam, gondoltam, teszek egy próbát.

A játék vélhetően nem lehetett nagy siker annak idején, ugyanakkor én jót szórakoztam vele, mert egy agyatlan shot-em-up, de nem a klasszikus fajtából, hanem ilyen commando-szerű, amit teljesen indokolatlannak vélek a Beetlejuice világában, ugyanakkor működik a dolog!

A rajzfilmet, filmet most nem fogom bemutatni, a lényeg, hogy Beetlejuice, a hibbant házirém, és barátnője, Lídia irányítása lesz a dolgunk ebben az őrült túlvilági baromságban, bár a gótcsajunk csak követ minket és takarít utánunk, valamint könnyen a szörnyek prédájává válik, ha nem figyelünk. A játék lényege a szörnyek zöld takonygolyóval történő likvidálása, illetve egy újabb idióta fegyver felvétele után az azzal történő kiiktatás - kedvencem például a "lerepülő fej", amelyet a levegőben lehet irányítani, de a "takonyszorzó" a leghatékonyabb, mert ezzel több lövedéket tudunk kilőni. A bogarak megevéséért külön pontot kapunk, és később más szereplők is tevékenykednek a pályán, például a Cowboy szomszéd, vagy Jacques LaLean, de összességében a játék nem bonyolódik, csak több csontváz lesz a pályán, akiket csonthalommá kell lőni.

Az animáció részletességével azért ma már megfogalmazhatnék némi kritikát, de nem teszem, mert még így is jól el lehet vele bohóckodni, a többi meg nem lényeg. Ja és tessék egy password, a LEVEL 20 kódja: BJBJBJ.

c:\games\Gobliiins

A Gobliiins egy ikonikus játéka a PC-DOS korszaknak, de legalább annyira homályos is, legalábbis számomra.

Azt is onnan tudom, hogy klasszikus, hogy a magazinok olvasása közben sokszor találkoztam a játék címével, de mivel se kép, se hang nem volt róla, így csak a képzeletemben élt, egészen az élőben történő találkozásig már javában 1996-ot írtunk (akkor még nem tudtam, hogy két év múlva nekem is lesz PC-m), mikor egy osztálytársamhoz nyári munka után felugrottam két percre, és megmutatta az elég nyeszlett, és borostyán-árnyalatos Hercules monitorral futó PC-jét (amit persze igen, elfogadtam volna), és a Gobliiins című játékot elindította rajta (tehát a játék valószínűleg VGA módban futhatott, csak a monitor volt monokróm).

Na, hát monokróm monitor nincs

Emlékeim szerint még egér sem volt a géphez, így billentyűzettel kellett benne nyomulni, és ugye ez a játék egy hatalmas logikai / puzzle kalandjátéknak volt elkönyvelve - legalábbis így hivatkoztak rá, akik ismerték - de nekem az 1995-ös PC nyári emlékek után ez mind látványban, mint pedig játékélményben karcsúnak mutatkozott. Később, amikor már nekem is lett PC-m, szerintem megnéztem magamnak színesben is, de akkoriban már nem éreztem, hogy ennyi időm lenne a vele való vacakolásra (persze, hiszen akkor már a 3D-s lövöldözős játékok mentek).

Lényegét tekintve azonban kaland­játék-szerű az élmény, hiszen point-n-click stílusban kell teljesíteni a feladatokat. Három mókás kinézetű szereplő között tudunk váltani, hogy aztán elvégezzük velük a helyszín adott részén a megfelelő műveletet. A többi kalandjátéktól főleg a logikájában különbözik: elég nagy blődségek vannak benne, olyanok, amelyekre azért épeszű / józan ember nem nagyon gondol elsőre (meg másodikra se, de más játékosok elmondása szerint egyébként végigjátszható). Sok képi poénnal teletűzdelt, kedvesen meseszerű világgal rendelkező játék - még folytatásai is lettek később (és grafikai felújítása, természetesen), de szerintem aki ismeri, annak nem kell bemutatni, aki meg nem ismeri, az nem véletlenül nem találkozott vele - ez tényleg rétegjáték, és még így is klasszikus lett. Nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik valami esszenciálisan 90-es évek eleji DOS játékot néznének meg maguknak - persze leírás nélkül játsszanak, úgy az igazi - nem fognak csalódni.