A mennyiség alapján úgy néz ki, én is összerakhatnék egy ugyanolyan könyvet ezekből a játékismertetőkből, mint amilyeneket a '80-as évek végén felmosóronggyá pörgettünk (persze hogy nem a matek könyv volt az). Az internet korában egy ilyen könyves játékgyűjteménynek ma már biztos nem sok értelme, létjogosultsága lenne, mint ahogy az általam pötyögött cikksorozatok is anakronisztikusnak hathatnak a sok youtube gameplay videó mellett (arról nem is beszélve, hogy az ismeretett játékok sem valószínű, hogy bárkinek is nagyon izgalmasak lennének már), így tehát csak egyetlen célom lehetett az agybányász önbulderdasson kívűl: ezen játékok emlékét egy lehelletnyi emlékezéssel újra szórakoztatóvá tenni, legalább magamnak. Remélem sikerül!
Bandits
A
A Commodore 16-os
(Varró Dániel - Szerenád)
A játékban "napok" telnek, be is esteledik, és az éjszaka leple alatt újra tankolnunk kell, ha a levegőben akarunk maradni, de persze itt se sok időt hagynak nekünk az ellenséges rajok. Későbbi pályán már egy anyahajót is meg kell bombáznunk, miközben lövedékesőt okád ránk a tengerről, aztán később kisebb hajók fedezik a repülőket, így kétszer olyan nehéz a feladat. Szerintem a levegőben játszódó lövöldözősök közül ez a legjobb Commodore 16-ra.
Commando 16
A
Mivel ugye mostmár ismerem a Commodore 64 verziót, elég nehéz róla írni összehasonlítás nélkül, akkori emlékeim pedig elég haloványak. Önmagában nézve egészen jól megcsinálták, a karakteres képernyő adta lehetőségekkel sikerült egy háborús hangulatot teremteni. A játék nem scrolloz, a képernyőt mindenkit lelőve juthatunk tovább, és lényegében minden pályának van egy megoldási képlete, ugyanis a lövészárokban guggolókat oldalról simán lelőhetjük, vagy ha mögéjük sikerül kerülni, akkor nyert ügyünk van.
Nem sok kommandós játék volt Commodore 16-ra, az is biztos, hogy nem ez volt a kedvencünk, ugyanakkor ahogy elnézem, talán ez volt a legjobban, legjátszhatóbbra kalapálva - hiába, ennyit tudott a gép. Már persze ha belegondolok, az osztálytársaknak, vagy úgy nagyjából a környezetünkben nagyon senkinek sem volt számítógépe, nemhogy kommandós játéka, ami aztán a nindzsatéma mellett a legnagyobb népszerűségnek örvendett akkoriban - úgyhogy jár a pont érte.
DALEY THOMPSON
STAR EVENTS
A pontban 12 órakor játszható ún. joystick-gyilkos játékok (számunkra) egyik első képviselője a
Mivel nem igazán voltunk sportos gyermekek, ezért az ilyen típusú játékok játszása járt a legtöbb problémával: egyrészt, mert anyánk rákérdezett, hogy akkor már miért nem inkább a szabadban futkározunk, másrészt meg anyánk ránkszólt, hogy tönkretesszük vele a botkormányt, aminek beszerzése még nem volt olyan egyszerű, bár, annak ellenére, hogy ilyenekkel is játszottunk - szinte a gép eladásáig bírták a strapát (meg még utána is)...
Szintén az imakönyvekként forgatott
Biliárd
Nekünk valami ilyesmi a néven volt meg ez a játék, amúgy eredetileg a
Az első ilyen játékunk, mint a C64 Játékok sorozatomból ismeretes, később is hódoltunk a műfajnak. Ez pedig a többfajta játékmód miatt is sláger volt nálunk, és hát az ujdonság erejével hatott, ugyanis mi akkor még értelemszerűen nem mehettünk kocsmába játszani, ráadásul nem is volt ilyesmi nagyon akkoriban. A játék amúgy meglepően gyors és sima, kicsit olyan érzetet kelt, mintha ólomgolyókkal játszanánk, de valahogy megoldották a mozgást, és nem karakteresen! (Vagy igen?) Ez azért mindenképpen nagy eredmény, a Commodore 16-os lehetőségeihez képest jól el lehet(ett) löködni vele.
Speed King
A
Aki nem rajong az autókért, az valószínűleg a motorokért sem, na de a számítógép az más - ott virtuálisan lehet 200 felett menni úgy, hogy közben nem mozdulunk egy centit sem. Ezzel a valódi motorozás nem tud versenyre kelni - hogy stílusos legyek, az izgalom viszont rendesen ott van, mint ebben az esetben is! A grafikával kapcsolatban kicsit kíméletlenül ítélkeztem, mert elég gyors, jól megoldották a sebesség ábrázolását, valamint a keret részleteinek külön színezése miatt sikerült megvalósítani egy korabeli lo-fi HD képernyő üzemmódot is. A motoron 6 sebesség van, ezeket előre / hátra tudjuk váltani a tűzgomb segítségével, tehát a gázt nem kell nyomnunk, csak váltanunk.
A hatodik, TOP sebességgel megyünk már vagy mennyivel (meg mégannyival) - de jaj nekünk, ha nekidörgölőzünk egy másik versenyzőnek (vagy a fehér oszlopsornak), mert akkor szanába szerte robbanunk (nyilván a valóságban is így van, ugye). Talán első ránézésre primitív lehet, de meglepően elfogadható kategóriás: akkor jó volt, bár azért arra nem emlékszem, hogy rongyosra nyúztuk volna a kazetta ezen szalagrészét.
Tutti Frutti
Egy Little Richard-szám (valamiért pajzán) címét viselő játék címének jelentése már kevésbé pajzán ("minden gyümölcs"), de lehet hogy van valami kapcsolat van a b*szás és a gyümölcsök között.
A játékban meglepő módon persze semmi pajzán tényező nincs, ez egy arcade konverzió, és nem is rossz, pedig ezek általában erőltetettek és játszhatatlanok Commodore 16-on (is).
A játék egyébként egy
Verem
A
Ez nem jelenti viszont automatikusan azt, hogy ez is volt a legjobb, tehát ha ezen múlik, nem biztos, hogy megszeretem a műfajt. A kezelése eléggé nehézkes, a billentyűzetes irányítás tényével nincsen gond, ugyanakkor bal-jobb irányok eléggé lassan reagálnak - lehet, hogy ez a
Varmit
A
Nyilván annyi idősen viccesen hatott, hogy a főhős guggolós állapota emlékeztetett egy bizonyos tevékenység végzésére (lásd kép). Ugyanez a vízben guggolva még viccesebb dolognak tűnt, pedig elvileg a mozdulat azt a célt szolgálta, hogy a ránt támadó denevérek ellen védekezni tudjunk. A Commodore 16-ra jellemző karakteres intolerancia itt is képviselteti magát a már jól megszokott létra-dilemmával: ha nem pont fölötte / alatta állunk, nem tudunk rajta közlekedni (és ez egy menekülés közben eléggé joystickfalhozbaszógyanús helyzetet eredményez).
Az (egyszólamú) western zene, a különböző aranyásással kapcsolatos felvehető tárgyak, és a főhős moonwalker szerű mozgása egyedi(en béna): viszonylag jól játszható kis játék, ha nem unalmas, hogy a következő pályák is szinte teljesen ugyanazok.
Sandcastles
A
Így hát egy kompromisszum született: "büntetésből" a büntetni rávenni a számolás gyakorlására. Korábban ilyen lehetőség nem állott a szülők rendelkezésére, úgyhogy a program írójának ezúttal is hála, és mi sem jártunk rosszul: fél óra játék után a szülők is úgy érezték, jó vételt csináltak a tanulásra is alkalmas számítógéppel, mi pedig nyugodt szívvel tekerhettük a kazettát valami pörgősebb akcióra.
Purple turtles
A (ejtsd:) purpleturtlesz valószínűleg a
A játék címének kiejtése viszont kultikus magaslatokba emeli, körülbelül ennyire tudtunk angolul akkor, és el kell ismerni, hogy a bubbletruble mellett a legjobban alliteráló címek egyike is a géptípuson. Túlzásba azért nem vittük a játékot (ami egyébként szegényesebb is, mint az eredetije), a már említett korlátozások miatt - nem is hiszem, hogy olyan óriási siker lett volna, és a játék készítője pedig örülhetett, hogy a már említett cég nem indított ellene valami eljárást. De legalább a teknősök mozgása jó.
