Commodore 64 játékok
A rendhagyó válogatás
Mint ahogy írtam a sorozat elején, a géptulajdonosi korszakhoz elengedhetetlenül hozzátartozott néhány játék meglétének hiánya. Hogy ne csak gallamiklósosan fogalmazzak, annak ellenére, hogy sikerült sok játékot beszerezni, minden nem volt meg, legalábbis nem minden olyan, ami utólag valami igazán nagy klasszikussá nőtte ki magát. Némelyiket hallomásból ismertem, némelyiket magazinok oldalairól - a lényeg, hogy elkerültek engem, és ezáltal nem voltak részei az én C64-es történetemnek. Bármilyen hülye ötletnek is tűnik, ezekből következik most egy válogatás!
Creatures
Nem tudom, jól emlékszem-e, de erről a játékról már nagyon korán hallottam egy osztálytárstól, akinek az unokatesójának megvolt, persze floppyn - akkor nekem még csak magnóm volt. Mire lett volna floppym, már rég nem volt az osztálytársam a srác, de eléggé rejtély, hogy miért nem találkoztam ezzel az amúgy nagyon igényes grafikájú legendával.
Utólag igyekeztem bepótolni, bár őszintén megvallom, nem fogott meg igazán, pedig szeretem az ugrálós, mászkálós játékokat. A játék tulajdonképpen sokkal igényesebb, mint bármilyen ilyen platformer a géptípusra, mondhatjuk, hogy a C64-et egy bizonyos irányban teljesen kimaxolja. A játék egyébként 1990-ben jelent meg, a C64 első virágzásának csúcspontján, nagy teljesítmény volt az alkotópárostól, szinte mindent belepakoltak, ami egy egyszerű platformjátékban kötelző, ellenségekből, főellenségekből sincs hiány, vannak átvezető animációk, és persze szadista kivégzések is aranyos kis lények előadásában. Netszerte olvastam, sokaknak volt ez a kedvenc játéka, de nekem mindig a
Flimbo's Quest
A flimbó címet nem is tudom, hányszor hallottam a kezdetek óta, egyszer azonban majdnem sikerült a közelébe kerülni, mégpedig egy osztálytársam unokatesójával beszéltem (persze nem azzal, akit a
Én persze próbáltam kölcsönkérni valamilyen úton-módon, de ő azt mondta, hogy biztos nem adja oda, mert azt ki kell akasztani a gépből. Ez utóbbi mondat nem tudom, mit akart jelenteni, tény, hogy megmaradt bennem így, mint lekoptató-duma, valószínűleg a szőrös-szívű srác nem akart közbenjárni az érdekemben, hogy kölcsönbe kaphassam a játékot (de miért is tette volna) és ez közrejátszott abban, hogy ne is keressem ezt az amúgy kedves kis platform játékot. Ami persze egy másik válogatás cartridge-on helyezkedett el, és azon, amelyiket nem én kaptam a géphez. Mint utóbb kinyomoztam, ez a kártya lehetett az:
Egy a lényeg, hogy ez nem volt meg, a kezdődő internet korszakban azonban kiváncsiságból felkutattam, nem nem volt nehéz dolgom megtalálni: hasonlóan a
Cloud Kingdoms
Erről a játékról úgy illik, hogy egy általam sokat látott képet tegyek be. Ez úgy nagyjából semmit nem árul el magából a játékból, de ugye a fekete-fehér, fényképezőgéppel készült korabeli screenshotok egyik sajátossága volt, hogy a grafikát nem tudták 100%-ig visszaadni, ez pedig a játékról alkotott összkép torzulásához vezetett, így inkább egy kellemes emlékként maradt meg, mintsem fontos információkat tartalmazó fotóként. Tessék:
Ez a fotó a második, 1990/2-es 576 KByte magazinban volt, a teljes oldalas leírást akarta illusztrálni, de a színes oldalak az Amiga játékokhoz kellettek, ugye... A történet egy felhővilágban játszódik, ahol egy jó nagy multicolor sprite-tal kell kalandoznunk. Ez a pattogó golyószerű főhős különböző arcokat vág, lehetnek tulajdonságai, felvehető extrák, és hogy a játékélmény teljes legyen, még korabeli fizix tulajdonságokkal is megspékelték, pl. csúszóssággal, árnyékkal..
Az előzőekben már bemutatott játékokhoz képest viszont ezzel kapcsolatban nincs olyan érzésem, hogy lemaradtam róla, mert ugye volt róla egy képem, de a játékkal nem találkoztam, így a besztof kimaradt listán van a helye. (Egyszer talán nekiugrok és végigjátszom.)
Hammerfist
Senki nem fogja kitalálni, ez is az 576 KByte-ból, sőt tulajdonképpen ugyanabból az 576 KByte-ból mászott bele az agyamba. Szájbertechnó, szörny, robothad, lábam alatt láva rothad, minden, ami kellhet egy 11 éves srácnak, akinek van C64-ese. Hát nem lett meg.
Maga a játék kissé darabos, de szép animációjú, püfölős, főhősös-egymásba átalakulós, villogós, sok ellenfeles darálás, de végülis nem egy nagy durranás - ugyanakkor a korszak éhes szoftvercégeinek kereskedelmi céljait valószínűleg simán valóra váltotta. Én nem bánom hogy kimaradt, amúgy a kazettás töltőképernyője bazi jó, itt van:
Vendetta
Nem is folytatom, igen, 576 KByte, de csak egy kis reklámkép, ugyanabból a számból.
Ez is elkerült engem, pedig hát volt ideje rámtalálni. Aztán rájöttem, hogy ez a
Fiendish Freddy's
Big Top O' Fun
Az egész cartridge kimaradt, mint ahogy már említettem a
Egy jó grafikájú, ügyességi játéknak tűnt, valójában nem több akármelyik joyrángatós sportjátéknál, amelyeket szeretve gyűlöltek a szüleim, mert hát sport, viszont hát a joystickot kinyírja. Egyébként nem lehetett volna rossz móka, de elkerült, úgyhogy emlékeimben a mutatópálcás konferanszié így maradt meg.
Defenders of the Earth
Aki már nem bírja röhögés (avagy sírás) nélkül, annak felfedem a titkot: életem első 576 KByte-ja volt az, amelyik bár megmutatta, melyek az aktuális trendek a játékok világában, mégis el volt átkozva, mert abból a számból szinte egy játék sem került kipróbálható közelségbe géptulajdonlási időszakom alatt. Ez a játék azonban nem hiányzott, bár a kép alapján kíváncsi lettem volna, milyen - mint utóbb kiderült, nem rossz, de nem is igazán jó. Persze nem vásárolnék rá toxikus anyagot vennék rá mérget, hogy akkor, mondjuk az éppen nálam lógó osztálytársakkal ne lett volna óriási móka.. De csak lehetett volna, úgyhogy álljon itt csak egy kép, és toljuk is vissza az emlékraktárba.
hypaball
...és akkor az utolsó, amely ugyanabból az ujságból való: egy fura űrbéli sportjáték, amely német nyelven terjedt el, ráadásul 1986-os, azaz a magazin cikkírói is vissza- visszanyúltak régebbi játékokhoz annak érdekében, hogy én ne találkozzak ezekkel - félretéve a viccet, lehet, hogyha megérkezik hozzánk, többjátékos módban sokat toltuk volna, de végül nem így lett. Az emlékek miatt egy kép, nem is a játékmenetről, csak a menüről, mert az emberkék arcképe nagyon ötletesen volt megrajzolva, és ez fekete-fehérben is jól mutatott.
Lemmings
A
És akkor itt jön a meglepetés, mert végülis sikerült megszerezni, meg nem is. Azt hiszem, már írtam valamelyik sorozatban (Kompjuter otthon), hogy egy középiskolai osztálytársunknak megvolt a játék, és el is hozta nekünk! A terv a következő volt: S. elkéri a játékot Cs.-től, és hazaviszi. S. otthon nyibblekopi bekapcs, másol, lemezcsere, másol, másol, és aztán visszahozza Cs.-nek, másnap én kérdezgetem S.-től, hogy na, sikerült? Nem sikerült.
S. szídta Cs.-t, hogy hogy lehet ilyen trehány, a lemezek tele voltak bad sectorokkal, így a játék másolhatatlan volt, hogy a kellemetlen szagú Mindenható lépjen szexuális interakcióba vele. (Valószínű, hogy egy ügyes másolásvédelmi trükkel találkoztunk..!) Így hát mivel nem voltam ott, még csak nem is láthattam, hogy néz ki a játék - az élmény váratott magára évekig. A várakozási helyzetet tetézte, hogy egy Commodore Újság-ban volt róla cikk, ami nekem megvolt, és olvashattam róla.
A játék persze megvolt unokatesómnak, Z.-nek PC-n, ki is próbálhattam, nagyon nagy móka volt felrobbantani a sok lemminget (tudom, hogy te is), de a kihívás logikai oldala is megfogott, lelkesen toltam végig a pályákat, amikor vendégségben voltunk náluk. Később, az emulátoros korszakban sikerült letölteni C64-re, és kiderült, tényleg jó lett volna, de mellé az is kiderült, hogy azért egér hiányában igen nagy szívás gyorsan reagálni a real-time eseményekre... Na jó, de ettől még sz✶rrá nyúztuk volna!
Grand Monster Slam
Évtizedeket ugrunk vissza az időben, amikor még C16 tulajdonos voltam, és nagyon kevés újság képéből kellett kedvenc témámban jóllaknom látványilag (nem, nem a Fürge Ujjak-ról van szó). Már írtam erről a játékról (Játékmagazinok 1), ha úgy vesszük, az egyik első C64-es screenshot, amit életemben láttam. A fekete-fehér palettára bontott újságkép valami óriási játékot sejtetett, akkoriban elképzelni sem tudtam, hogy micsoda hatalmas szórakozást jelenthet egy ekkora volumenű játék, ami a Nagy és Elérhetetlen C64-esen fut...
A koncepció az volt, hogy ez egy szörnytorna, amelyben különböző versenyszámok során mérhetjük össze képességeinket, leginkább a gépi ellenféllel. Nos, úgy, ahogy volt, elkerült, az 1989-es megjelenése óta egyszer sem láttam élőben működni, se kölcsönben nem volt nálam, és még a leharcolt számteches hobbibolt hatalmas lemezturkáló dobozaiban sem akadtam rá. Azt hiszem, a besztof versenyt ez a játék nyerte meg, ez a játék került el a legrégebb óta, és ezzel a C64 történetem szerves részét képezi...
Volt tehát egy ilyen korszak is, amikor még nem lehetett azonnal mindenhez hozzájutni az interneten, és az évekkel teli, hosszú várakozások, a játékról való közös fantáziálgatások az egekig húzták a követelményeket egy játék irányában - ugyanakkor misztikus ízt is adtak a hétköznapoknak, hogy van valami megismerhetetlen, amivel lehet, hogy egyszer, hátha összefutunk, és akkor nagyon meglepődünk majd.. És hát a
