A $64 legjobb játék

avagy a Szubjektív Pantheon

Úgy gondoltam, valamilyen módon ki kellene emelnem azokat a já­té­ko­kat, amelyek jól elszó­rakoz­tattak és legfőképpen ma is el­szó­rakoz­tatnak engem (és ba­rá­tai­mat, család­tagjaimat) életem során - de nem toplista, vagy valamiféle tematikus válogatás keretében, hanem csak egy nettó 33 évnyi gamer­kedés idő­tar­ta­mára hivatkozó nagyképű meg­mondó­ember­es­ke­dési vágy által vezérelt kirohanás szintjén. A géptípus is teljesen mindegy, sokszor még a futtatási környezet is (lehet emulátor, vagy eredeti gép): itt csak a játék kerül említésre (lehetőleg screen­shottal), némi kezdő infor­mációval, ami alapján be lehet azono­sítani. Előfordulhat, hogy a játék része egy nagyobb játékválogatásnak, esetleg valamelyik aljátéka egy nagyobb játéknak: ilyenkor a fő játék címét (és géptípusát) is igyekszem jelezni. A gyűjtés alatt fel is merült bennem a kérdés, mi van, ha nincs is összesen $64 (oké, átváltva 100) jó videójáték? A válogatásomból kiderül az is, hogy van-e, meg az is, hogy ha van, akkor melyek azok - legalábbis szerintem. Kellemes meg­le­pődé­seket, jó szórakozást kívánok a folyamatosan frissülő válogatáshoz.

01Fingers Malone

A The Exploits Of Fingers Malone egy felejthetetlen, egyképernyős, liftes, C16-os akciójáték, ahol táskák(?) a főszereplők. Feladatuk tojásokat és kulcsokat gyűjteni, közben beszínezni az összes padlót, aztán meg kinyitni a széfet. Mindezt ma már inkább ajánlatos a PC Windows verzióban, mert az nagyon jól irányítható - sajnos az eredeti ma már elég nehézkesnek tűnhet.

02Pick 'n' Pile

Az általam csak "Golyóbogózó"-nak hívott logikai / puzzle játék egy igen eredeti ötlet, addiktív játékmenettel, kellemes grafikával. Létezik C64, Amiga, PC-DOS verzióban is, amelyek apróságokban térnek el egymástól - a C64-es értelemszerűen a legrosszabban irányítható a joystickal, ajánlatos tehát valamelyik egeret kezelő változtatot választani inkább.

03Usagi Yojimbo

A Samurai Warrior: Usagi Yojimbo egy igazi C64-es klasszikus, ma is jól játszható, egyszerűbb beat em up. A feudális Japán hangulata, rengeteg típusú ellenfél, begyakorolható harcrendszer, egyéni pontozási rendszer, hatalmas pályák, beszélő NPC-k, választható útvonalak: a géptípus egyik legszebb játéka, kazettás adathordozón valószínűleg a legmonumentálisabb is.

04tetris

A Tetris egy végtelenségig (és pár órával tovább is) játszható játék a '80-as évek végéről, amely mindenféle számítógépre, konzolra megjelent már. Legjobbak a Gameboy verziók (Tetris, Tetris DX), és azokat bárhova vihetjük, de akármelyik (konzol vagy számítógép) verzió is jó, amelyik 2 irányba tudja forgatni az alakzatokat.

05dr. mario

A DR. Mario a világ második legjobb tetrise, körülbelül az eredeti Tetris után nem sokkal jelent meg: ő a "színes tetris". Hasonlóan rokonához, ez is a végtelenségig lenne játszható, de itt vírusokat kell elpusztítanunk előre telepakolt pályákon - ugyanakkor bármennyi pályavariáció rendelkezésre áll, későbbi változatokban pedig még extra játékmódok.

06pac-man

A Pac-Man eredeti játéktermi verziója ma is jól játszható, izgalmas kihívást jelent. Ha már nagyon elegünk van a modern világ fárasztó ingereiből, az egyik legjobb tájékozódási nullpont ez a játék. A feltunningolt verziói közül az 1995-ös arcade Arrangement verzió is jól sikerült, így azt is ajánlom.

07Space Invaders

Minden játékok ősatyja, a Space Invaders meglepő módon még ma is teljesen jól játszható, izgalmas kihívás. Nem zárom ki a lehetőségét, hogy esetleg fiatalabb generációk fanyaloghatnak a játék kinézetére és sebességére - de az biztos, hogy a korlátozott tüzelési lehetőséggel való kényszeres taktikázás még 43 év után is megizzaszthatja őket.

08Street Fighter 2

A Street Fighter 2 az első igazán jól sikerült, szép grafikájú verekedős játék, amely méltán lett világhírű siker. Az arcade verzió akár kezdők számára is élvezhető, ha pedig mindenféle extra játékos-­színezést is szeretnénk, akkor ajánlatos valamelyik későbbi konzolváltozattal próbálkozni - személyes kedvencem a SNES Street Fighter 2 Turbo - Hyper Fighting című változata.

09Wolfenstein 3D

A körülbelül majdnem első FPS ma már megmosolygtató lehet óriási pixelei miatt, de valakinek (mint nekem is) a Wolfenstein 3D jelenti az első tömény 3D-s akciójátékot. Annyira, hogy nálam a Doom 2 nem is szerepel a listán. A GZDoom javított engine alatt futó változatot ajánlom (térkép is lesz így, ugye), de ha autentikus élményre vágyunk, akkor irány a DosBox, rövid internetes keresés után találhatunk egy olyan változatot, ahol a W-A-S-D + egér irányítást is megoldották.

0ASuper Mario Kart

A Super Mario Kart nyilván nem a legelső autós játék a videó­játék­-törté­nelem­ben, de Mario-val és társaival játszhatjuk, 3D-s grafikájú - és amellett hogy stílusalapító, már minden megvan benne legelső SNES verzióban is, ami egy jó versenyhez kell, ráadásul van egy lufipukkasztós fogócska is, osztott képernyőn ketten is játszható. A SNES verzió mellett a Gameboy Advance változat is remekül sikerült.

0BWorms

A Worms és változatai a local multiplayer játékok legjobbjai közé tartoznak. Nagyon sok vicces és változatos eszköz áll rendelkezésre egymás likvidálásához remek grafikai elemekkel teledobált random tájakon. Akár több csapattal is játszhatjuk, de a gép ellen is izgalmas tud lenni. A PC-DOS változaton kívűl a Windows-ra megjelent Worms Armageddon is remek.

0CMario Tennis

A Mario Tennis körülbelül a legjobb teniszes játék, ami valaha megjelent konzolra. Mondom ezt a többi teniszes játék ismeretében, és még az is megbocsátható neki, hogy JPRG - és amúgy játszhatunk sima mérkőzést is, ráadásul a meglévő karakterünkkel történeten kívűl. Az irányítás, az ellenfelek balansza, a fejlődési képességrendszer - egyszerűen minden tökéletes. És az a tény, hogy amúgy hordozható is, már verhetetlenné teszi és bebizonyítja: 8-bit mindenre elég.

0DMario's Cement Factory

A Mario's Cement Factory a kvarcjátékok királya, a műfaj egyik legjobban megszerkesztett klasszikusa. Bár nem mindegyik változata sikerült jól, a klasszikus viszont megunhatatlan. Szerencsére mindenféle Gameboy, Nintendo DS válogatásban is benne foglaltatik, és a modern változatai sem annyira gázosak.

0ESpace Poker

A Space Poker az újkori C64-es minijátékok egyik kiemelkedő darabja, űrhajós és kártyajáték egyben - remek ötlet, a fénykort idéző frappáns egyszerűséggel.

0FAssembloids

Az Assembloids egy commodore-osan szimpla logikai / ügyességi játék, és mint ilyen, a műfaj egyik gyémántja. Elképesztő, hogy egyetlen hibája az, hogy kissé elkésett, mert 2012-es, de ez semmit nem von le az értékéből, sőt, csak azt bizonyítja, hogy a C64-es 40 évesen is képes óriási mutatványokra. Létezik más platformokra is, mert megirigyelte a többi 8-bites tábor, annyira jó.

10Sensible Soccer

Alighanem az első legjobban sikerült arcade foci a játéktörténelemben. Nem mondom, hogy nem volt előtte egy jó focis játék sem, de a Sensible Soccer a minimalista grafikájával és tökéletes egyszerűségével elképesztően jó hangulatot varázsolt a képernyőre. Saját bajnokságot, világversenyeket is készíthetünk, saját csapatokkal. A különböző platformok csak irányításban különböznek: értelemszerűen valamelyik konzol (SNES, MEGADRIVE) változat játszható a legjobban.

11Donkey Kong JR.

A Nintendo eme klasszikusát én is csak a Gameboy változatban ismertem meg, hiszen annak idején ritka (és drága) volt az eredeti japán gép hazánkban. Azonban az már az első találkozáskor világossá vált, hogy a Donkey Kong JR egy hasonlóan remekül kitalált, végtelenségig játszható, izgalmas reflexgyakorlat. Az eredeti változat és a Gameboy verzió megegyezik, a modernizált változatok sem rosszak, de azok már teljesen más játékok.

12Golden Axe

Gamer táborok felett átívelő konszenzus az, hogy a Golden Axe jó. A három válaszható szereplő megtestesíti a három harcos archetipust, a változatos ellenfelek és tájak, harci varázslatok és különböző járműnek használható állatok pedig gondoskodnak az izgalmas akcióról. Az eredeti arcade a legjobb, A PC-DOS verzión kívűl a különböző SEGA változatok is jól sikerültek, a C64-est érdemes elkerülni.

13Chef

A Nintendo Game and Watch kvarcjátéksorozatának ezzel a darabjával én is találkoztam a '80-as években (persze csak a szovjet másolattal). A korai gravitációt imitáló játékok között az egyik legizgalmasabb, ami hordozható formában létezett, azóta különböző Gameboy-okra is megjelent. A játék célja, hogy séfünkkel visszaütögessük a repkedő, vélhetően forró kolbászokat a levegőbe, ennek ritmusába pedig igencsak be tud zavarni a macska, aki a konyhában bújkál. A '90-es években felújított, modernizált változata is jól sikerült, kiváló, korhatár nélküli reflexgyakorlat.

14Bandits

Ahhoz nem fér kétség, hogy a legjobb Space Invaders klón nem más, mint a Bandits Commodore 64-re. A gátlástalan alapötlet­lopás azért bocsátható meg a készítőknek, mert annyi extrával pakolták meg, hogy az örökre felejthetetlenné teszi: itt ugyanis az idegenek nem pusztán megtámadják a Földet, de még rabolni is szeretnének különféle tárgyakat az emberiségtől. Célunk, hogy ezt megakadályozzuk pajzsos (!) űrhajónkkal, de ne higyjük hogy könnyű menet lesz, mert a játék orrvérzés­generálóan nehéz. A rengeteg számú és típusú ellenféllel szemben taktikázni is kell, ez tehát egy végtelen ideig játszható joystick­gyilkolós remekmű.

15Super Mario Bros

Nagyon úgy tűnik, hogy kis pirosruhás vízvezeték­szerelő barátunk (és barátainak) lassan 40 éves játékipari jelenléte a sokadig generációra van hatással, szinte nem telik el úgy év, hogy újabbnál újabb játékok jelenjenek meg főszereplésével az aktuális Nintendo konzolra. Bár nem játszottam végig, de mivel megtestesíti a gyermekkorom "videójáték" fogalmát, úgy érzem nem hagyhatom ki erről a listáról az első, Super Mario Bros NES verziót.

16Boulder Dash

Ha van a C64-nek ikonikus játéka, akkor a Boulder Dash az, még akkor is, ha először Atari gépekre jelent meg, és ez csak egy port. De olyannyira ismert, hogy végül az egyik legismertebb játékává lett a C64-nek: rövidke beszél­getések után általában elő szokott kerülni a bányászos játék. Alakítható környezet, bányászat, gyémánt, kő, gravitáció - mindez 8-biten. Egy jól irányítható, egyértelmű játék, szerintem tanítani kellene az iskolákban.

17Pooyan

Először a C64 változattal talál­koztunk, és nem is sejtettük, hogy a Pooyan játéktermi gépeken már hatalmas sikert tudhat magáénak. Mi igazán Commodore-osnak éreztünk, joggal, hiszen egyszerű, közérthető ügyességi játék volt, amivel a család minden tagja szívesen játszott: a malac-­rambó-­anyukával szorgalmasan lövöldöztük le a gonosz lufis farkasokat, körbeadva a joystickot. Így 30 év után az arcade verzió is kiváló reflex­próba, időtálló, izgalmas szórakozás.

18Super Bomberman

Vannak olyan játékok, amik ha megvannak az adott géphez, a szórakozás kábé örökre garantált. A Super Bomberman méltán viseli a "super" jelzőt, ugyanis minden tekintetben az: grafikai­lag, játszható­ságban, és játék­élményben egyaránt. A játék lényege, hogy egymást cuki bombákkal felrobbantsuk, és úgy, ahogy ezt kitalálták annak idején, remekül működik és a mindenféle extra pedig megunhatatlanul változatossá teszi. A(z egyébként izgalmas) Story mód mellett természetesen van többjátékos Deathmatch is (már az első résztől), amivel aztán a végtelenségig lehet egymást szivatni, akár négyes elosztóval is eredeti SNES-en, vagy 4 gamepaddal emulátorban. Mi kell még?

19Skeleton Krew

Nyilván nem a Skeleton Krew az első és az egyetlen járkálós, lövöldözős játék valaha, sőt, a '90-es évek derekán sem volt már korszakalkotónak mondható - ugyanakkor valamiért meghatóan jól ötvözi a régi szép videójátékos idők sci-fi mániáját a kommandós lövöldözések bájosságával. Három választható harci stílusú (és kinézetű) szereplő (van csaj is, tehát akkor ez a sci-fi Golden Axe), kétféle fegyver, megannyi lelőhető szörnyeteg, szmötyi, liftek, lézercsapdák, bár az irányítást (forgást) kicsit nehéz megszokni, de ha belejövünk, remek lézerpuskázós élményben lehet részünk ezzel az igazi, békebeli, vérbeli grindcore high-tech-cyber­techno shoot'em uppal.

1AMario Bros Classic

A Mario Bros Classic-nak többféle változata van, én itt a Gameboi Adobansu verzióra gondoltam, amelyet egyébként minden GBA-ra megjelent Mario epizód kártyájára mellékeltek, és mellesleg a legjobb is. "Egy­képernyős márió"-nak hívom, melynek a fő célja, hogy az összes, csövekből kimászó teremtményt jól agyon­csapjuk, aztán meg begyűjtsük értük az érméket. A "sima" Mario-nál egyszerűbb, de egy Game & Watch-nál bonyolultabb - egy jól kitalált, tipikusan Gameboy-ra való erőpróba.

1BKirby Pinball Land

A Kirby Pinball Land majdnem az első spinoff pinball valaha, de nem ettől érdekes, hanem attól, hogy velem is megkedveltette a Kirby világot, bár való igaz, a platformerek nem jönnek be továbbra sem - viszont flipperezni ultra nagy poén vele. A három választható asztal lényegében három pálya, három főellenséggel a végén, és három bónuszpályával a közepén, hogy aztán eljussunk a végső boss-hoz, és újrakezdhessük az egészet - még több pontért. Tartalom szintjén sem okoz csalódást, megvan benne minden a flipperes eszköztárból, grafikailag pedig a korai, remek Gameboy stílust követi - aki szereti a 8-bites egyszerűségű flippereket, nem fog benne csalódni.

1CWoody Woodpecker Racing

Nem biztos, hogy a Woody Woodpecker név sokat mond bárkinek is, nálunk nem adták a rajzfilmet - ugyanakkor a Playstation korszakban már lehetett találkozni vele. Igen, amikor a Mario Kart hatására mindenből csináltak gokart játékot, de ugye a Gameboy Color képességei eléggé korlátozottak 3D-s forgatás terén (konkrétan: képtelen rá), ezért csak efféle axonometrikus furfangokkal lehet megoldani rajta a térhű autóversenyzést. Azt viszont itt nagyon sikerült, szerintem egyenesen a műfaj királyát tisztelhetjük benne, mindent tartalmaz: autófejlesztést, felvehető extra fegyvereket, csapdákat, nagyon sok változatos pályát és jól játszható, sokféle szereplőt - no meg egy halom grimaszt!

1DPan-Dimensional Conga Combat

Az alighanem egyik leghülyébb és legviccesebb nevű Pan-Dimensional Conga Combat egy inverz shoot'em up, vagy mi, de akkora ötlet, hogy előtte még ilyet nem láttam, és még C64-re is átrámolták. Amikor a farok csóválja a Snake című klasszikust, itt azonban nem eszünk, hanem sebzünk a magunk után húzott lézer-­kigyajával! Ráadásul nem is gyengén, az érzékeny kis pán­dimen­zionális síkidomok (Edwin Abbott, b*szhatod) csak úgy pulzálva freccsennek szét, amikor hozzáérnek a csóvához - nem beszélve a mindent pusztító halálsugárról, ami pedig képes a nagyobb és idétlenebb haverjaik likvidálására. A grafika, a zene, az irányítás, az akció, azaz minden kiváló, ez tényleg egy igazi pán-dimenzionális harci tánc - jelentsen ez akármit - és egyben egy bizonyíték arra, hogy az ilyen eklektikusan finnyás ízlésű boomer gamer izlését is el lehet találni manapság, mint az enyémet.

1EZetawing

Az újkori C64-es játékok között bőséggel akadnak minden műfajban, és szerencsére az elhanyagolt (nem SEUCK) vertical shmup kategoriában is sikerült nagyot alkotni. A Zetawing egy nagyon jól kimunkált akció, szép grafikával és animációkkal, korrekt fegyver­rendszerrel, vállalható nehézségi szintekkel. A játék megmutatta, hogy nem csak a C64 nem, de a shmupok sem fognak kihalni még egy jó darabig!

1FImpossible Mission

Egészen biztos, hogy az Impossible Mission minden létező C64-be be lett töltve legalább egyszer. A miénkbe többször is, pedig irdatlanul nehéz, soha nem tudtuk végigjátszani, mert tényleg egy lehetetlen küldetés. Ugyanakkor ha nem óhajtjuk végigjátszani, csak májerkednénk azzal a többiek előtt, milyen jól szét tudjuk lopni át tudjuk kutatni a randomban elénkdobott szobát, akkor már nem is olyan nyomasztó a feladat súlya. Annyira jól ki van balanszolva a mozgás, a fizika, hogy tényleg csak a játékoson múlik az ugrás, a menekülés sikere. Egy örök klasszikus, és ezen már a későbbi full HD remake változatok se ronthatnak sokat.

20Warcraft

A '80-as évek nagy divatja volt a játékkatonázás, minden srác lelkesen építgette saját seregeit műanyag fröccsöntött katonákból. Nem csodálom ezért, hogy a Warcraft első része ekkora hatást gyakorolt rám: amikor egy játékkészlet életre kel. Azóta ugyanezt érzem ennél az RTS-nél, nem érdekelnek a hibái, a nevetséges gépi intelligenciája, a szép VGA grafika és a Custom játékmód minden igényt kielégít. Igaz, a küldetései sosem érdekeltek, mint írtam, nekem ez egy élő játékkatona szett, amit néha jó előpakolni - csak nem kell visszapakolni utána!

21Sonic the hedgehog

Az első kölcsönbe kapott Sega Master System konzolomon játszottam végig mélységes alázattal a kék sündisznó, azaz Sonic The Hedgehog első epizódját. Emlékezetes két hét volt, a végén nem-alvással a legfőbb boss miatt.. Igaz, akkor már a Megadrive verzió volt a sláger (tudjátok, Szegasztok, Martin), de ismerve azt is, kijelenthetem, hogy a két változat között még grafikailag sincs olyan nagy különbség - sőt, szerintem a Master System verzió pofásabb is - a gép paramétereit ismerve. Hangulatos, pörgős akció, remek világokkal, kellően nehéz, de nem teljesíthetetlen kihívással - egy örök kedvenc.

22Tetris Attack

A Tetris Attack-nak ugyan nem sok köze van a Tetris-hez, igazából egyfajta inverze - de inkább hagyjuk, ez egy önálló logikai / puzzle játék. Cél, hogy azonos alakzattal ellátott négyzeteket valamilyen forgatással egymás mellé / alá / fölé rendezzük, ezáltal eltüntessük. Alulról meg jönnek újabb sorok, úgyhogy elvileg a végtelenségig játszhatjuk - ebben nagyon hasonlít a már említett, másik ismert puzzle játékra (persze, a növekvő sebesség tekintetében is). A játékmódok, beállítások kombinációja meg gondoskodik arról, hogy a végtelenségig tudjuk magunkat, vagy egymást szivatni evvel a remek puzzle játékkal. mert VS mód is van benne.

23Puzzle 'n Dasu

A JRPG-k, vagy a közép­iskolai randi­szimulátorok sosem érdekeltek, de a Puzzle 'n Dasu japánságával kellemes meglepetést okozott, mert a régi C64-es logikai játékok stílusát idézi meg SNES-en. Egy "kocka­tologatós", sokoban-szerű játék: azonos alakzattal / színnel ellátott kockákat kell egymás mellé (alá / fölé / csomóba) rendeznünk, ha ez sikerült, akkor azok eltűnnek. A helyzetet bonyolítja, hogy vannak egyedi viselkedésű kockák, illetve a párosítandó kockák sokszor páratlanul tengődnek az egyképernyőnyi labirintusokba bepasszírozva, sőt, ahogy az lenni szokott, az sem mindegy, milyen sorrendben tüntetjük el őket, mert szükség lehet rájuk a többivel való összetologatásnál. Jó kis agytekergetős játék!

241942

Nem fogom tudni elárulni, mert én sem tudom sokszor az okát, hogy egy játék mitől jó. Az 1942 sokáig a kedvenc shmup-om volt C64-en, az arcade verziót ismerve pedig tovább nőtt bennem a Commodore 64 (valaha) tulajdonosi büszkeség, hogy mennyire jól sikerült átírni a játéktermi, nagymenő gépről - a játékmenet lényegében nem különbözik tőle (a képen az arcade eredeti). Igaz, talán ma már kicsit sivárnak tűnhet, mert nem cikázik kismillió lövedék a játéktéren, ellenfelekből sincs annyi, de ettől függetlenül könyörtelenül nehéz. A hangulata pedig pont olyan, amilyennek egy '80-as évekbeli lövöldözős játéknak kell lennie, repülős, háborús, valósághű!

25Fire Ant

A Commodore gépek voltak a korai virtuális valóság-­szimulátorok, én kitartok emellett. Még kisgyerek voltam, amikor már átélhettem, hogy kábé hogy érezhette magát egy magányos hangya a kis világában - és ezért, ezekért az élményekért örökre hálás leszek a Commodore 16-osnak. Egyébként a Fire Ant elkészült C64-re is, és azt hiszem, az egyetlen játék, amelynek a C16-os változata jobb (szebb), mint a nagy tesóé - a játékélmény viszont ugyanaz, ezt nagyon elrontani nem lehet, annyira jó, annyira hangulatos. Ajánlom mindenkinek, mert örökélet nélkül is teljesíthető!

26Popcorn

Léteznek játékműfajok, amelyek a videójáték-­ipar megszületése óta jelen vannak és mindig találnak maguknak rajongókat. Ilyen a "falbontó", "arkanoid" (mindegy hogy nevezzük), amely már számtalan formát öltött 40 év alatt, nehéz is lenne választani, melyik sikerült jobban. A Popcorn-ban az a remek, hogy minden műfaji követelménynek megfelel, miközben 1988-ban jelent meg, és fut a legeslegrégibb DOS-t használó masinákon is (tehát nem csak PC-n!). A grafikája tökéletes, az animáció sima, a pályák változatosak - már így is tökéletes lenne, de még van beépített pályaszerkesztő is hozzá, amellyel biztosítva van az addikció, és az öröklét is. Ja, és 1 db kézzel is játszható, mert egérrel is irányíthatjuk (ajánlott, amúgy F3 - SOURIS a főmenüben, a játék francia nyelvű).

27Space Invaders '95

Az Attack Of The Lunar Loonies alcímű változat mindössze annyit csinált az eredeti Space Invaders-el, hogy felvette a '90-es évek műfaji követelményeit. Értem ez alatt a grafikát, a humort, és a játékmenet apróbb változtatásait - de ezeket a módosításokat teljes joggal vehette magához a lövöldözős játékok őse, és így egy újabb, hagyományaihoz méltó játék született. Van benne feltöltődő fegyver, sokféleképpen viselkedő ellenfél, BOSS-ok, extra bombák - oké, meg van egy kicsit tunningolva, talán a grafika egy kicsit túl is van cukrozva, de nagyon szórakoztató!

28Hardwood Hearts

Tudom, sokan utálják a kártyajátékokat - ugyanakkor a Windows rendszerek második kedvenc kártyajátéka sokaknak a Fekete Macska, angolul Hearts. Bár az alapjáték is jó, voltak cégek, akik lehetőséget láttak abban, hogy egy egyszerű kártyajátékot szépen feltunningoljanak. Ilyen lett a Hardwood Hearts, amelyben a fantasy tematikát választották - ettől kissé meseszerű lesz a hangulat, ráadásul a grafikai megoldások is hozzáadnak a játékélményhez. A játék ingyenes, de persze vásárolhatunk benne különféle skineket, a magamfajta minimalisták azonban teljesen jól elvannak ezzel is, mert így is csodálatosan szép, és szórakoztató. Shot the moon!

29Buggy Boy

A kisautó nem véletlenül volt népszerű a '70-es, '80-as évek szülöttei körében: nagyban közrejátszott a Különben dühbe jövünk című BSTH film is, így aztán hatalmas ujjongással vetettük magunkat mi is ebbe a szimuláció-ba (mert egyébként az). Az egyik legjobb egyéni versenyzős játék C64-re, változatos pályákkal, remek grafikával, jó irányíthatósággal. Hibátlan, és annyira a gépre van szabva, hogy nekem semelyik más verzió nem tetszett: ez viszont nagyon el van találva. Igazi mestermunka!

2ACalifornia BMX

Most csalok egy kicsit, mikor ezt a játékot ideveszem, ugyanis a California BMX ebben a formában nem létezik hivatalosan, mivel a California Games című, floppys játék része, és onnan lett kiszeretgetve, hogy kazettások is játszhassanak vele. Emiatt egyébként rettentő módon hálás vagyok annak, aki ezt elkövette, ugyanis ez a játék segített nekem bepótolni a valódi, akro­batikus­mutat­ványos biciklizés igen hamar abbahagyott műveléséből adódott lelki hiányosságokat. Még ma is ugyanolyan élvezetes egy akkori, menő BMX-el végigszáguldani a salakos (?) pályán szaltókat ugrálva!

2BEye Of The Beholder

Életem első CoV-jában vagy hat­oldalas leírás volt róla, rongyosra olvastam 2 éven át, aztán a sors nagyon-nagyon furcsa (hatvány­ozott) véletlene folytán az Eye Of The Beholder tisztelét tette a lépcső­házunkban, ugyanis a szomszéd srác ért­hetet­len módon kapott egy PC-t (nem is érdekelte), amin 1 db játék volt, mégpedig ez. Felejt­hetetlen 15 perc volt az az esti szomszéd­látogatás, 256 színű VGA grafika, rengeteg arckép a karakter­eknek - és még onnantól 6 évet kellett várnom arra, hogy játszhassak vele komolyan is. A labirintus­ban császkálás puszta élménye is felemelő (azóta is, töretlenül), én nagyon szeretem, egyébként a második pályánál se mentem még tovább életemben - de ez így tökéletes, itt van a helye a listán.

2CWorld Soccer League

Bár számtalan focimenedzser létezik, de a World Soccer League annyira lebilincselően primitív, hogy képes több napon át is foglalkoztatni - ezért még egy komplett leírást is írtam a C64 verzióról. Több hiányossága és hibája van, mint előnye, mégis valamiért működik - ez pedig nem sok olyan játékról mondható el, amelyben sem grafika, sem hangok nincsenek: ugyanakkor szerkeszthető, és bármi beleképzelhető, igaz, csak fanatikusoknak.

2DPowerglove

A Powerglove semmi több, mint egy sci-fi platformer, de annyira commodore-os, annyira hangulatos, annyira visszaidézi a '90-es évek elejét, hogy első látásra megszerettem. Iszonyat nehéz, de jól irányítható, nagyon szép, de nagyon szídható... Nem az a megyek és darálok típusú ugrálós, inkább taktikázni kell - ráadásul olyan óriási bejárható pályával, ami több hétvégére (hónapra...) is képes feladatot adni. Modern klasszikus, az biztos!

2EWizard Of Wor

A Wizard Of Wor az egyik legkorábbi videójáték, ráadásul úgy felel meg a műfaj követelményeinek, hogy akkor még nem is volt olyan, hogy "műfaj". Célunk, hogy a különböző elrendezésű labirintusokban lelövöldözzük a sokféle ellenséget, ráadásul mindezt két játékos módban is megtehetjük, kooperatíve, vagy akár egymás ellen is - de felfoghatjuk úgy is, hogy a Wizard Of Wor az első olyan játék, amely komoly, realisztikus elemeket tartalmaz - hiszen véletlenül megsebezhetjük harcostársunkat! A linkgyűjteményeknél megtalálható Krissz netes változata, amely instant játszható.

2FDune 2

A Dune 2 az első real time strategy, azaz RTS, vagy legalábbis az első, amelyik ismert lett - mivel még 286-os gépen is elfutott, eléggé népszerű volt. Az első, 1992-es 576 KByte magazinos cikkel való találkozásom óta komoly vágyakozással vártam rá, míg egy középiskolai osztálytársam 286-os gépén láthattam működni is, fekete-fehér monitoron, tehát egy nagyon irigyelt konfiguráción futva. A játék minden tekintetben premium kategóriája az adott időszaknak: bár nincs benne custom game, de a szabadság hatalmas, a hangulat perfekt, a grafika szép, a játékmenet változatos, az irányítás még nehézkes, de megszokható - minden sutaságával együtt egy nagyon szerethető alkotás, amely a későbbi RTS hullámot indította el.

30Domino

A Dominó fizikai változata is jó móka tudott lenni, de újkori népszerűségét kétségkívűl a tévés vetélkedőműsornak köszönheti a 90-es évek elejéről. A szerencsésebbeknek megvolt C64-re is, de azért be kell vallani, hogy a telefonos betű-szám kombinációk, vagy a gépbe beírogatásnál sokkal gyorsabban játszható az érintőképernyős változat, mivel a játék időre megy. A linkgyűjteményem tartalmazza Krissz böngészős adaptációját, amelyet telepítés nélkül bármilyen eszközön játszhatunk!

31Newcomer

A Newcomer alighanem a legjobb kalandjáték/RPG valaha C64-re, egy mikroszámítógép pályafutásának megkoronázása. Mind grafikailag, mind történetében, játékélményében hatalmas, ebből következik, hogy nem a klasszikus kazettáról bedobom és már lövöldözök is típusú játéka a géptípusnak: ez bizony térképezést, gondolkodást és nagyon sok időt, türelmet igénylő remekmű. Az egér hiánya miatt elég nehéz megszokni a kezelést, de ha sikerül, akár több hónapon át tartó, izgalmas börtönszigetes kaland részesei lehetünk. A játék létezése annyira hihetetlen számomra még ma is, pedig már eltelt pár évtized, mióta végigjátszottuk - hanyagolva az iskolai kötelezettségeket is. Hardcore RPG fanatikusoknak ajánlott, de nekik nagyon!

32Pac man arrangement

A Pac Man Arrangement nem egy különálló arcade gép, hanem a Namco Collection Vol 2. című játékgép egyik választható játéka. Érthető, hogy az eredeti Pac-Man sikerét már a '90-es években szerették volna tovább fejni kamatoztatni, így hozzányúltak az eredeti játékmenethez - véleményem szerint igen jól. A cél természetesen nem változott, a játszhatóság egy kicsit gördülékenyebb lett, alkalmazkodva a '90-es évek igényeihez (és persze ma is jól játszható). A felvehető extrák, a speciális kék szellem, a változatosan szép grafikájú pályák és a főellenség (sztori!) bevezetésének köszönhetően ez lényegében a Pac-Man-en alapuló másik játék lett, de mivel ilyen jól sikerült, megbocsátható az eredeti alapjáték megbolygatása.

33Squish'em

A Squish'em egy szög egyszerűségű C64 játék 1983-ból, de annál nagyszerűbb. Abból az időszakból származik, amikor még a gép ismereteinek híánya jótékony korlátként hozzájárult ahhoz, hogy a készítők ne gondolják túl a játékokat. Itt egy szimpatikus figurával kell felmásznunk egy magas épületre, amely hemzseg a különböző mászkáló (és lezuhanó) lényektől, így olyan útvonalat kell választanunk az állványzaton, hogy azokkal ne ütközzünk nagyon - persze össze is taposhatjuk őket, ha ügyesek vagyunk. Ennél több nem is kell, ajánlom mindenkinek, vérbeli C64-es ügyességpróba!

34Mario Bros
(Game & Watch)

A Mario Bros cím eléggé összekeverhető lehet a Nintendo többi játékával, úgyhogy máris elmondom, hogy természetesen a Game & Watch kvarcjátékról van szó, amellyel gyermekkoromban sajnos nem találkoztam, szerencsémre - mert biztos, hogy reménytelenül vágyódtam volna utána. Sebaj, így emulátorban is hatalmas élmény, ráadásul része a Gameboy Advance válogatásnak is (írtam róla cikket). Célunk, hogy a testvérpárt irányítsuk a sütemény csomagoló gyárban. A két játékos a futószalag két oldalán helyezkedik el, cél a futószalagon mozgó csomagokat egyel feljebb juttatni, majd végül az autóba, amely ha megtelik, bónuszt kapunk. A játék keményen mindkét agyféltekét igénybe veszi, elég nehéz is, de rendkívül szórakoztató - ráadásul HD élmény a 80-as évekből...

35super bread box

A Super Bread Box egy mobilos átirat C64-re, de annyira jól sikerült megcommodore­osítani, hogy lényegében a Top 3-as lövöldözős játék lett valaha a gépre. A játék lényege, hogy egyképernyős pályákon minnél több ládát összegyűjtsünk, miközben felülről özönlenek lefelé a kék és piros kis lények, akik érintése halálos ránk nézve. A sokféle fegyver, az unlockolható pályák és játékosok hosszú ideig gondoskodnak az izgalomról, de néhány perces ügyességpróbának is kiválóan megfelel.

36spy vs spy 2: island caper

Gondolkodnom kellett, hogy vajon miért pont a Spy VS Spy sorozat Island Caper alcímű, második része tetszett nekünk annak idején leginkább a sorozatból. Mert az első, repülőtéren (vagy hol) játszódó rész is körülbelül teljesen ugyanolyan, mint ez a rész, sőt, a harmadik (északi sark) is - de valamiért egyébként mindegyik játék jól működik és szórakoztató. Aki nem ismerné ezt a sorozatot: a játékban két kém küzd egymás ellen, különböző csapdákat állítva egymásnak, hogy aztán megszerezze a 3 darabból álló tárgyat, és azzal elhúzzon a helyszínről. A játékok abban megegyeznek, hogy állítható a pálya mérete, és egyébként a tárgyak helye változik minden játék során. És a válasz, miért jó a második rész? A sziget nagyon hangulatos, beállíthatjuk, hogy a közepén lévő vulkán egy idő után kitörjön, így aztán nagyon izgalmas menekülni, kezünkben a rakétával, a tengeralattjáró felé és belelépünk egy saját magunk által kihelyezett csapdába... Remek VS játék!

37Don't Pull

A Don't Pull című játékot így külön nem nagyon lehet megtalálni, ugyanis a Three Wonders című arcade gép harmadik választható játéka. Bár az első kettő (platform és shmup) játék is jó (de inkább szép), ez a játék viszont nagyon nagy móka, még úgy is, ha körülbelül egy jól megtunningolt Pengo klón. Különböző pályákon kell a nyuszival, illetve co-opban a mókussal tologatni a falakat, összelapítva vele a kis ugráló gömbőc lényeket, de vannak itt agresszív dinoszauruszok is, meg mindenféle bombát, extrát rejtő faldarab: tehát semmi új, de baromira jól néz ki, jól játszható, még csak nem is nehéz - még akár kisebbek is játszhatják.

38Ecco the dolphin

Az Ecco The Dolphin-ról már sokadjára írok, és nem véletlenül szerepel az általam legjobb játékok listájában: szép grafikával, egyedi tematikával és játékmenettel, világhírű, és annak ellenére, hogy rohadt nehéz, szórakoztató. A delfin mozgása, az úszás szimulálása hihetetlenül jól sikerült, túlzás nélkül egy komoly művészeti alkotást tisztelhetünk benne. Természetesen világhírű, sőt, azóta már kultikus magasságokba emelkedett, ezen pedig az azóta kiadott 3D-s delfines utánérzések sem tudnak rontani...

39Legend

Már szerepel a Golden Axe a listán, de nem feledkezhetek meg a kevéssé ismert, de nagyszerű Legend című SNES játékról, amely bár egy sima beat'em up, de elragadóan szép grafikája van, böhöm nagy kardokkal (és csatabárddal) lehet odab.szni az ellenfelekre, és nagyjából emiatt jó. Varázslatok, változatos pályák, ellenfelek, két játékos mód, nem igazán lehet belekötni, ha valaki nem unja meg a folyamatos, gondolkodás nélküli gyepálást, és szereti a fantasy témát, akkor ennél jobbat nem fog találni.

3AZak McKracken

Ha valakinek kimarad a Zak McKracken And The Alien Mindbenders című klasszikus, az olyan, amikor lemarad egy szupermoziról - csak éppen a gaming világában - és értetlenül pislog, amikor mindenki arról beszél körülötte. Ez az egész estét betöltő izgalmas, hát valljuk be - Indiana Jones-szerű történetű játék a műfaj egyik alapköve, ráadásul a C64 nem bővelkedett a point 'n' click játékokban, így külön hálásnak kell lenni érte a Lucasarts-nak. Persze létezik más platformokra is, ma is könnyen beszerezhető: érdemes egy egérrel támogatott változatot játszani, sajnos a C64-en a joystickos megoldás elég kényelmetlen, de egyébként játékélményben ugyanazt nyújtja, mint a PC, vagy Amiga verzió.

3BCimbo

Bár a címbő' nem derül ki, de a Cimbo egy szuper játék, valamilyen solitaire, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy már ősidők (azaz a 90-es évek eleje) óta jelen van minden hardcore számítógépes életében - ugyanis a Commodore Újság-ban begépelhető változatban már publikálták. A játék célja, hogy mintegy dámajáték­-szerűen a 'kavicsokat' egymás fölött léptessük át, ezáltal eltüntetve azt, amelyiket átléptük. Mind a 8 irányba léphetünk. Krissz profi, telepítés nélküli, böngészős változatában érintőképernyőn kiválóan játszható, és a random felszórásnak köszönhetően bármeddig el lehet vele szórakozni, ja és azon kevés játékok egyike, amelyekben a legjobb pontszám az 1 (de még 2 pont is menő).

3CClimber

A Climber megint egy kvarcjáték, de nem ezért különleges (mert amúgy akad már pár a listámon), hanem azért, mert egy hajszál választja el attól, hogy komoly platform­játék legyen. Jó, ez így talán túlzás, de a mechanikája úgy van felépítve, hogy igencsak jól kitolja a sima kvarcjáték kereteit: teljes képernyős mozgástér, alakítható környezet, ugrálás, támadó ellenfelek - azaz megfelel minden platformer kritériumnak. Valószínű, hogy csodájára jártak volna az általános iskolámban, de azért emulálva is ütős.

3DSonic Spinball

A Sonic Spinball szerintem az első olyan flipper(kutyulék), amely egy híres, ugrálós játékbranden alapul, még a címe is szójáték: "spin"-ball, merthogy spin-off. Az ugrálós játék pedig nem más, mint Mario korai konkurrense, a Sonic sorozat, és amelyből sikerült egy jó kis cybertechós, ugrálós flipperszerű játékot kihozni. Aki szereti a platformokat és a flippereket, az egy érdekes, de izgalmas hibrid játékélménnyel gazdagodhat!

3ELode Runner

Aligha lehet belekötni a (valszeg) legelső LÉTRÁS ősi-platform videójátékba, Lode Runner-be, mert ami egy platformjátékban izgalmas, azt bőven megvan benne. Feladatunk, hogy összeszedjük az összes téglalapot a pályán, amelyeket persze a minket üldöző emberkék is képesek birtokolni. Egyetlen fegyverünk ellenük az ásás, így saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk az "aki másnak vermet ás" közmondás (gödör)mélységeit, de ha ügyesek és gyorsak vagyunk, hatékonyan csapdába ejthetjük őket, és kereket oldhatunk - az összes téglalappal zsebünkben. Ez a játék is vastagon aláhúzza azt a merész, de körülbelül igaz állítást, melyszerint a legjobb videójátékok úgy 1978-től kb. 1985-ig születtek, de ha nem is, legalább kijelenthetjük: hasonlóan a többi listában szereplő játékhoz, izgalmas szórakozást nyújt.

3FLooney Tunes B-Ball

Nem tudom, hogy így 50 évvel a megjelenése után még mondd-e valamit a fiatalabb generációknak a Bolondos Dallamok című rajzfilm (amúgy "rendes" nevén Tapsihapsi és Dodókacsa), de a '80-as, '90-es években még bőven népszerűek voltak, főleg a 16-bites konzolokra jelentek meg játékok főszereplésükkel. A Looney Tunes B-Ball ráadásul egy jól sikerült streetball, megkockáztatom, a SNES legjobb kosárlabdajátéka. Akár négyen is lehet játszani, a szabályok állíthatók, ráadásul a játékmenet egy wacky meter segítségével rajzfilmessé bolondítható, ahol különféle speckó mozgások is lehetségessé válnak - egy halom más ökörséggel együtt. Szinte az összes híres szereplő választható benne, akik képességeikben különböznek - egy nagyon alaposan kidolgozott, változatos, izgalmas játék, akár a gép ellen is, a Super Nintendo egyik legjobb sportjátéka.

40Endless forms most beautiful

Az Endless Forms Most Beautiful ZX Spectrum gépre jelent meg először pár éve. Ahogy lenni szokott, máris átportolták, így a C64 és a PC verzió is kiváló, élményben ugyanaz (bár a C64 verzióba slágereket pakoltak zenei aláfestés gyanánt, ami baromi sokat hozzátesz az élményhez). Az örök műfaj, az egyképernyős platformok egyik modernkori képviselője, amelyet ráadásul ketten is lehet játszani! A játék két főszereplője Mőbiusz és / vagy Puki, a két fura lény, akikkel össze kell szedni az összes objektumot a pályán, a szintek közötti közlekedéshez pedig kisebb tamburinokat használhatunk. Vannak mindenféle extra cuccok, az ellenfelek is sokfélék, a pályák megoldása némi logikát is igényel, de főleg sok ügyességet. Modern klasszikus a javából.

41Volfied

A Volfied tulajdonképpen a Qix című ős-­videójáték deluxe változata. Hasonlóan a vele egykorú Pac-Man-hez, itt is a kajálás adta az alapötletet. Célunk, hogy a téglalap alakú pályából minnél nagyobb darabot leharapjunk, minnél kisebb mozgásteret hagyva a rajta szaladgáló ellenséges lényeknek. Haladni csak a saját magunk által húzott vonalak mentén tudunk 4 irányba, és ha legalább a pálya 80%-át lekajáltuk, jöhet is a következő pálya. Az eredeti Qix-hez képest azért itt már fegyverek, extrák, sok kis kilőhető / megehető ellenfél és böszme nagy digitális állat főellenség is akad, színes pályákkal. Ezen felül még vagy 20 féle változata létezik a Qix-nek, de a Volfied még azon a határon van, ahol nem veszik el az alapötlet minimalizmusa.

42Pop 'n Twinbee

A Pop 'n Twinbee egy igazi japán shmup, amely azért még az európai idegrendszernek emészthető kategórián belül helyezkedik el. Négyféle fegyver, sokféle ellenség, szép tájak, hatalmas robot-bossok: ha valakinek bejön a Space Invaders 95 hibbant japános, rajzfilmes stílusa, akkor ebben sem fog csalódni - a Super Nintendo egyik legjobb shmupjával jól megkomponált játékélményben lehet része.

A cikk folyamatosan frissül, legutóbbi frissítés: 42.