Minőségen aluli borzalmak, klónok, extrém emlékezetes marhaságok, játszhatatlan és nem játékra való, játéknak használt programok is keveredtek ebbe a halmazba, amely első tervem szerint az utolsó lett volna, de végül utolsó előtti lett: akadt még pár játék ehhez a géphez - úgyhogy ha valaki eddig esetleg lesajnálta volna a C64 kistesóját, mostmár beláthatja, hogy tévedett: nem eszik olyan forrón a cache-t!
Death Race 16
Na jó, a brutális nevű
Mi nem nagyon játszottunk, így ez a begyorsuláson kívűl más extrát nem villogtató autós játék végülis jól ellátta a feladatát. Cél, hogy egyre gyorsuló forma-1 szerű versenyautónkkal előzzük az előttünk már éppen versenyben lévő másik, különböző színű versenyautó(szerű)t.
A játékmenetet a váltakozó táj dobja fel, a metropolisz útjairól indulva a fenyőfás, tengerpartos országúton, a fenyőerdőn keresztül, sötét alagútban, havas tájakon, sivatagon keresztül kell előzgetnünk a többi (és kicsit talán sok) versenyzőt. Ha valaki ettől a reklámtól sem kívánja meg, akkor csak annyit tudok hozzátenni, hogy szerintem ez az első olyan versenyzős játék, aminek ilyen kemény a címe. Kell ennél több?
Menekülés
A bájos egyszerűségű pacman klón játék, pont a C16 bájos egyszerűségére bájosegyszerűsítve. Főhősünk egy egér, akivel fel kell zabálnunk az óriási labirintusban elszórt összes pöttyöt, valamint a sajtokat, miközben jól elkerüljük a ránk éhező macskákat (illetve azok fejeit, 8-bit horror).
Ha kicsit engedékenyebb vagyok, akkor azt is mondhatnám, hogy egy egészen szórakoztató akciójátékhoz van szerencsénk, végülis akkortájt letojtuk volna, ha tudjuk, hogy a játékötlet lopott - egyszerűen jól jött a szabadidőnkhöz (és magyar termék, tehát persze hogy előnyben részesítettük). A hatalmas útvesztő is izgalmas kergetőzésre adott teret, bár a már lassan unalomig emlegetett karakteres intolerancia azért itt is tudott emlékezetes joystickfalhozbaszógyanús perceket okozni a menekülés közben: igen, az egér nem tud olyan könnyen befordulni a járatokba, ha jön(nek) a macska('k). A jó pacmannek ötleteknek köszönhetően van power pellett is, amik színes sajtok, ezek megevése után logikus módon a macskákat is felfalhatjuk (8-bit horror 2. rész).
Térkép is van, mert az elengedhetetlen kelléke a (mostmár lesz, ami lesz, leírom) menekülés közbeni sajtkeresésnek. (A koncepciót akartam itt összefoglalni, ugye.) A macska(fejek) számát lehet állítani, de sajnos a pálya nagyságát nem, úgyhogy elég sokáig is eltarthat ez a menekülés, de mindezen fintorgások ellenére mégis negyed órát játszottam vele most is, 2020-ban. Azt hiszem, egy harminc évesnél is idősebb játéknál ez mindenképpen elismerés.
Rescue From Zylon
Szerintem talán még Jack Tremiel, a C64 atyja is elcsodálkozott (ha látta), hogy egy olcsósított, butított (és gazdaságilag lényegében bebukott) Commodore gép is képes olyan fizikát produkálni, hogy azt öröm nézni. Az amúgy is relatíve szűk 8-bites képességek további megkötözéséből is könnyen szabadul a
A hőlégballon-szerű mentőobjektumunk célja, hogy összeszedjük vele a barlangban ragadt embereket (és mellé mindenféle csillogó gyémántokat maszekba), tehát a játék gyakorlatlag ugyanaz, mint az előző adásban már közröhejre bocsátott
Nos igen, ha a gép képességei nem adnak túl nagy teret a nagy ötleteknek, akkor csak a megvalósítás az, ami nyerő lehet - és ebben az esetben ez történik: egy többször látott ötlet alapos programozói munkával válik élvezhetővé, ezzel egyedivé is (és az irányítás még tovább finomítható!). Egy játék, amire büszke lehet a Commodore 16-os!
formula 1 simulator
Nem meglepő, hogy akkor is létezett már kódlopás, meg mindenféle olyan, ami virtuálisan bűnnek számít, és erős a gyanúm, hogy a
Éles felbontású szemmel rendelkező barátom, Krissz már a
Flight Path 737
Bár lelkesen próbálkoztunk vele, nem sok sikerélményt nyújtott a
Most olyat mondok, hogy úgy tűnjek, tudok vezetni boeinget - szóval a lényeg az, hogy az elején, felszálláskor a pályán középen tartsuk a gépet, és lassan adagoljuk a kakaót, mielőtt felrántjuk a gépet a magasba. Na, valószínűleg így adtam ezt elő osztálytársaimnak is, amikor erre terelődött a szó - de egyébként a felszállás emlékeim szerint sosem sikerült... Ennyit legalább ért a játék, idejekorán kiderült, hogy
Roulette
Az asztalon játszható rulett a '80-as évek egyik slágerjátéka volt (dacára a régi rendszer anti-lasvegaszozós erkölcsifertőellenes propagandájának), de jóval kényelmesebb és ráadásul egyszemélyesen is játszható változat volt a C16 verzió. A szerencsejáték tehát nem volt idegen a kisgéptől (mint ahogy azt a félkarú rablók és a biliárd esetében is láthattuk), a rulett (bocsánat:
De egy játék nem attól lesz jó, vagy inkább sokat játszott, mert technikai csúcsokat döntöget, hanem az élménytől, amit nyújtani tud. A
Csaltam, mert hivatalosan a
A
Tycoon Tex
A
Apám próbálta ki a gépet, töltötte be a játékokat, és mi nagyon viccesnek találtuk, hogy ez az űrcowboy arccal belesüllyed a földbe, amikor eltalálja a repülő, vagy éppen az árokban felbukik. Igen, az ujdonság erejével hatott, bár most így utólag látható, hogy semmi különleges nincs benne - éppen ezért, nem is emlékeztem a címére sem, csak a játékadatbázist túrva találtam rá, és nagyon meglepődtem a screenshoton.
Főszereplője egy cowboy szerű ember, aki hát ne szépítsük, igen béna, ráadásul 1 pixel vastagságú kontúrja miatt tévé képernyőjén gyarkolatilag felismerhetetlen, de legalább a kalapja nagy. A játékmenet egyébként jump 'n' run, tehát egy folyamatosan szaladó figurával kell átugrani valamit, és még közben potyog is a fejünkre valami. (A valamik tehát akadályozzák a mozgást.) A lövés hangeffektje a
Tank Attack
Ha van egy számítógép, és arra egy ketten játszható (ma úgy mondjuk local multiplayer) játék, akkor az mindenképp sikerre számíthat. Főleg akkor, amikor a számítógép kirívóan ritka dolog még egy háztartásban.
A
