Commodore 64 játékok
A lehetetlen küldetés
Szinte képtelenül nagy feladat, de mégis, a kihívás miatt úgy gondoltam, érdemes elkészíteni a saját C64-es játékgyűjteményemet is, hasonlóan a Commodore 16-os játéklistáimhoz. Az egész művelethez való indíttatást egyébként Krissz barátom adta ötletes, C64 játéktörténelemhez méltó, online formájú saját listájával.
Ehhez a nagy volumenű munkához segítségül kellett hívnom különböző játék-adatbázisokat (szám szerint hármat is), mert fejből talán 20-30 játék felsorolása ment volna, és a lista lezárásáig úgy gondoltam, talán ez a mennyiség tartalmazza majd azt a mennyiséget, ami tényleg emlékezetes volt - de nem: voltak játékok, melyek kiválóak, mégis elfelejtettem őket... Válogatásom fő szempontja nem is az emlékezetesség volt: nem csak azok a játékok szerepelnek benne, amelyek kedvenceim voltak, hanem azok is, amelyek C64 tulajdonlásom időszakához elválaszthatatlanul hozzátartoztak - ám nem tartalmazza az ujságokból begépelt játékokat sem. Nem beszélve a Reversi, Othello változatokról - és ráadásul olyan játékokat is beválogattam, amelyek nem jutottak el hozzám, pusztán hallomásból ismertem őket, esetleg évekig vártam rájuk, mire megszereztem őket. Ezek nélkül ez a lista nem lenne teljes és hiteles - és természetesen említést sem teszek a napjainkban megjelent játékokról, hiszen azok már az újkori történelem részét képezik, azokról talán új cikkben, egyszer.
Úgy illendő, hogy azokkal a játékokkal foglalkozzak elsősorban, amelyek a gép megvásárlása után rögtön, vagy nem sokkal már rendelkezésemre álltak, illetve már idejekorán találkoztam velük.
Samurai Warrior
The Battles of Usagi Yojimbo
A klubos cikkben írtam már erről a játékról, a jelentőségéről, de magáról a játékmenetről még nem, pedig alighanem ez a legfontosabb dolog, amit el lehet mondani annak, aki nem ismerné a játékot. A játék főhőse Miyamoto Usagi, a szamuráj nyúl, aki nem mellesleg ronin, azaz "gazdátlan" lovag, akit egy Stan Sakai nevű úriembernek és képregényének köszönhetünk (a yojimbo testőrt jelent). A játékban nincs előtörténet, így kezdődik, közben keverdünk bele, bár azért valljuk be, nem ez a játék legfőbb erőssége. A lényeg, hogy egy hölgyet elrabolnak, mi pedig követjük a banditákat. Útunk során nindzsák, szamurájok, sárkányok támadnak ránk, közben pedig ösvények ágaznak el, amelyeknek köszönhetően több útvonalas végigjátszási variáció is lehetséges.
A játék legfőbb erőssége azonban - meglepő módon - nem a szenzációs grafika vagy a változatos játékmenet, hanem hogy megnyerni csakis szamuráji fegyelemmel lehetséges. A játék úgy van megszerkesztve, hogy nem tűri az arcoskodást, én például több keménykedő, velem korabeli srácot láttam annak idején, hogy nagyszájúan megtámad békés embereket, aztán végül ő hagyja ott a fogát. A játék megnyerése leginkább a játék alatt mutatott viselkedéstől függ. Nem csak ügyességről van szó, hanem magatartásról, zseniális ötlet volt a készítők részéről, hogy pontszámok helyett KARMA pontokat vezettek be ennek mérésére, ezzel megakadályozva, hogy a játékos esetleg a más játékokban már bevált taktikájával, puszta keménységgel és szívóssággal érjen el magas pontszámokat. Ezt itt nem lehet. Bár tény, hogy az elvet leegyszerűsítették, hiszen a jópontért kapunk karmapontot, a rossz cselekedetekért pedig levonja, de így legalább mindenki számára érthető lesz a pontozási rendszer. A játék végét nem csak az jelenti, ha eltesznek minket láb alól, hanem akkor is, ha a KARMA pont nullára csökken, hiszen ilyenkor a szamuráj számára a legfontosabb dolog, a becsület veszik el, és így nem érdemes folytatnia életét - ekkor a nyúl automatikusan szakrális öngyilkosságot követ el, egy igen látványos szeppukut, ami szintén egyedi a számítógépes játékok világában. Nem elég, hogy az állandó veszély, a harckészültség folytonos nyomás alatt tartja a szamurájt, még erkölcsileg is kikezdi a világ: a pénz felvétele rossz karma, a szerencsejáték rossz karma, de az ételhez pénzre van szükség.. Persze a fáradozások hatással vannak a "következő életre" is, meghalás esetén a következő virtuális nyúl-inkarnációt már nem a játék legelejéről kezdjük, hanem a KARMA pontnak megfelelő pályától.
A játék hangulata fenomenális, élőlények sokasága, gyönyörű tájak mind a négy évszakkal, hidak, folyók, lezúgó jégcsapok, tűz, hegyi szakadékok, sárkányok, zen-buddhista aforizmákat (és figyelmeztetéseket!) odamondó vándorszerzetesek, erdőn átvágó békés csapatok, vámszedők, paraszti álruhás nindzsák, dobócsillaggal, út szélén meditáló szerzetesek mind lebilincselő, keleties hatást keltenek. Szerintem mind grafikailag, zeneileg, hangulatilag, játékmenetben a gépre megjelent játékok közötti TOP 5-ben a helye, igényességével magasan veri az összes C64-es 2D-s szeletelős játékot. Technikailag maximálisan kihasználja a gép adottságait, sprite-okból 8-nál több is előfordul a képernyőn (néha apró villogásokkal, de ez egyáltalán nem zavaró), a pályák gyönyörűek, hosszúak, komolyan nem is értem, hogy férhetett mindez el kazettán, mert ugye semmi utántöltés...
Kiváló ötlet, hogy van PRACTICE menüpont is: itt szalmabálákat lehet kaszabolni, érdemes a mozgásokat jól begyakorolni, ez az, amit egyébként még be lehet, az erényeket csak a játék során, az életben lehet megtanulni... A végére egy tipp: a fogadóban jóval többet is lehet enni, mint amennyit az energiacsík mutat, így némi plussz energia szerezhető. Mit lehetne még mondani? PASS HONOURED SAMURAI!
The Way of the Exploding Fist
Amikor még C16-osom volt, szemben lakó unokatestvéremék vettek egy C64-est. Az ő esetükben ez leginkább egy új státusszimbólum meglétét jelentette, a gyerek játsszon vele, ha akar - aztán majd eladjuk, ha megunta, nem mondhatnám, hogy szívvel-lélekkel Commodore rajongók lettek volna, mint mi otthon. Persze ez nem számít, akkor a lényeg az volt, hogy lehetőségem van megnézni pár C64 játékot, amikor átmegyek hozzájuk. Ez sűrűn persze nem történt meg, egy esetre viszont kifejezetten emlékszem, amikor délutános műszakra esett az iskola, és a napközibe kellett menni délelőttre. A napköziből való késés talán nem volt annyira szankcionálva (nem is emlékszem hogy volt-e probléma ebből), talán ezért engedhettem meg magamnak, hogy reggel először hozzájuk menjek fel, ahol unokatesóm, Sz. éppen ezzel a játékkal szórakozott.
A játék persze magával ragadó volt, hiszen egy gyönyörű hátterek előtt zajló karatemeccs nem lehet más, főleg ha akkoriban minden kissrác nindzsa akart lenni, a karatés filmek pedig a szórakozás csúcsát jelentették. A zene és a hangulat, a játszhatóság tulajdonképpen megteremtette a stílust a Street Fighter és társai számára, de valamiért nem lett kedvencem, mert amikor már C64-en sikerült megszerezni, nem izgatott annyira - vagy lehet, hogy a nindzsás korszak ért véget, ennek ellenére egy műfajteremtő és kétjátékos módban igazán élvezhető verekedős játék, amely a géptípus egyik legjobbja az International Karate mellett.
Emlyn Hughes International Soccer
Az egyik első C64-es játék, amit láttam élőben, az első C64-es játékaim egyike is, valamint ha a géphez adott Super Games cartridge eredeti játékszoftvernek számít, akkor az egyik első eredeti C64-es játékom is egyben. Az első saját-C64-es játékélményeit okozta, amiért külön hálás vagyok, de őszintén bevallom, a későbbiekben már alig küldtük be a gépre a kártyát - hiszen voltak már sokkal jobb focik is a géptípusra, amit két joystickkal játszottunk. Félreértés ne essék, a játék a gép kezdeti időszakában rendelkezésre állt tudást kiválóan alkalmazta, a hangulata remek, ugyanakkor nagyon durva hibái is vannak, legalábbis az eredeti cartridge verziónak. Van viszont belőle egy feltunningolt verzió, ahol már lehet csapatokat szerkeszteni, hiszen ezt a játékot is sokan szeretik világszerte, érthető, hogy lelkes rajongók már ezt is újrahegesztették. Ettől függetlenül egy ma is jó játék, most hogy felfedeztem az újraszerkesztett verziót, lehet hogy hamarosan futtatom majd androidos emulátorban...
Silicon Syborgs
Na ez az a játék, amely a Super Games cartridge-on terpeszkedett egy gusztusos 8-bit menüben a két másik (foci és sakk) mellett, de körülbelül annyit tudok róla azóta is, amennyi akkor kiderült, azaz nagyjából semmit. Valami logikai játéknak tűnt, de nem néztünk utána, pedig a cartridge-hez adtak egy füzetkét is, amiben angolul bennevoltak a szabályok. Valamiféle csuklyás emberkék a világűrben átszinteznek téglákat azzal, hogy ráállnak, majd egymást kezdik gömbökkel lőni... Tény, hogy voltak C64-re komolyan elborult játékok, de ezen játék menetének kiderítésébe beletört az akkori (már azért pár éve edzett) gamer-bicskám, úgyhogy tovább nem is foglalkoztam vele. Ennek ellenére ide kell sorolnom, hiszen a C64 korszakom egyik korai játékáról van szó.
Master Of Lamps
A kezdeti, nagyszobás, tévéfoglalós korszak egyik kedvenc játéka volt nálunk. Egy repülőszőnyegen ülő varázslótanonccal kell átrepülni rombuszok között, aztán pedig a pálya végén leutánozni egy dallamsort a lámpaszerű tárgyak segítségével. Hogy pontosan miért ez a címe, arra sosem jöttem rá, és ha a játék nem is a legnagyobb durranás, a zenéje hangulatos és változatos.
Highnoon
Az egyik első kazettánk TOP 10-es C64 játéka (tényleg csinálok egy toplistát már), egyike azoknak a játékoknak, aminél hangosan röhögött a család minden tagja. Egyrészt tele van humorral, másrészt jó nehéz, és akciódús - grafikailag pedig pont megfelelő, mondhatni, a programozók kivágták a rezet a pixeles megoldásokkal. A játék lényege, hogy seriffünkkel megtisztítsuk a bűnözőktől a város utcáit, és ebben a tisztításban egy lelkes temetkezési vállalkozó is segítségünkre siet, aki a piszkos munkát végzi... Többet nem érdemes elmondani erről a remek játékról, aki C64-en szeretne egy jót és gyorsat játszani, nyugodtan ajánlom - minden tekintetben reprezentálja a géptípus sokoldalúságának ezen egyszerű oldalát, a gyors játékélményt. Ezzel a címmel egyébként az 1950-es években megjelent egy westernfilm is, bár a játéknak semmi köze hozzá, csak címében és stílusában.
Ceasar The Cat
Már említettem talán, de kevés olyan játék volt, amely a család minden tagjának tetszett, a Ceasar The Cat pedig ilyen volt. Nagyon egyszerű, vérbeli, de vértelen akció, hiszen egy macskát irányítva kell a spájzból kihajítanunk az ételből jogtalanul majszolgató egereket. Belekötni nem lehet ebbe a korhatár nélküli, kiváló játékba, amely ráadásul magyar fejlesztés, a zenékből is kitalálhattuk volna akkoriban, hiszen végig magyar népdalok SID-re átformált verziói szólnak akció közben. Harminc év után a játék még mindig bebizonyítja időtálló képességét, ugyanis kislányomnak is tetszett.
California Games
Ez az ismertető némi magyarázatra szorulhat, ugyanis a California Games egy floppys játék, amelyet később szereztem meg, de a kezdetektől megvolt egy önálló event, mégpedig a California BMX, ahol egy BMX kerékpárral kellett végigmenni egy pályán és közben látványos mozdulatokat tenni. Az Usagi mellett a fekete samsung kazettámon (ami a második kazetta volt a sorrendben) ez is az elején helyezkedett el valahol. Ezt a verziót természetesen ügyes srácok hekkelték ki a játékból, hogy kazettásoknak is játszható legyen, amúgy meg lényegében az egyetlen olyan részlete a teljes játéknak, amely jól sikerült, úgyhogy ezzel még szívességet is tettek. Sokat játszottunk vele, igazi joystick-körbeadós volt, jó nagyokat lehetett zupálni benne, amikor pedig kölcsön C64-én Z. unokatesóm eljutott a pálya végére (sok sok ponttal, előreszaltókkal billírozva), tátva maradt a szám... A valóságban a legnagyobb mutatványom az volt, hogy a csepel bringával felhajtok a lakótömb melletti dombra, itt azonban simán nyomtam az előre-, hátraszaltókat, forgásokat, felugrásokat - azt hiszem, a "BMX banditák" című film (akkor még csak pár éves) őrületének egyik elszenvedőjeként sikerült elégtételt vennem ezzel a játékkal a csúnya, nekem engedelmeskedni nem akarok fizikai valóságon. Amikor a családi séták alkalmával ismerősökkel találkoztunk, megkérdezték, hogy sportolok-e valamit, anyám rávágta a vicces, ám gúnyos mondatát: "persze, sportszerűen számítógépezik". Ugye 30 évvel később ez a mondat már egyáltalán nem vicces, mikor állami támogatást is kapnak emberek és e-sportolónak nevezik magukat, ráadásul a nemzetközi olimpiai bizottság már komolyan gondolkodik bizonyos e-sportágak olimpiai bevezetésén...
Impossible Mission
Azt hiszem, vödörrel a fejemen kellett volna élnem a pincében, hogy ne vegyem észre ezt a játékot, amely a C64 történelmének TOP 10-es elitjébe tartozik 1984-es megjelenése óta, és még azt is megkockáztatom, hogy a C64-ről vajmi keveset tudók között is az az egyetlen közös információ, hogy ez a játék létezik rá.
Egy akkori haver első mondata az volt erről a játékról, mikor kiderült, hogy megvan neki: "az tök jó, abban lehet lopni!". Imádtuk, szintén a már híres fekete samsung kazettánkon volt rajta. Aki nem ismerné a játékot (valószínű, hogy sose játszott számítógépes játékokkal), annak illik elmondani, hogy egy futurisztikus környezetben játszódó James Bond-szerű főhősös történet (neve: Izidor), ahol egy puzzle darabjait kell megszerezni és kirakni, hogy megállítsuk az őrült tudós őrült tervét. A kirakó darabjait egy sereg robot őrzi, csupa lakberendezési tárgyba rejtve, különböző típusú termekben, amelyek ismétlődnek, a térkép azonban játékonként változik. Hogy mennyire lehetetlen a küldetés, azt nem tudom, mert mi időpocsékolásnak éreztük a liftben / folyosón való kirakós tötymörgést, sokkal jobb mókának ígérkezett a szobák kiszörcsingölése (igen, így), ebben a megvilágításban mindjárt érthető, hogy a leghasznosabb megszerezhető cucc számunkra a robotaltató volt (merthogy a robotok alszanak, ugye...). Az agresszívan viselkedő, vagy a tompán maga elé bambuló, esetleg trükkösen hátra-hátranéző robot mellett igazán félelmetes volt a fekete lapos gömb (jó ég tudja, hogy térgeometriailag hogy hívják, de amúgy is csak egy nyújtott sprite). Azt mondjuk utólag nem értem, hogy a fekete gömb miért rázott meg ugyanúgy, mint az áramcsóvával hadonászó robot, és miért tűnt el, mikor egy robothoz hozzáért - akkor viszont fenyegető közeledésében hatalmas izgalom volt átkutatni a könyvespolcot, aztán meg kimenekülni a lifthez. Ha már utólag lehet gondolkodni ilyesmin, viszonylag kevés akciójátékban fordult elő, hogy semmilyen fegyver nem áll rendelkezésünkre (hirtelen egy ilyent sem tudok mondani), és mégis izgalmas, akciódús élményben van részünk, az esélytelenség érzése nélkül.
A játék grafikailag is kiemelkedő, a szaltókat ugró, elegáns ruhájú férfi animációja (az Epyx fejlesztőgárdájának névjegye, lásd Summer- és Winter Games játékok), a robotok 360 fokos forgásának érzékeltetése igen részletes, 8-bitesen ötletes, a hangeffektek pedig kiválóan illenek a játékhoz, a digitalizált mondatok már csak hab-a-tortán kategória. Két C64 hangeffekt különdíjat is kiosztanék, az elsőt a mélybe zuhanáskor történő digi-üvöltésért, a másodikat a lift mozgatásakor hallható fuldokló macskanyúzás - hangeffektért, minden más csak ezután jöhet.
Amikor PSP-m is volt, természetesen kipróbáltam a high quality remake remastered enhanced extended modernized 2049 alpha verziót is, amelynek óriási (és mellesleg egyetlen) erénye volt, hogy tartalmazta a régi verziót is, egyébként semmi új nem volt benne, mert ehhez aztán nagyon nem lehet semmit hozzátenni. Valószínű, ha Krissz nem hegeszti át böngészőben játszható verzióba, akkor is néha előkerül nálam erős nosztalgiafaktora miatt, de mivel megtette, az emulátor bütykölésének megkerülésével azonnal játszható, az eredeti változhathoz hű és méltó konverzió áll mindenki rendelkezésére, aki vissza akarja idézni, vagy csak meg akarja ismerni ennek a kiváló játéknak hangulatát. A végére két örök mondat (a mi emlékezetünkben): Anoder Izidor, sztéj váj, sztéj foreva! És még a Disztrájir hírjú membervalk.
Raid Over Moscow
A kezdeti évek egyik kedvenc akciójátéka volt nálunk. Valószínűleg a rendszerváltás hangulata is motivált minket a címben szereplő küldetés teljesítésére, de a témájától függetlenül is egy jól kitalált program, szépen animált sprite-okkal. Eleinte felszállni se tudtunk (mint ahogy olvastam, világszerte mások se nagyon), de aztán mikor sikerült, óriási lendülettel vetettük bele magunkat a küldetésbe! Irtó nehéz földfelszíni pályák, pixelháborúk több nézetből, az egész játékmenet hasonlít az általunk kicsit később megismert Beach Head-re, ami szintén nagy kedvencünk volt. Az idő előrehaladtával persze már nem volt akkora sláger, főleg, hogy lövöldözős témában bőséggel akadt C64-re is választék (floppyra is), viszont így is méltán foglal helyet az első tíz kiválasztott játék ismertetőjében.
