Commodore 16Toplista

Elérkezett az ítélet napja, azaz amikor kíméletlen értékelés alá vetem egykori Commodore 16 játékaimat. Ez a feladat mindig hálátlan, hiszen hatalmas mennyiségű, különböző kategóriájú játékból választott példányokat kell megharcoltatni egymással elmém küzdőketrecében, és ez egy kis túlzással olyan, mintha egy doboz legót kéne összeengedni egy doboz társasjátékkal - a számítógépes játék, mint kategória, a legszélesebb skálát öleli át a játékok terebélyes világán belül, tehát ez a kiírás eleve esélytelen küzdelmek sorozatát jelentette. Azok a játékok ráadásul nem kerülthettek be, amelyek bár jók, de nekem nem voltak meg, és azok sem, amelyek manapság jelennek meg (mert most is fejlesztenek ám!), szóval sok minden szólt az ellen, hogy ez a lista jól elkészüljön. De hogy ne legyek annyira kegyetlen, 16-osra "bővítettem" a listát, lelkiismeretemet megnyugtatva - következzen hát a (fent említett kitételeknek megfelelő) Commodore 16-os játékok toplistája.

A toplista sereghajtója azért került fel, mert valószínűsíthetően az első számítógépes játék volt, amit életemben láttam (a többit lásd ott).

Ugyanakkor szinte játszhatatlan, de meg kell hagyni, az ágyu felmelegedése remek ötlet, és az ellenfelek is változatosak. Örökélet hiába, úgyis játszhatatlan.

Ha valaki gépelt már be valaha egy játékot papírról Commodore gépbe, és aztán játszott vele, meg fogja érteni a "ha jót akarsz enni, főzz magadnak" mondás valódi mélységét.

A Gyémántbányász-ban emberünkkel bányászni kell és liftezni, van benne commodore tégla - tehát minden olyan tényezőt felvonultat, amitől egy játék csakis jó lehet. Aki szeretné az élményt 100%-osan átélni, az barátaival gépelje be a játékot a leírásban már ismertetett könyvből, a szórakozás garantált a hétvégére. Jószerencsét!

A játékismertetők alatt ígértem, hogy ha lesz toplista, mindenképpen helyet kap majd rajta ez a nagyszerűen egyszerű, mégis kiváló 8-bites játék.

Amit ott leírtam, itt is tartom, ha eltekintünk attól, hogy egyáltalán nem használja ki a gép lehetőségeit, nagyon szórakoztató tud lenni, a grafika remek PETSCII, vannak extra játékmódok, esti hangulat békaként - mi ez, ha nem virtuális valóság?

A kis robot kalandja a barlangrendszerben semmi újat nem tartalmaz, de mégis akciódús és változatos.

A karakteres képernyő adta lehetőségeket remekül használja ki, nagy területen bolyonghatunk, mindezt ügyes monokróm pixel-art grafikával kivitelezve, és a retró sci-fi hangulat is megvan.

Egy igazi 8-bit horror kalandjáték. Jó, aláírom, ma már egyáltalán nem rémisztő, de amikor az ember 8-9 éves, akkor nagyon félelmetes egy sötét helyekre merészkedő kalandor bőrébe bújni.

Fostunk is rendesen, végigjátszani nem tudtuk, örökre befejezetlen kaland maradt a keservesen idegborzoló zenéjével, illetve majdnem örökre, mert mint már az ismertetőben is említettem, valaki átportolta C64-re...

A kocsmai félkarú rabló egyik korai számítógépes változata. Ennek a játéknak köszönhetően sosem érdekelt a valódi, kocsmai verzió, és ezért tőlem egyetlen petákot sem tudott elszedni a vendéglátóipar...

Izgalmas, hangulatos, bár vannak nála komolyabbak is - mégis hálás vagyok a készítőknek, annak idején vicces volt, hogy ezzel otthon lehet játszani, persze csak az izgalom kedvéért, nem a pénzért. A hangeffektek ma is visszarántanak időben a nagyszoba halljába, ahol a számítógép állt.

Tizedik helyen egy olyan játék áll, amely játékszerkezetével még ma is sikeresen visszaköszön az érintőképernyős mobiltelefonos játékokban.

itt mindössze ugrani és gyorsítani / lassítani lehet, nehéz is, igazi majd én megmutatom játék a javából. Zenéje egy időutazás számomra, hangeffektjei borzasztóak, de nekem tetszettek, így nem hagyhattam le a legjobb 16-ból.

Bár "csak" egy sima repkedős akciójáték, a géptípus legjobb repülési fizikájával rendelkezik, ráadásul szépen animált mozgással.

Nem mondom, hogy ma már bárkit berántana ez a játék, hiszen nem túl izgalmas dolog kerülgetni a barlang éles szikláit emberek és ásványi anyagok gyűjtögetése céljából - bár azért a géptípus játékai között állja a sarat, de a gép valódi képességeit kimondottal jól demonstrálja, szívem szerint tananyagként mutogatnám.

A Commodore 16 egyik legjobb és legkomolyabban vehető lövöldözős játéka.

Fizikája kifinomult, változatos játékmenettel, elfogadható grafikával, sima scrollal: ennél többet nem is tud a gép, de nem is kell, ez el van találva, itt a helye.

Az első 3D-s játék, amelyet láttam életemben.

Játszani nehéz volt vele, de nem játszhatatlanul, csak a labda pattogása sikerült páratlanul élethűre (már amennyire az űrben pattog egy labda, ugye) és mindezt ráadásul úgy, hogy a C16 képességei ezt nagyon nem indokolják.

Az ikonikus játék, amelynek első pályáját meglátva szintén időutazásban lesz részem: nyári szünetek kedvelt megmérettetése, a legsűrűbben beírt POKE kód, ebéd közbeni meetingek arról, hogy az omló talajról mikor kell elugrani, drukkoló lányunokatestvérek a háttérben.

Baromi nehéz, joytörő, örökélettel is megizzasztott minket. Vannak nála jobbak is, de óriási sláger volt, ezért kerülhetett fel.

Bár a listában szereplő játékok mindegyike ikonikus, ez a játék főleg azzal tudott ilyen előkelő helyet nyerni, hogy mindjárt három játékot is magába foglal.

Nyilván ezért játszottuk vele sokáig, ha az egyik sávban sikertelenek voltunk, átléptünk egy másika, tiszta lappal kezdeni. Iskola felé vezető úton is beszédtéma volt Gázbácsi, a szellemeket ki lehet-e lőni, kár hogy nekiütköztem a színes téglának, de láttad, hogy a csöveken túl be volt fagyva minden? Óriási a hangulata, annyira, hogy még ma is szívesen lemegyek Gázbácsi-val meglátogatni a föld alatti hideg világot...

Előkelő helyre került egy igazi ős-roguelike, amelynek pörgős akciója heves izgalmakat képes kiváltani, egyszerűségében nagyszerűen.

Kincsek kísértése, hercegnő megmentése, félelmetes boszorkány, óriási barlangok, útvesztők, szörnyűséges és idióta rémségek, minden ami kell egy igazi akciójátékhoz - minden primitívsége és bénasága ellenére kihagyhatatlan klasszikus.

Egy hangulatos, nehéz, látványos akció, főhősünk pedig nem más, mint egy... hangya! Mintha a '80-as években még tudták volna, hogy a jó szórakozáshoz elég, ha csak átlagos, szinte észrevehetetlen, de mégis velünk élő lények bőrébe bújtatják a játékost, persze egy remek akciójátékban. Annyira nehéz volt, hogy nem tudtuk elsős, másodikos kisiskolás korunkban végigjátszani.

Aztán elvégeztem az általános iskolát, aztán a középiskolát, aztán ráéltem még 11 évet erre, és úgy döntöttem, még egyszer nekimegyek a feladatnak: napokig tartó küzdelem után sikerült a hangyasorsot beteljesíteni. A dobogón tehát a géptípus (szerintem) harmadik legjobb játéka, amely a C16-os egyetlen erényét, a bőséges színpalettát remekül felhasználva a C64-es verziót is megveri!

Kamon bébi dú te lakomóson, ahogy a sláger sorai üzenik, és ezzel a játékkal akkor találkoztam, amikor ez az üzenet minden nap hallatszott a tévéből. Hálásnak kell lennem, hogy mozdonyvezető lehettem úgy, hogy lényegében tényleg működő vonatot irányítok egy (virtuálisan) igazi játékban, és nem csak képzelgek erről: ez az élmény korábbi generációknak nem adatott meg, csak esetleg az elektromos kisvasúttal, de ott ugye ki akarná a szállítmányos vagont kirabolni?

Robogni végtelen sineken, közben gondolkodni, hol érdemes megállni és feltölteni a készleteket, nehogy esetleg útközben elfogyjon a tüzifa... Ezek bizony nincsenek meg az elektromos kisvasúton. Itt még van óriási, bejárható térkép, küldetések, kopár, de izgalmas tájak, néhol kicsit suta, de maximálisan hangulatos grafika, megfelelő fizika, játéktéma - és ezek mind a dobogó második fokára repítik a géptípus 10 legjobb játékát tartalmazó listámon. Még adós vagyok egy végigjátszással, térképem már van '87 óta!

Életem első (és sokáig egyetlen :) ) eredeti játékprogramja, de nem tudom, hogy ez befolyásolta-e helyezését: mindenesetre a szép kazettaborító megadta az alaphangulatot, intró hiján, ugye. Az ugyan nem derült ki, hogy mi micsoda a játékban, de elsőre is teljesen egyértelmű volt, hogy a sárga bőrönddel be kell színezni a padlót, és össze kell szedni a tojásokat, meg a kulcsokat, hogy kinyithasd a páncélszekrényt. Őrült nehéz volt, de örökélettel egész sokáig el tudtuk vinni.

A legfontosabb viszont az, hogyha valaki kiejti a Commodore tizenhat elnevezést, ez a játék ugrik be róla elsőnek. Még akkor is, ha sajnos a létraprobléma itt is jelen van, de akkor ez minket nem érdekelt, és égnek álló hajjal menekültünk a rosszarcú téglalapok elől. Egy magyar srác remek remake-t is készített belőle, javítva a buta irányítási hibákat, és örökkévalóvá emelte ezt a nagyon szórakoztató játékot, amelyet így azóta is szívesen játszok.

Remélem, mindenkinek tetszett a Commodore 16-os játékokról szóló sorozat, én legalábbis nagyon élveztem - azt még én sem gondoltam, hogy ilyen sokáig fog tartani egy-két év emlékeinek feltárása. Bár történnek még csodák, sőt, a Plus 4-es mai pezsgése is figyelemre méltó, azért a Commodore 16-ra tényleg nem nagyon várok óriási nagy durranásokat. De ne legyen igazam, lepjenek meg - és kívánok jó játékot azoknak, akik netán kedvet kaptak ehhez a - Magyarországon véletlenül nagyon népszerűvé vált - számítógéphez (ill. emulátorához) és annak játékaihoz.